Az autonóm gépkocsi kétségtelenül a járműipar egyik legfontosabb célkitűzése a közeli jövőre vonatkozóan. Hogyan is működnek, milyen technológiát rejtenek, ráadásul az autonómia egyes szintjei sem olyan egyértelműek.
Az autonóm autó végeredményben egy olyan jármű, amelyben a gépkocsivezetőnek nem kell a vezetéssel törődnie, mert az, képes utánozni az emberi képességeket, érzékeli a környezetét és ennek megfelelően mozog.
A környezet feltérképezéséhez az autonóm autók olyan technológiákat alkalmaznak, mint a lézerek, a radarok, speciális szoftverek, a globális helymeghatározó rendszerek és a számítógépes vizualizáció. Mindennek köszönhetően a rendszer tulajdonképpen felépíti saját valóságát, amelyben képes önállóan mozogni.
A gyártók is jelentős erőforrásokat rendeltek ezen fejlesztések mellé az utóbbi időkben. Az egyik legnagyobb autógyártó, a saját Toyota Research Institute (TRI) egységén belül fejleszti ezeket a rendszereket jelenleg az USA-ban lévő székhelyén.
Pár héttel ezelőtt a Toyota kutatóközpontja meg is mutatta legújabb kísérleti járművét, amelynek kabinjában a két kormánykerék talán a legfeltűnőbb jelenség. A miértre, leginkább az a válaszuk, hogy így könnyebben tanul a rendszer, egy valódi autóvezető jelzéseit figyelve. A rendszer így tanulja meg, hogyan reagálnak az ember ténylegesen egy-egy szituációban, hogyan veszik át pontosan az irányítást az önvezető rendszertől.
A Toyota autonóm autójának 2.1-es változata mellett egy másik fontos fejlesztést is bemutattak: a Luminar által szállított új lidart, vagyis lézeres radar, amelynek révén sokkal jobb minőségű észlelést érhetnek el.
A járművek autonómiájának egyébként öt fontos szintjét különböztetjük meg jelenleg, amelyet az autómérnökök nemzetközi szervezete határozott meg.
0-ás szint: az autónak nincs olyan rendszere, amely lehetővé teszi, hogy átvegye az irányítást; legfeljebb akusztikus vagy felvillanó jelezéseken keresztül figyelmezteti a vezetőt.
1. szint: itt találjuk a sebességtartó automatikával, vagy sávtartó asszisztenssel felszerelt járműveket.
2. szint: a "félig autonóm " autóknak is tekinthető járművek. Az autó képes átvenni az irányítást, de a sofőrnek bármikor tudnia kell beavatkozni és, ha ezt megteszi, ezzel kikapcsolja az autonóm funkciókat.
3. szint: az autó képes egyedül vezetni önmagát ellenőrzött környezetben, például autópályákon – amelyet az egyes országok saját szabályozása enged, vagy sem - de a vezetőnek továbbra is folyamatos figyelmet kell biztosítania.
4. szint: ezek a járművek már önállóan közlekedhetnek a vezető figyelme nélkül is. Azonban csak olyan, korlátozott területeken, ahol az autó biztosan elegendő információt kap ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon.
5. szint: a teljesen autonóm járművek szintje. Képesek minden típusú úton, környezetben emberi jelenlét nélkül elboldogulni. Jelenleg nincs olyan jármű, amely 5-ös szintű autóként szabadon forgalomba hozható lenne.