Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A középmotoros, hátsókerék-hajtású Renault 5 Turbo még ma is igazi zsebrakétának számít, a belőle készült raliváltozat pedig a historic versenyek egyik ünnepelt sztárja.
A ’70-es évek végén egyre jobban szúrta a szemét a Renault vezetőségének, hogy nem tudják megszorongatni a raliversenyeken sikert sikerre halmozó Lancia Stratost, ezért úgy döntöttek, hogy új ellenfelet terveznek neki.
A választásuk a legnépszerűbb modelljükre, a Renault 5-re esett, amiből középmotoros, hátsókerék-hajtású raliautót faragtak Turbo néven. A homologizációs szabályok viszont utcai kivitelt is megköveteltek a versenyautókból, így a Renault 5 Turbóból 400 darab közúti használatra szánt példányt is legyártottak, amiket hamar elkapkodtak.
Spéci karosszériával és beltérrel szerelt, kisszériás kivitel révén viszont meglehetősen drága volt a gyártása, azonban a franciák mindenképpen folytatni akarták, ezért a Turbo 2 néven bemutatott újabb kivitel már jóval több olyan alkatrésszel készült, amelyek az alapmodellből érkeztek, így jelentősen olcsóbb tudott lenni.
Szerencsére a középmotoros elrendezés és a hátsókerékhajtás változatlan maradt, ahogyan az egy tonna alatti tömeg is. Ehhez az 1,4 literes, négyhengeres benzinmotor 160 lóereje társult, ötfokozatú manuális váltóval párosítva, mindez 6,9 másodperces 0-100-as sprinttel és 200 kilométer/órás végsebességgel ruházta fel a szuperminit.
A műszaki csemegék és a háttérsztori ismeretében érthető, hogy manapság kedvelt típus a gyűjtők körében a Turbo 1 és a 2, melyek közül utóbbiból árvereznek el februárban egy hibátlan állapotú példányt Párizsban. Az 1983-as gyártási év ellenére a futásteljesítménye el sem éri a 6000 kilométer, így szinte újnak számít, az egyetlen utólagos változtatás pedig a bőrülés, de ez annyira illik az összképbe, hogy talán nem is hátrány, hanem inkább előny.
Aki pedig nem csak az utcai, de a versenyváltozattal is kibővítené a gyűjteményét, az akár egy 1981-es gyári versenyautóra is licitálhat ugyanezen a párizsi aukción. A Group 4 és Group B homologizációs papírokkal is rendelkező példány egyike a 20 darab „Tour de Corse” versenyautónak.
A pályafutása meglehetősen kalandos, hiszen a gyári Renault csapat egyik autójaként az 1981-es Monte Carlo ralin csúnyán összetörték. Ezután a görögországi Renault importőr vezérigazgatója vette meg, aki felújítatta, majd megszerezte vele a 8. helyet a ’82-es Akropolisz ralin.
A B-csoportos szabályváltozások miatt a görög tulajdonosa ezután a Renault Sport francia központjába küldte a kocsit felújíttani, ’83-ban pedig már rajhoz is állt vele, majd eladta egy görög versenyzőnek. Szerencsére az évtizedek során sikerült megőrizni a gyári állapotot, így ma bármelyik hivatalos veteránautós versenyen rajthoz lehet állni vele, a 220 lóerős motorjának köszönhetően pedig még versenyképes is.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
