Az immár huszonharmadik alkalommal megrendezett Nemzetközi Kamionos Country Találkozó zárórendezvényén - a szervezők becslése szerint mintegy nyolcezer érdeklődő előtt - próbálták ki a vállalkozó szellemű sofőrök, mit tudnak kihozni járműveikből.

A kettesével rajtvonalhoz álló versenyzők több tucatnyi futamban mérték össze ügyességüket és kamionjuk erejét. Az álló helyzetből startoló versenyzőknek ötszáz méteres távot kellett megtenniük, a legjobbaknak ez kevesebb mint 15 másodperc alatt sikerült. A hat, nyolc, tizenkét hengeres motorral fölszerelt vontatók a rövid versenytávon akár másfél, két liter üzemanyagot is elégettek.

A versenyen kiderült, nem minden az akár hatszáz lóerőnél is erősebb gépeken múlik, sokat számít a sofőr rutinja és az, miként kezeli a kuplungot és a sebességváltót. Az ugyanis bebizonyosodott, az automataváltós járművel rajthoz álló versenyzőknek nem sok babér terem ebben a versenyszámban, a technika ugyanis "túl komótos" az ember irányította mechanikus váltókhoz képest.

A rajthoz álló járművek között akadt 140 lóerős platós teherautó éppúgy, mint "csőrös" amerikai kamion, ez utóbbi 16 ezer köbcentis motorja 600 lóerős teljesítményű, akár 80-100 tonna vontatására is képes, 100 kilométeren pedig 50 liter gázolajat fogyaszt. 

Az esélyegyenlőség érdekében a versenyzők eredményeit három kategóriában értékelték, 500 lóerő alatti, illetve fölötti teljesítményű vontatók, valamint platós teherautók. Az abszolút első helyet az örkényi Báder-Nagy Attila szerezte meg mechanikus váltós, 380 lóerős Iveco Turbostar kamionjával.