Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nemrég még a NATO bombázta, de már a szövetség tagállama; nem tagja az EU-nak, de euró a hivatalos fizetőeszköze; nem nagyobb két magyar megyénél, de kontinensnyi élménnyel vár. Ez Montenegró, mely apró országot mi japán autókkal fedeztünk fel.
Montenegró sokak fejében valamilyen távoli ködös képként él: egy kis ex-jugoszláv ország valahol messze a Balkánon, amiről a nemrégiben ott nyaraló szomszédok mintha azt mesélték volna, hogy gyönyörű tengerpartjai és hegyei vannak. Ez a tömör megfogalmazás tulajdonképpen nem jár messze az igazságtól, de a helyiek által Crna Gorának, vagyis Fekete Hegynek hívott ország ennél sokkal összetettebb lelki világgal rendelkezik.
Hogy egy kicsit árnyaltabb képet rajzolhassunk az egyesek által a Balkán Svájcának nevezett országról, odautaztunk a helyszínre. Nem mellesleg azért is, hogy remek helyen tegyük próbára a legújabb Mazdákat.
Kicsi, mégis nagy
Montenegró mintegy 14 ezer négyzetkilométer, vagyis körülbelül akkora, mint két nagyobb magyar megye. Ezen a területen 620 ezer, vagyis körülbelül három debrecennyi helyi lakos él, akik viccesen úgy tartják, olyan kicsi az ő országuk, hogy szinte mindenki ismer mindenkit.
Törpeség ide vagy oda, Montenegrónak 293 kilométernyi gyönyörű tengerpartja van, és ebből 73 kilométeren lehet strandolni. A víztől eltávolodva pedig nem unalmas síkság, hanem hatalmas hegyek és kanyonok várják az idelátogatókat. A legmagasabb csúcs az Albán-Alpokban található Zla Kolata, mely egészen 2534 méter magasságig nyúlik fel, ezen kívül huszonkét 2200 méternél magasabb hegy található errefelé.
Amennyiben autóval vágnánk neki a nagy útnak, akkor egy 800 kilométeres és mintegy 11-12 órás utazásra érdemes felkészülni. Ennél észszerűbb megoldásnak tűnik a fapados közvetlen repülőjárat, amit adott esetben akár néhány ezer forintból is meg lehet úszni. Mi sajnos nem így, hanem bécsi átszállással utaztunk, ami egyrészt több idő, másrészt drágább, harmadrészt pedig esetünkben egy cigarettafüstös, 28 éves ősrégi montenegrói repülőt is magába foglalt.
A főváros
A 170 ezres lakosságú főváros, Podgorica kivételesen se nem tengerparton, se nem a hegyekben, hanem egy viszonylag sík területen fekszik. Az összefüggő síkság kisebbik részén maga a város, a nagyobbikok pedig egy hatalmas állami borászat található, és itt szállnak le/fel a repülőgépek is.
Korábban a polgári reptér közelében üzemelt a katonai is, ami a jugoszláv háború idején kiemelt célja volt a NATO bombázásoknak. Az egyik bomba a 30 méterrel a föld felszíne alá rejtett hangár bejáratához közel csapódott be, berobbantva az ott pihenő egyik vadászgépet, amitől aztán a további huszonöt repülő is mind kigyulladt, megsemmisült. Montenegró tavaly óta NATO tagállam, az egykori hangárokban pedig ma már az említett borászat központja található. Ebben a teremben évtizedekkel korábban még a helyi hadurak tanácskoztak:
A katonai reptér használaton kívüli aszfaltcsíkján az új Mazda 6 szlalomozási-, illetve saját vezetési képességeinkkel ismerkedtünk meg. A nemzetközi menetpróbán már tesztelt, illetve hamarosan alapos hazai mustrának is alávetendő új 6-ossal az volt a feladat, hogy a motorháztetejére rögzített boros pohárból a lehető legkevesebb vizet lötyköljük ki. Miközben persze a lehető leggyorsabban érünk be a célba.
Fel a hegyekbe
Podgoricából a magasabb területen fekvő Cetinje felé vettük utunkat, onnan pedig a Lovcen Nemzeti Park érintésével megérkeztünk arra a helyre, ahol konkrétan ez a panoráma fogadott:
Ez a Kotori-öböl, Montenegró egyik legszebb vidéke. A 87 négyzetkilométeres öböl átlagosan 27 méter mély, és mind a hegyekből letekintve rá, mind a partján autózva, vagy pihenve elképesztő látványt nyújt. Kotor a térség egyik legfontosabb kikötője, ezenkívül pedig az öböltől nem messze egy repülőtér is található.
