Az egységes hondás stílusjegyek, a jellegzetes hűtőmaszk, a rejtett kilincses hátsó ajtók mellett milyen kevés elég, hogy egy autó alapvetően jó érzéseket keltsen. A 18 colos felniken lévő vörös kiegészítő festésekkel, az ugyan ilyen színű visszapillantó-házzal, a fehér alapszín ellenére már messziről is hangulatos darab a HR-V.

A HR-V, amely először 1999-ben tűnt fel az utcákon igazi piacfoglaló jármű volt, nem nagyon volt ilyen – pláne csak háromajtós karosszériával gyártott – divatos, sportos városi szabadidő-autó. A Honda sajnos bele is szunyókált előnyébe, és nem vitték tovább azt a nagyon karakteres járművet, ami manapság pedig a legdivatosabb kategória kedvence lehetne.

D.P.

Közel 10 év kellett mire visszatértek vele, ám azt is némileg külön utas módon tették, de szerencsére még mindig maradt a jó génállományból valami. Az új HR-V talán a leginkább crossover a szabadidő-autók közt, vagyis nagyon nem tűnik terepjárósnak – talán a Mazda CX-3 ilyen még – sokkal inkább egy alaposan megemelt kompaktnak. Magyarázat persze van a HR-V vonalaira, itt a Honda Jazz az alap, arra építkezik a 4294 milliméteres, 1772 milliméter széles és 1605 mm magas autó.

Helyből van benne bőven, elöl és hátul egyaránt, hátul ráadásul felfelé feszegeti a kategória határait, igen tágas. A csomagtartó megfelelően nagy 470 literes, síkokkal határolt, belül ráadásul megvan a hondás Magic Seat megoldás is, amellyel szinte minden kívánalomhoz megfelelő méretű csomagtér nyerhető. A vezető- és a többi ülés tömése is kemény, az ülőlapok bár alig formázottak, de elég hosszúak, és jól támasztanak.

Ha jó hangulatról beszélünk, akkor a HR-V menet közben lesz aztán igazán szerethető. Főleg azok fognak mosolyogni, akik szeretnek „gépészkedni” is az autójukkal. Nekik, persze csak a hatfokozatú kézi váltós verzió ajánlott. A HR-V-ben lévő váltószerkezet külön fejezet, olyan erős ingerfaktor. A váltó elképesztően rövid úton jár, határozott mechanikai „klattyogással” kísér minden fokozatváltást. Vitán felül a legerősebb hozzáadott műszaki élvezeti értéke a járműnek. (Nyilván a Civic Type R 4 centi hosszú - vagyis nagyon rövid - váltóútját még nem üti, de komolyan nem sokkal hosszabb.)

D.P.

Az alu-blokkos dízel – amely egyébként nem a legpuhább, legcsöndesebb járású – de a turbója kellően kicsi, gyorsan felpörög, így ezzel a kitűnő váltóval kísérve igazán szeretni lehet azt, ahogyan a HR-V kedvünkre, karakteresen mozgatható. Az 1.6 literes motor teljesítménye 120 lóerő 4000-es percenkénti fordulaton, míg a nyomatéka 300 Nm/2000 fordulat percenként. Nyilván ezek nem észvesztő adatok és még egy kis kakaóval egészen parádés lenne a HR-V, de ne felejtsük el, itt azt az 1.6 literes gázolajos kategóriát kellett kiszolgálnia végre a Hondának, amellyel a cégautók közt lehet piacot hódítani.

Mindenesetre a könnyített dízelblokk érezhetően jó tesz a súlyelosztásnak, irányíthatóságnak. Az 1324 kilós jármű menet-karakterisztikája is feszesebb az átlagnál, de ezt is lehet kedvelni, mert a kormányzás pontos, a futómű pedig szépen kezeli az úthibákat. Mindezt viszonylag egyszerű futóműkonstrukcióval (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros) megoldással érték el. A kaszni 27 százaléka pedig nagy szilárdságú acél, amivel alacsonyabbra tudták vinni a súlypontot vélhetően ez volt a másik paraméter, ami nagyon jót tett a vezethetőségnek.

D.P.

Bár van ECO-gomb is, amelyet bekapcsolva követhetjük a váltási utasításokat és zöldre színezhetjük a kijelző körüli fénygyűrűt, de nélküle is hamar ki lehet tapasztalni, hol vannak az ideális váltási pontok a HR-V-ben. A fogyasztására nem lesz panasz még akkor sem, ha a papíron megadott 4,1 literes vegyes használat melletti adatot közel sem sikerült reprodukálni. A teszt során 5,7 liter gázolajat fogyasztott száz kilométerenként, de ezzel is bőven kiegyezünk.

Ugyanakkor, ahogy mindig, erre a Hondára is jellemzőek az apró tökéletlenségek, hiányosságok. A vezető előtti műszeregység mára kissé idejét múltnak hat – hiába szép a 3D-hatású sebességmérő óra, a szélén színváltó gyűrűvel – a digitális grafikai elemek monokróm volta ma már nem igazán elég. A központi infotainment-rendszer viszont nagyon mai, még ha a grafikája kissé bumfordi is. A klímapanel is igazán elegáns az érintőfelületes vezérléssel. Apróbb nagyobb baki, szintén, hogy a kormány melletti szellőző rostélyt nem lehet elzárni, pedig sokan nem szeretik, ha közvetlenül az arcukba fúj a klíma/fűtés. Ugyan így, kissé véleményes a kesztyűtartó felett keskeny befúvó kissé kaotikus dizájnja. De ezeken kívül az ergonómiára, anyagválasztásra, az összeszerelés minőségére nem lehet panasz.

A vezetési és balesetvédelmi asszisztensek terén mondjuk, úgy hozza a kötelezőt a Honda HR-V. Intelligens sebességtartó automatika, táblafelismerés, sávelhagyást figyelő rendszer, követési távolság asszisztens, automatikus fényszóró, dugóban ráfutás gátló asszisztens, amely állóra is tud fékezni – maximum 32 km/h sebességig működik és alapáron jár.

D.P.

A Honda mindig is a drágább vonalat vitte az éppen aktuális kategórián belül. Ennek most is vannak részben objektív okai is. A HR-V egyelőre Mexikóból érkezik, a viszonylag szűk kontingenst viszont elég jó alkupozícióból tudják itthon is értékesíteni. A nálunk járt változat kereken 9 millió forintos ára ezzel együtt igencsak borsos. Még úgy is, hogy a fenti asszisztens rendszerek mellett extraként az Executive felszereltségi szinten HDMI/USB-csatlakozó, Honda Connect Navi (7 colos Gramin) Mirror Link, esőzenzoros ablaktörlő, kulcsnélküli bejutás/indítás-rendszer, kétzónás digitklíma, parkolóasszisztens, panoráma napfénytető, Magic Seat ülésrendszer jár. Nem is beszélve a fent is említett hangulatfokozó Milano Red kiegészítő csomag meglehetősen húzós, 787 ezer forintos áráról. Pedig arról nagyon fájó szívvel mondanánk le.

Korábbi autós tesztjeinket ide kattintva találja. Még több tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.