Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az új C-osztály nemcsak design, hanem technika tekintetében is a friss S-osztályra hajaz. Kipróbáltuk, hogy milyen a gyakorlatban a német prémiummodell ötödik generációja.
1975-öt írtunk, amikor a BMW piacra dobta a 3-as sorozat első modelljét, az E21-es szériát. A Mercedesnél ekkor gyorsan vakarni kezdték a fejüket a döntéshozók, és ennek folyományaként 1982-ben aztán napvilágot látott a stuttgartiak első középkategóriás modellje, a 3-as BMW-re adott válasznak tekinthető 190-es típus. A Mercedes 190-ből 1993-ig több mint 1,8 millió példány készült, majd pedig megérkezett az első C-osztály, melyből ugyancsak hasonló mennyiséget gyártottak.
Előreugrunk az időben 2021-be, amikor is megérkezett a C-Klasse ötödik nekifutása, a számos korábbi hagyománnyal szakító, szupermodern W206-os sorozat, melyből mi most egy jól felszerelt lágyhibrid benzines példányt mutatunk be részletesen.
Hunyorítva S-osztály
Nemrégiben volt szerencsénk alaposan letesztelni az S-osztály vadonatúj generációját, konkrétan egy minden földi jóval felszerelt S500 4Matic Langot. A most hozzánk érkezett C300 pedig első, de még második blikkre is olyan, mintha "személyében" egy a mosásban enyhén összement S-Klasséhoz lenne szerencsénk.
A nem kicsi, mégsem bántóan nagy hűtőrácsot számtalan apró csillag motívum díszíti, és persze középen ott trónol egy hatalmas háromágú embléma is. Az egyetlen vaskos krómcsíkkal vízszintesen kettéosztott hűtőrács mellett szupermodern fényszórók figyelnek, melyek felár ellenében az S-osztályból ismerős 1,3 millió mikrotükrös megoldást vonultatják fel.
Az oldalnézet nincs túlbonyolítva, sehol egy felesleges vonal, vagy olcsó designtrükk. Az összhatás nagyon rendben van, amiből persze a tesztautóra szerelt sokküllős könnyűfém-felnik is alaposan kiveszik a részüket.
A hátsó lámpák – micsoda meglepetés – az S-osztályról lehetnek ismerősek. A sportos kipufogóvégződések sajnos a kamu fajtából valók, mögöttük szomorúan konyulnak lefelé a kipufogórendszer valódi csővégei. Az AMG Line kivitel csak szemre sportos, a kipufogórendszer teljesen halk, a szívmelengető petrolhead muzsikára vágyóknak meg kell várniuk az igazi AMG kiviteleket.
Le a gombokkal!
A szupermodern hangulatú műszerfalat két nagyméretű kijelző uralja, a fejlesztők a hagyományos nyomó- és tekerőgombokkal lényegében teljesen leszámoltak. A sportosan vaskos kormány mögötti panel 12,3 colos képátlójú, kiváló minőségű és ízléses grafikájú, és bár nem tudja az S-osztályban debütált 3D-s üzemmódot, ez nem igazán hiányzik a gyakorlatban.
A három középső légbeömlő alatti érintőképernyő kiviteltől függően 9-11,9 colos méretű, a tesztautóban a nagyobb verzió található. Az enyhén a sofőr felé fordított panel ezúttal nem OLED, hanem csak LCD technológiájú, vagyis kevésbé kontrasztos, mint az S-osztályban, de a képminőségre így sem lehet panasz. Alatta ott a kis ujjlenyomat-szenzor, melyet csak meg kell érinteni, és az autó máris tudja, hogy ki ül a vezetőülésben, és ennek megfelelően töltődnek be a sofőr kedvenc beállításai.
A minőségérzet nagyon rendben van, bár egyes részletmegoldásokat érheti kritika. Ilyen például az ajtófogantyú, amit ebben az árkategóriában illett volna műanyag helyett fémből készíteni, valahogy úgy, mint a 400 ezer forintba kerülő, és remekül szóló Burmester hifi látványos hangszórórácsait.
Az ülések rendkívül kényelmesek, hűthetők/fűthetők, a klíma hatékonyan és igen halkan teszi a dolgát. A C-osztály minden irányban nőtt néhány centimétert, így az elődjénél nagyobb benne a helykínálat, de hátul középen még mindig sok helyet elfoglal a kardánalagút. A csomagtartó változatlanul 455 literes. Akinek ez kevés, az választhatja a kombi kivitelt, melynek puttonya 30 literrel nagyobb, 490 literes lett.