A hegyről, ahonnan lepillantva még a nagy tengerjáró hajók is apró ladiknak tűnnek, egy olyan út vezet le az általunk megcélzott Budva irányába, melynek kanyargósságával talán csak a vékonysága vetekszik. Emiatt a tempót az adrenalinfröccsel felérően izgalmas vonalvezetés ellenére is érdemes csökkenteni, mert bármelyik kanyarban jöhetnek szembe, és nem sok hely van a kitérésre. A teljesen beláthatatlan kanyarokban egyesek szakaszos dudálással jelzik a többi közlekedő számára az érkeztüket.
A tengerparton
Amennyiben remélhetőleg a fék túlhevülése és a karosszéria megkarcolása nélkül abszolváljuk a hegyekből a lejutást, akkor az apró kavicsos tengerpartok látványa és a kellemesen meleg idő minden fáradságért kárpótol. Ottjártunkkor, szeptember közepén kellemesen meleg, 25-26 fokos volt a tenger, de errefelé akár még október végén is lehet fürdeni.
Budva mellett Sveti Stefan partján állva a szárazföld felé egy az egekig magasodó hegy, a tenger irányában pedig egy kis sziget uralja a látómezőnket. Utóbbi tele van kisebb nagyobb épületekkel, és ma már a sziget egésze hotelként funkcionál. Korábban Willy Brandt, Sofia Loren, Sylvester Stallone és Claudia Schiffer is megszállt már itt, ahol az árak nem meglepő módon az egekben járnak.
Irány a kanyon!
Sveti Stefanból egy új Mazda CX-3-ba pattanva indultunk tovább a Tara kanyonba. Ez 90 kilométer hosszú, a legmélyebb pontján 1300 méter mély és a leghíresebb helyén a Tara híd ível át rajta. Ennek eredetijét 1938 és 1940 között építették, majd az 1942-es lebombázást követően 1946-ban teljesen újjáépítették. És ilyen látvány fogad rajta állva:
A zuhatagokban, sziklafalakban, homokos partokban és vízesésekben gazdag vidék Montenegró egy teljesen más arcát mutatja. A tengerparti 30-32 fok helyett itt csupán 18-20 volt, a növényzet mindenhol élénk zöld, az utazónak kicsit olyan érzése támad, mintha az Alpokban járna.
Ha van időnk és bátorságunk, érdemes kipróbálni egy drótkötélpályát. A zipline-nak is nevezett átcsúszópályák igen népszerűek a hegyekben, semmihez sem fogható kilátást nyújtanak csúszás közben, ráadásul nem is drágák. Egy menet körülbelül fele annyiba kerül, mint például Szlovéniában, és általánosságban véve is kijelenthető, hogy Montenegró nem drága hely a magyar pénztárcának.
SUV után roadster
A már említett Mazda CX-3 éppen mostanság újult meg, vagyis a 2015-ben kijött kompakt divatterepjáró átesett az első ráncfelvarrásán. Kívülről ezt nehezen lehet észrevenni, leginkább a módosított hűtőrács, a LED-es hátsólámpák, a mélyebb vörös fényezés és az új 18-as felnik árulkodnak.
Belül újdonság az elektronikus rögzítőfék, illetve a hátsó könyöktámaszba rejtett pohártartó, vezetés közben pedig egyrészt a fejlettebb városi vészfék asszisztens, másrészt a korábbinál harmonikusabban viselkedő felfüggesztés tűnhet fel. A 1,5 helyett immár 1,8 literes dízelmotorral, illetve kétféle 2 literes benzinmotorral szerelt új CX-3-at egyértelműen jobb vezetni, mint az elődjét, de érthető módon vigyorral az arcunkon szálltunk ki belőle és pattantunk az MX-5 volánja mögé.
A Tara hídtól egy dél-keleti irányban futó, minimális forgalmú erdei úton indultunk vissza a tengerpart irányába, ahol az autózás szerelmesei maximálisan megtalálhatják a számításukat. Errefelé a magyarnál sokkal jobb útminőségre lehet számítani, kátyúkkal csak elvétve kell küzdeni, gondunk leginkább mindössze a váratlan és furcsa szintkülönbségekkel lehet, amin elugorhat az autó.
