Lehet, hogy nem a legizgalmasabb kocsikat csinálja a Toyota, de ahogy a világot saját elképzelései szerint terelgeti, az elismerésre méltó. Ilyen például a pár éve indított offenzívája, amellyel az alsó-középkategóriát is megszállja hibridjével. És néha még meggyőzni is hagyja magát az óriás, például mostantól benzies turbómotort is kínál. Kipróbáltuk a frissített Toyota Aurist.
A Toyota hibridforradalmának nagy dobása a Prius volt, de mára ott tartunk, hogy egy úgynevezett „olcsó” szegmensben – a kis családi autók között - is övék az etalon hibridautó, ami nem akármilyen fegyvertény. Az Auris ugyanis az alsó-középkategória elsőszámú hibridje. Ennél a modellnél az alternatívhajtású eladások aránya lassan meghaladja a hagyományos belsőégésűekét, ezzel pedig a legkeresettebb hibrid Európában. (Igaz, ez darabszámban még mindig csak 68 ezer autót jelent évente, az egyébként összértékesítésben 2,2 milliós kategóriában.)
Ilyenkor szokott következni, hogy persze nyugaton minden sokkal zöldebb. De a helyzet az, hogy nálunk is szeretik. Az Aurisé a hatodik hely a kategóriájában az idei év első negyedévében, még ha a 229 darab autó nem is egy magas szám. Ugyanakkor a japánok hagyományosan erősek a magánvásárlói körben, ennek megfelelően minden második Auris magánvevőhöz kerül tőlük. Az pedig végképp nem utolsó szempont, hogy mennyire nyitottak ezek a vevők a hibridekre is: a hazai piacon minden ötödik eladott Auris alternatív hajtáslánccal fut.
Ez a trend pedig a most bemutatott, frissített modellel tovább erősödik majd. Mert az Auris-bemutató egyik legérdekesebb része éppen az, ahogyan átrendezi, ki és milyen erőforrással kéri majd új autóját.
Az Aurisra, (amely ugye a Corolla ferdehátú változata 2006-óta) az első generáció után maga Toyoda úr pirított rá, hogy csináljanak már vele valamit, nézzen már ki valahogy. Ennek nyomán a 2012-es második generáció sokkal frissebb formatervű, eladhatóbb modell lett. Most ezt csűrték-csavarták még egy kicsit, az eredmény pedig egyáltalán nem lett rossz. Az új Auris orra olyan ugyan, mint egy beluga feje, kapott még némi alumíniumcsíkozást, megjöttek a LED-lámpák előre-hátra egyaránt. Az egyéb paraméterek nem változtak, az ötajtós maradt 360 literes csomagterű, a kombi 530 literes rakhelyet ad alapból, ügyesen variálható, egy mozdulattal is dönthető hátsó ülésekkel. És - igaz, ami igaz - maradt a szűkös hátsó lábtér is, a 2,6 méteres tengelytávú ötajtósban.
Ennél sokkal fontosabb, hogy a beltérben is sokat modernizálódott az autó. Az Auris-ban is érintőképernyős már a középkonzol (7 colos), sőt teljesen eltűntek a hagyományos gombok. A klímát leszámítva zongorafekete műanyaglapba burkolódzik minden a kezelőfelületen. A megoldás mindenképpen dicséretes előrelépés, már csak az alatta levő hardware/software-párost kéne kicsit izmosabbá tenni. A navigáció sajnos továbbra sem erőssége a csomagnak, lassú és körülményes a kezelése is. A műszeregységet is áttervezték, a dizájn most csőszerű, és középre is bekerült egy kis TFT kijelző, amely 4,2 col méretű.
Sokkal-sokkal nagyobb újdonság, hogy a japán márka piacra dobta kis lökettérfogatú benzines turbómotorját. Az 1.2 literes, négyhengeres, közvetlen befecskendezéses motor teljes egészében Toyota fejlesztés. Ennek nyomán, a gyártó hagyományaiból is sok mindent átvittek a műszaki megoldásaiba. Megvan a széles tartományban működő, változó szelepvezérlés, és a kis egység egyszerre képes Otto-motorként üzemelni, valamint hibrides módra, úgynevezett Atkinson-ciklusú működésre. Míg az előbbi a magas fordulatszám-tartományban működik hatékonyan, amikor a turbó jobban tölt, az utóbbi a közepes terhelésnél, rövidebb sűrítési ütemmel, némi teljesítményveszteség árán, de takarékosabban üzemelteti az autót.
Az 1197 köbcentis motor 116 lóerős, a 185 Nm nyomatéka 1500-as fordulatszámtól készen áll, innentől „dízelesen, lapos fennsíkként” egész 4000-ig rendelkezésre áll a motor maximális nyomatéka. Az tesztút első körét ezzel az erőforrással szerelt modellel tettük meg. Az rögvest kiderült, hogy ez a motor is pontosan azokkal a karakterjegyekkel rendelkezik, mint más Toyoták. Csendes, kiegyensúlyozott motor, pontos és könnyen járó a hatfokozatú váltó, mind azt a megbízható műszaki minőséget sugallják, ami naggyá tette ezt a Toyota nevű autóbirodalmat.