Csak 4 henger
Attól függetlenül, hogy a belépőszintű C180-at, vagy az érkezőben lévő szupersportos AMG csúcsmodellt választjuk, minden esetben 4, azaz négy hengert kapunk, legyen szó akár a benzines, akár a dízel változatokról. A C180 és a C200 esetében 1,5 literes erőforrásról van szó, a C300, illetve a C220d és a C300d pedig 2 literes lökettérfogattal rendelkezik.
A C300-as tesztautó soros 4 hengeres turbós benzinmotorja 258 lóerőt produkál, amihez 5800-ig kell forgatni a főtengelyt, a 400 Nm-es csúcsnyomaték pedig a 2000 és 3200 közötti tartományban áll rendelkezésre. Mindez bőven elegendő a dinamikus haladáshoz: a 0-100 simán megvan 6 másodperc alatt, a végsebesség pedig 250 km/h feletti lenne, ha nem szabályozna le az elektronika.
A motor szuperfinom járású, legalábbis 4 hengeres szinten, és a masszív szigetelésnek köszönhetően csak akkor hallani a hangját, ha tiporjuk a gázpedált. Nincs többé kéziváltó, de nem is baj, mert a 9 fokozatú automata váltó finoman és abszolút nem fogalmatlanul kapcsolhat. Utóbbiba szerelték a 48 V-os lágyhibrid technika 20 lóerős villanymotorját, ami finom automata start/stop rendszert, illetve néhány deciliteres fogyasztáscsökkenést hoz magával.
A gyártó 7 literes átlagfogyasztást ígér, nekünk viszont nem sikerült 9 liter alá mennünk. Még akkor sem, ha a szokottnál kevésbé sportosan vezettünk, a C300 ugyanis valahogy annyira finomra, annyira nyugtató hatásúra sikeredett, hogy nem feltétlenül akarunk vele gyorsan haladni.
A hátsókerék-hajtású C-osztály ötödik generációja búcsút intett a légrugózásnak, ettől függetlenül még az ismert minőségű hazai utakon sem lehet panasz a rugózási komfortra. Az adaptív futómű kiválóan teszi a dolgát, ha kell picit kilágyítja magát, és ha kell, akkor kicsit feszesebbre veszi a figurát. Az összkerék-kormányzás is jó szolgálatot tehet, és bár az S-Klasséval ellentétben 10 helyett csak 2,5 fokkal fordítja el a hátsó kerekeket, ez is elég ahhoz, hogy a fordulókör 11-ről 10,6 méterre csökkenjen.
A gyakran komolyabb távokat megtevők számára a 200-265 lóerős lágyhibrid dízelek jelenthetik a legjobb választást, az elsősorban városban autózók számára pedig az akár 100 kilométeres villanyhatóvot biztosító, zöld rendszámos plugin hibrid lehet a legvonzóbb megoldás.
Konklúzió, árak
+: kifinomult technika, modern hajtáslánc, halk utastér, az elődénél nagyobb helykínálat. –: csak 4 hengeres, kisebb minőségi bakik, átlagos csomagtartó, magas ár. |
Ha csak a szikár tényeket nézzük, miszerint már csak 4 hengeres motorok érhetők el a kínálatban és nincs légrugó az új C-osztályban, akkor picit talán elkedvetlenedhetünk. De ha ezeken sikerül túllendülni és alkalmunk nyílik üléspróbát venni benne, illetve megtenni néhány kilométert az új C-Klasséval, akkor gyorsan rájövünk, hogy a stuttgartiak ezúttal is alaposan kitettek magukért.
Finom. Nem, inkább szuperfinom. Igen, talán ezzel a jelzővel tudjuk leginkább jellemezni ezt az új Mercedest, mely nem akar extravagáns és hiperaktívan izgalmas lenni, és valahogy éppen ettől, illetve attól olyan jó, hogy rögtön az első pillanattól kezdve otthon érezzük benne magunkat. Vezetni sem rossz, sőt, de vezetési élmény fronton talán inkább egy 3-as BMW-t választanánk helyette. Bár ezt egyelőre még úgy mondjuk, hogy nem tudjuk pontosan mire lesz képes az új AMG csúcsmodell.
Magyarországon minimum 15,4 millió forint ellenében vásárolhatunk új C-osztályt, konkrétan egy 170 lóerős C180-at. A 204 lóerős C200 16,1 millió forinton nyit, a 258 lovas C300 18,8 millió forinttól indul, és a jól felszerelt C300-as tesztautó árcéduláján 25,6 millió forintos összeg olvasható. A C220d 16,7 millió, a C300d pedig 19,1 millió forintos alapárral rendelkezik.
A C300 legfőbb riválisa a BMW 330i, mely minimum 14,4 millió forint ellenében kínál 258 lóerőt, a 265 lovas Audi A4 45 TFSI quattro pedig legalább 15,6 millió forint kifizetését követően vezethető haza.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Osztályfőnök: teszten a teljesen új Mercedes S500 4Matic Lang
