Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az olasz gyártó felfrissítette szabadidőautó kategóriás modelljét, melynek 510 lóerős biturbó V6-os hajtásához szerencsére nem nyúltak hozzá, nem tették politikailag korrektebbé. Egy SUV, ami szinte úgy megy, mint egy sportszedán.
Ha az Aston Martinnak, a Porschénak és a Lamborghininek van szabadidőautója, akkor a nagy rivális Ferrari sem maradhat ki a SUV-őrületből. A többek közt az Alfa Romeót, a Fiatot és a Maseratit magába tömörítő FCA-csoportból néhány éve kivált Ferrari hamarosan Purosangue néven dobja piacra első divatterepjáróját.
Az emelt karosszériás újdonsággal kapcsolatban egyelőre nagy a titkolozás, de sokan már előzetesen a legkomolyabb szentségtörésnek tartják, hogy egy SUV gördül majd be hamarosan a Ferrari-kereskedésekbe. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a Purosangue kapcsán nem igazán van mitől tartanunk, mert az olaszok már az alacsonyabb ligában focizó Alfa Romeo Stelvio Quadrifoglio esetében is megmutatták, hogy tudnak élvezetesen vezethető szabadidőautót gyártani.
A Stelvio Quadrifoglio most egy picit még jobb lett, és bár vezetési élmény terén még mindig a Giulia Quadrifoglio a házon belüli etalon, az emelt nagytestvér adott esetben még az elvakult SUV-gyűlölőket is le tudja nyűgözni.
Játék a vonalakkal
Egyszerű faceliftről lévén szó, jelentős formai változásokra senki se számítson, de igazából jelentéktelenekre se. És ezzel nincs is baj, ugyanis az olasz tervezők már korábban úgy eltalálták a 2016-ban piacra dobott Stelvio külsejét, hogy szinte bűn lett volna hozzányúlni a dizájnhoz.
A frontrészt a pajzsot formáló hűtőrács uralja, mely ugyan nem kicsi, de valahogy mégsem mutat olyan ormótlanul, mint az új 4-es BMW gigantikus középső légbeömlője. A karakteres nappali menetfényes fényszórók szépek, de nem túl okosak. 2020-ban illett volna gondoskodni az adaptív mátrix-LED technikáról, ehelyett viszont csak egy butácska távolságifény-asszisztens kapunk.
Az oldalnézetet az esetünkben 20 colos, de opcionálisan immár 21 colos méretben is rendelhető könnyűfém felnik határozzák meg, melyek egyedi formájú küllői szinte a végtelenségig el vannak vékonyítva. És így még jobban látszanak a méretes féktárcsák, illetve a 130 ezer forint ellenében piros vagy sárga színben rendelhető féknyergek.
Az első kerékjárati ív közelében ott figyel egy szolid kis négylevelű lóhere, ami ezúttal nem pont a környezetbarát hajtásláncra utal. Hanem a sportosságra, illetve arra, hogy manapság körülbelül olyan nehéz izgalmas SUV-okat találni a piacon, mint a réten egy négylevelű lóherét.
Lezárásként hátul ott a négykerék-hajtásra utaló sötét Q4 logó és persze a négy méretes kidörgő.
Evolúció
Az utasteret korábban sok kritika érte a felhasznált anyagok, illetve az összeszerelés minősége miatt. Nem állítanánk, hogy a Stelvio most már megugorja az Audi szintjét, mindenesetre az anyagok minőségén sikerült javítani, és a tesztautóban egyetlen apró nyöszörgést sem lehetett hallani. Apró, de fontos változás például, hogy a váltókaron immár nem olcsó műanyagot, hanem szép, igényes varrású bőrfelületet markolunk.
Hasonlóan kiváló fogás esik az alul csapott és lóherével díszített sportkormányon, és a mögötte elhelyezett hatalmas váltófülek hideg fémes mivoltára sem lehet panaszunk. A műszeregység a szélső két analóg modul között egy szép grafikájú kijelzőt kapott, és a ráncfelvarrás során felfrissítették az immár érintésérzékeny 8,8 colos központi panelt is.
A felhasználói felület modernebb lett és egyszerűen személyre szabható, de gyorsnak nem igazán mondható. Újdonság a UI azon felülete, melyen nemcsak az autó egyes hőmérséklet értékei és felhasznált teljesítménye jelenik meg, hanem a nemrégiben mért gyorsulási és lassulási adatok is. Természetesen Android Auto- és Apple CarPlay-támogatást is kapunk, illetve a telefonunkat adott esetben akár vezeték nélküli módon is tölthetjük.
Az alap ülések is kiválóak, de 1,4 millió forint ellenében első Sparco karbonülések is rendelhetők, az ülések és a kormány fűtése 500 ezer forintos opció. A helykínálat mind elöl, mind hátul nagyon rendben van, illetve a csomagtartó 525-1600 literes kapacitására sem lehet egyetlen rossz szavunk sem. Nincs mit szépíteni, a Stelvio praktikusabb családi autó, mint a kombiként sajnos nem gyártott Giulia.
Majdnem Ferrari
A funkcionálisan átlyuggatott gépháztető alatt Ferrari-eredetű erőforrás rejtőzik. Konkrétan egy 90 fokos hengerszögű biturbó V6-os egység, melynek két hengerrel többel bíró változatai megannyi új Ferrariban és Maseratiban fellelhetők.