A 184 lóerős 2 literes motorral szerelt vadonatúj MX-5-öt sajnos még nem tudtuk kipróbálni, de a szerpentineken végül az se szegte kedvünket, hogy még a régi 160 lovas 2 literes helyett is csak egy szimpla 130 lóerős 1,5 literes erőforrású roadstert kaptunk. A csiki-csuki kanyarokban valahogy nem hiányzott az a 30-54 extra lóerő, és a maga módján még sperrdifi nélkül is kiválót lehetett autózni.
Hasznos tudnivalók
Montenegró 2010 óta EU tagjelölt, de felvétele egyre csak csúszik, így érdemes odafigyelni arra, hogy a mobiltelefon roaming adott esetben igen drága mulatság lehet. A hívásfogadás 150 forint, a hívásindítás pedig 325-395 forint percenként, és egyetlen MB adatforgalom díja akár a 2000 forintot is meghaladhatja. Emiatt érdemes valamilyen extra roamingcsomagot kérni a szolgáltatónknál, de az igazi megoldást egy helyi SIM-kártya beszerzése jelentheti. Térerő gondok még a magas hegyekben sincsenek.
Az üzemanyagárak körülbelül magyar szinten, vagy kicsit a felett mozognak. Saját montenegrói nemzeti valuta nincs, az országban annak ellenére régóta eurót használnak, hogy az úniós tagságról csak álmodoznak. (Érdekesség, hogy az euró előtt a német márka volt a hivatalos fizetőeszköz.)
Lakott területen maximum 50-nel, azon kívül legfeljebb 80-nal, illetve 100-zal roboghatunk - autópályák nincsenek, de az úthálózatot a tapasztalataink szerint nagy ütemben fejlesztik. A közlekedési morál szerintünk elmarad a magyartól, amolyan erősen balkáni, vagyis lényegében annak van elsőbbsége, aki előbb lép a gázra, vagy jobban dudál. A cipzár-elvet hírből sem ismerik, a gyalogosok pedig elképedtek, amikor a zebrához érve lefékeztünk előttük.
Közlekedési kihágásért maximum 2000 eurós, vagy 60 napos büntetést szabhatnak ki a rend helyi őrei. A hatóságok igen komoly számban vannak jelen az utak mellett, a szembejövő autósok fényjelzéssel tudatják velünk a rendőri ellenőrzéseket, a Waze-féle traffipax bejelentést szinte senki sem használja errefelé. Az Opel Astra szedánokkal közlekedő rendőrök a helyiek beszámolói szerint gyakran saját zsebre dolgoznak, bár ezen meg sem lepődünk egy olyan országban, melynek első emberét, Milo Djukanovićot nemrégiben megválasztották a világ legkorruptabb politikusának.
Magyar vonatkozás, hogy a legnagyobb montenegrói bank az OTP-csoport tulajdonában van, illetve, hogy a Herceg Noviban lévő egyik luxusszálloda Mészáros Lőrincé. A magyar pálinkához viszont legfeljebb csak hasonlít a helyiek gyümölcspárlata, a rakia, melyet a montenegrói borokhoz hasonlóan mindenképpen érdemes megkóstolni. És nem árt jó előre felkészülni az erejére.
Espressót felesleges kérnünk az autentikus montenegrói helyeken, ahol csak és kizárólag a török kávéra hasonlító, erősen zaccos, de a maga nemében nagyon finom feketekávéval szolgálnak. Étel fronton a környező országokból ismerős csevapszerű húsok, illetve a tengeri kütyük uralkodnak, és a helyi aprósüteményeket is feltétlenül érdemes megkóstolni. Még akkor is, ha azok a vártnál kicsit édesebbek.
Konklúzió
"Tudjuk, hol nyaral jövőre" - kis túlzással akár ezt is állíthatnánk, hiszen Montenegró több szempontból is remek nyaralóhelynek tűnik. Bár mi mindössze három napot töltöttünk itt, és lényegében csak átvágtattunk néhány váltott autóval ezen a parányi dél-európai országon, ám úgy gondoljuk, hogy viszonylagos közelsége, természeti szépségei és elérhető árszintje miatt Montenegró mindenképpen kiváló úti cél. És nemcsak nyáron, hanem akár ősszel is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
