2015-ben egy egyetemi ösztöndíjjal tanultam Moszkvában. Gigantikus város, a legközelebbi metrómegálló legalább egy fél órányi sétára volt, busz meg sehol. A leleményes moszkvaiak azonban kitalálták az úgynevezett „marsrutka” kocsik rendszerét, egy iránytaxit, amely egy viszonylag fix útvonalon közlekedik, viszonylag fix időközönként, viszont nincs konkrét megállója, vagyis bárhol megállítható, csak időben és jó hangosan kell ordítani a sofőrnek, hol álljon meg. Kezdetben elég bizalmatlan voltam, hiszen beült az ember egy kisbuszba, amelyet az esetek többségében egy oroszul elég furán beszélő, nem túl barátságos kinézetű sofőr vezetett, aki néha randomnak tűnő összegeket kért a megtett útért, és kis papírcetliket adott bizonylatként (már, ha adott). Később hozzászoktam a rendszerhez, és mindig épségben értem el aktuális úticélomat.

Ezek az egyetemi emlékek törtek fel bennem, amikor először használtam Berlinben a BVG (vagyis a berlini BKV) által bevezetett új szolgáltatást, a BerlKöniget, amely tulajdonképpen szintén egy iránytaxi.

berlkoenig.de

Csakhogy itt már leinteni sem kell a sofőrt. Elég regisztrálni a szolgáltatásra okostelefonon, letölteni hozzá az applikációt, megadni a bankadatokat, és máris látni a térképen, mikor és hol várható a legközelebbi BerlKönig. Több mint 300 kocsi van Berlin útjain, amelyek éjjel-nappal szállítják az utasokat.

Feleannyiba kerül, mint egy taxi

Szerda este, 23 óra. Két magyar ismerősöm is a városban van, két különböző helyszínen. Másnap munka, így nem akarok sok időt elvesztegetni a tömegközlekedéssel, megyek inkább BerlKöniggel. Olcsóbb, mint egy taxi, és gyorsabb, mint a BVG. „Öt perc múlva érkezik a BerlKöniged” – mondja az app. És tényleg percre pontosan megérkezik Achim*. Azt meséli, csak pár hete csatlakozott a csapathoz, előtte taxisofőrként dolgozott.

„Ez kicsit olyan, mint a taxi, csak gyorsabban cserélődnek az utasok, és a legjobb az egészben az, hogy egyáltalán nem kell bajlódnom a készpénzzel.”

Persze, hiszen minden az applikáción keresztül fut.

Berlinben jelenleg 3,90 euró (kb. 1250 forint) a taxik kiszállási díja, az első hét kilométerért két eurót (kb. 635 forintot) kell fizetni kilométereként, afelett pedig másfelet (ca. 480 forintot). Aki viszont BerlKöniggel utazik, az már az első kilométernél csak másfél eurót fizet, de itt nincs extra kiszállási vagy alapdíj, viszont a minimum összeg négy euró, akkor is, ha csak két kilométert utazott valaki. Azonban ha több személy számára foglalod az utat, akkor a „jegy” ára automatikusan feleződik.

berlkoenig.de

Azon a bizonyos szerda estén hat kilométert kellett megtennem a két helyszín között, amely Berlinben kevésnek számít, viszont egy hideg téli éjszakán kerékpár nélkül sok. Az útért taxival mintegy 16 eurót (kb. 5060 forint) fizettem volna. BerlKöniggel mindez 9 euró (kb. 2845 forint) volt, vagyis csaknem feleannyi. Ha pedig velem tartott volna mondjuk még egy barátom vagy ismerősöm, akkor a taxihoz hasonlóan a BerlKönig ára is feleződött volna, vagyis 4,5 euróba (kb. 1422 forintba) került volna fejenként.

A taxisok tiltakoznak

Nem csoda tehát, hogy a taxisok nagy riválist látnak a BerlKönigben. Felháborítónak tartják, hogy a berlini tömegközlekedési vállalat csak azokat a kerületeket választotta ki, ahol a legnagyobb az éjszakai forgalom, így a legtöbbet lehet keresni. A BVG viszont azzal védekezik, hogy járműveit nem lehet leinteni, ezeket a buszokat csak appon lehet foglalni, vagyis csak azoknak elérhető, akik okostelefont használnak. Az a tény pedig, hogy járműveik csak Berlin központjának a keleti részén közlekednek, tulajdonképpen hátrány is, hiszen aki ezeken kívül lakik, azoknak nem jöhet szóba a BerlKönig. A taxisok szerint azonban a BerlKönig azok között népszerű, akik egyik bulihelyről a másikra sietnek. Erre utal a BerlKönig elnevezés is, amely közel áll „az éjszaka császárai” német megfelelőjéhez.

Nem a BerlKönig az első

Nem a BerlKönig az első ilyen „car”- és „ridesharing” szolgáltatás a német fővárosban. Egyes statisztikák szerint a nyolcezer taxi mellett már mintegy ötezer olyan jármű van Berlinben, amely sofőrrel vagy anélkül vehető igénybe. Utóbbiak közül a két legnagyobb, a BMW-s DriveNow és a daimleres car2go épp most egyesül, és ShareNow néven lesz elérhető nemsokára Németországban. A sofőrös verzióban pedig a CleverShuttle cég volt az első és a BerlKönig megjelenéséig a legnagyobb Berlinben. 2014-ben egy kis start-upként indult, de aztán annyira beindult, hogy 2018-ban a német vasúttársaság (a Deutsche Bahn) és a Daimler is beszállt az üzletbe. A CleverShuttle nagyon hasonlít a BerlKönigre, csak nem kisbuszokkal, hanem elektromos személyautókkal dolgozik.

És mi a helyzet az Uberrel?

Az amerikai Uber megjelenése nemcsak Magyarországon váltott ki hangos vitákat. Németországban például az Uber egy korábbi verzióját, az úgynevezett „Black” vagyis „Fekete Ubert” bírósági ítélet tiltotta be tavaly decemberben. „UberX” néven viszont továbbra is működhetnek Berlinben és Münchenben. A taxikkal ellentétben azonban nem várhatnak utasaikra az utcán, hanem vissza kell térniük a központba vagy kijelölt állomáshelyükre. Berlinben létezik az úgynevezett „UberTaxi” verzió is, amelyhez mintegy ezer berlini taxisofőr csatlakozott, akik az UberApp segítségével hirdetik magukat és teszik elérhetővé a szolgáltatásaikat.

Autó ide vagy oda….

Magam legtöbbször azonban még mindig a biciklire szavazok, amely itt egyedülálló módon kombinálható a tömegközlekedéssel (még a metrón és a villamoson is lehetséges a szállítása), és amelynek infrastruktúrájába 2020-ig több mint 20 millió eurót készül beletenni a berlini városvezetés. Nem véletlen, hiszen naponta mintegy félmillió berlini közlekedik kerékpárral a városban, amelynek lakossága pedig minden évben átlagosan 20 ezerrel fővel nő. A több ember pedig több autót, nagyobb forgalmat és nagyobb dugókat jelent, ezt pedig csak olyan alternatív megoldásokkal lehet mérsékelni, mint új kerékpárutak építése vagy a BerlKönighez hasonló szolgáltatások.

*A neveket a szereplők anonimitása érdekében módosítottuk.