Nyugodt és kiegyensúlyozott marad akkor is, ha 1600-as fordulatnál szeretne valaki 40-nel, ötödikben autózni. A sportosabb vezetést forszírozva inkább azzal lehetünk elégedettek, hogy finoman fut a kocsi, stabil a kasztni, a kormányzás pedig kellően direkt. Ez utóbbiaról egyébként az átdolgozott első felfüggesztés és az átprogramozott kormánymű-elektronika gondoskodik. Az 1.2-es motorral próbált Auris tesztúton mért hét liter feletti fogyasztása ugyanakkor soknak mondható. Az 1200 kilogramm önsúlyú kocsiban főtengely fordulatszáma 2500 percenként 130-as autópálya-tempónál, ami nem indokolná ezt. Kétségtelen, egy ilyen rövid teszt nem sokszor szól a nyugodt autózásról.
Az új motor létjogosultságát egyébként talán nem is nálunk kell keresni, azt alacsony CO2 kibocsátás adja, amely 109 g/km, szemben a jelenlegi és nálunk továbbra is kínálatban maradó 1.6 literes turbó nélküli motor 139 g/km-se károsanyag-kibocsátásával, manuális váltós modellek esetében. Ezt az adatot tőlünk nyugatabbra viszont nagyon díjazza az adórendszer is, lényegesen alacsonyabb sarccal honorálva a tisztább üzemmódot.
A másik tesztautónk a hibrid volt, amely hajtásláncában ugyan nem tartalmaz újdonságokat, de ügyesen átvariálták a hozzá tartozó csomagokat a toyotások, hogy a hódítása még véletlenül se lassuljon. A lényeg, hogy a hibridet "még lejjebb pozícionálták”, ha valaki pénzügyi finanszírozással veszi, kijöhet ugyanannyira a havi törlesztője, mintha egy 1.6-os benzinest venne fokozatmentes váltóval. Egy hibrid pedig mára mégsem ugyanolyan presztízsű autó, mint egy sima benzines.
Aki az Auris HSD, vagyis a hibrid mellett dönt, valóban megvásárolja a 4-5 literes fogyasztást, és a tisztán elektromos közlekedés pszichológiai fegyverét (amire szokatlanul vicces reklámja is van - igaz még a modellfrissítés előttről - a Toyotának).
Viszont éppen úgy megvásárol egy-két idegesítő apróságot is. Ilyen az indokolatlanul felpörgő motor, amely nem csak a power-gomb bekapcsolására kezd visítva pörögni. Az egyébként 136 lóerő összteljesítményű autó, ha nem is válik ragadozóvá lepadlózva, de stresszmentesen lehet vele előzgetni országúton is. A városi araszolgatásban pedig 50-es tempóig használható a tisztán elektromos üzemmód (EV).
A dízel ugyan kimaradt a próbakörünkből, ám érdemes kitérni rá, mert ennek a részarányát fogja talán a legjobban érintetni az átalakuló paletta. A mostani 1.4 literes dízelesek hányada várhatóan komolyan lecsökken, hiába lett Euro 6-os (90 LE, 205 Nm). A korábbi 2.0 literes gázolajos pedig el is tűnik. Helyette itt az új egyhatos dízel már a BMW-től, 1598 köbcentiméteres llökettérfogattal és 112 lóerős teljesítménnyel. Várhatóan ez a két újdonság, az 1.2-es benzines (1.2T) és az 1.6-os (1.6D-4D) valamint a hibrid fogja lényegében felszalámizni az eddigi egyharmadot jelentő dízeles részarányt.
Az új Auris-ra visszatérve, a Toyota a frissítéssel a biztonsági asszisztensrendszereit is teljesen „up to date” szintre hozta fel. Értelmezhető felárért - 160 ezer forint -, már lézerradaros (Lidar), kamerás ütközésmegelőző rendszer kérhető, amely több lépcsőben működve, akár 80 km/h-s tempónál is beavatkozik helyettünk. De sávelhagyás-figyelmeztető, táblafelismerés, automata távfény is van az asszisztens csomagban, amelyek maradnak Live, Active illetve Executive néven.
Ami az árakat illeti, a belépő darab továbbra is az 1.33 literes erőforrású Auris 4,14 millió forinttól. A mostani „húzónevek” közül az 1.2 literes turbós 5,71 millió forinttól indul, az új Euro 6-os dízel, 1.6 literes 6,25 millió forintról indul. A hibrid alapára 6,46 millió forint. A klasszik darab 1.6 literes szívó benzines alapára 5,11 millió forint. A kombi változatok felára nem éri el a 300 ezer forintot.
Kövesse az Autó rovatot a Facebookon! |