A 7500-as maximális fordulatszámú motor nagy kedvvel pörög fel, 510 lóerős legnagyobb teljesítményét 6500-nál adja le, és ehhez kereken 600 Nm-es nyomaték tartozik, ami már 2500-től lehívható. Ezek azonban csak számok, melyek messze nem írják le azt a színházi produkciót, amit a Stelvio Quadrifoglio vezetés közben előad.
A hamisítatlan petrolhead-orgiában igen komoly szerepet játszik az Akrapovic kipufogó, ami már normál üzemmódban is hangosabb, mint egy hasonszőrű új M-es BMW a legsportosabb módban. Morgás, hörgés, csattogás, van itt minden, mint a búcsúban, de az igazi élvezetek dinamikus, illetve verseny módban kezdődnek.
Ilyenkor az autó összes képzeletbeli izma megfeszül, a kipufogó ordít és durrog, mi pedig belenyomódunk az ülésbe. A négykerékhajtás alapvetően hátulra van hangolva, ami komoly élvezeti faktort rejt magában. És némi veszélyt, főleg azért mert a versenyüzemmód bekapcsolása automatikusan magával hozza a menetstabilizátor inaktiválását.
Gyorsulás, felfüggesztés, váltó
Jelen sorok írója enyhén fogalmazva sem rajong a divatterepjárókért, de a Stelvio Quadrifoglio vezetés közben valahogy elfeledteti vele, hogy egy a Giuliánál 22 centiméterrel magasabb és 210 kilogrammal nehezebb kompakt hegyomlást terelget. Az összkerékhajtás miatt a 0–100 0,1 másodperccel rövidebb idő, vagyis konkrétan 3,8 másodperc alatt letudható, mint a Giulia Quadrifoglióval, de a végsebesség 307 helyett "csak" 283 km/h.
Érdekesség, hogy bár a Quadrifoglio nincs leültetve a normál Stelvióhoz képest, mégsem érződik dülöngélősnek. Az aktív felfüggesztés zseniálisan el lett találva, normál módban egészen élhető a hétköznapokban, és ha kell, akkor teljesen felkeményíthető. A rendkívül pontos, közvetlen és jól eltalált erőszükségletű kormányzáshoz foghatóval még nem nagyon találkozunk sportterepjárók között, egyedül talán csak a Porschék tudnak hasonlót.
Szerencsére a váltó is hozza a Quadrifogliótól elvárható szintet. Automata módban is bőven szerethető, de ez egy olyan szupergyors és sportos egység, melyet időről időre nagy élménnyel kapcsolgatunk inkább mi magunk a kormány mögötti fém elefántfülekkel. A nyolcfokozatú egységért kijár az elismerés a ZF fejlesztőinek, viszont az alap fékrendszer fékerejét nehéz pontosan adagolni és feszített tempó mellett már mutatkoznak a fáradás jelei. A karbon-kerámia fékrendszer 2,92 millió forintba kerül, de érdemes megfontolni a megrendelését.
És a leírtak fényében nem szabad azt hinni, hogy jelen tesztalanyunk egy minden körülmények mellett megzabolázatlan vadállat. Normál, vagy, ne adj Isten takarékos módban használva kiváló családi autó, melyben autópálya tempó mellett meglepő csend uralkodik, és amely ilyenkor automatikusan üresbe tett váltóval még úgymond vitorlázni is képes. Ennek segítségével nem lehetetlen feladat 12–13 literes fogyasztást produkálni, de egy rendesen használt Quadrifoglio sokkal inkább 20 liter magasságában nyakalja az üzemanyagot.
Konklúzió, árak
+ : szerethető formaterv, jobb minőség, kiváló vezetési élmény, remek menetdinamika, korrekt méretű utas- és csomagtér. –: a fényszóró, a tolatókamera és a holttérfigyelő lehetne jobb, hátrafelé korlátozott kilátás. |
A facelift során fejlettebb lett a vezetéstámogató rendszer, de például a holttérfigyelő még mindig olyan sokszor riaszt tévesen, hogy azonnal elkívánjuk melegebb éghajlatra. Mint ahogy a tolatókamera képminősége is tragikomikus, de ezek mind-mind olyan negatívumok, melyekre egy igazi Quadrifoglio-vásárló csak legyint és kövér gázzal odébb is áll egy gyors kanyarvadászatra.
A sportos SUV dolce vitának persze alaposan megkérik az árát, ugyanis míg egy 160 lóerős alap Stelvio 12,3 millió forintból megúszható, addig a Quadrifoglio árcéduláján minimum 29,2 millió forintos összeg olvasható. Sokat spórolhatunk, ha az arany középútnak tekinthető 280 lovas Velocéra voksolunk, ami 16,8 millió forinttól indul, illetve adott esetben a 25,2 millió forintos alapárú Giulia Quadrifoglio is jó vétel lehet.
A riválisok közül talán az ugyancsak 510 lovas Mercedes GLC 63 S 4Matic+ áll a legközelebb a Stelvio Quadrifoglióhoz, de sokkal többe, minimum 36 millió forintba kerül. A szintén 510 lóerős BMW X3 M Competition 31,5 millió forinton nyit, a csak 440 lovas Porsche Macan Turbo pedig alaphangon 33 millió forintot kóstál.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
555 lóerős lett az Alfa Romeo felmorcosított divatterepjárója
