Az autósfáma úgy tartja, hogy a hetvenes évek elején, az akkortájt még a Mercedesben kisrészvényes iráni sah szorgalmazta a robosztus, de spártai kivitelű katonai terepes polgári változatát – luxus kivitelben. Bárki is volt az ötletgazda, a G-osztály annyira bejött, hogy az egykori osztrák Steyr-Puch céggel közösen kifejlesztett járművet az utódvállalat, a grazi Magna-Steyr ma is gyártja. Az elmúlt három évtizedben a dobozformájú, szögletes felépítmény mit sem változott, de a műszaki tartalom rendre lépést tartott az élvonallal. A legutóbbi, tavaly elvégzett feljavítások nyomán Merci offroadert változatlanul a kategória legjobbjai között emlegetik: a brutális erő, a masszív alváz és a terepjáró képességek fényűző kivitellel párosulnak.

A számunkra próbára bocsátott G 350 Blue TEC típus a nagy vas legkisebb tagja. Igaz, a legkisebb jelző kicsit furán hangzik. A motorháztető alatt ugyanis 211 lóerős, V6-os dízel dübörög, a 3 literes erőforrás csúcsnyomatéka 540 Newtonméter, a hét gangos automata váltón át a 2,5 tonnás monstrum már-már sportos sebességekre képes. A böhömnyi jármű 9,1 másodperc alatt van fenn 100-on, végsebessége az óránkénti 175 kilométer körül mozog. (Összehasonlításképpen a csúcsváltozat, a G 65 AMG 12 hengeres, 6 literes benzines motorja már 612 lóerős, végsebessége 230 km/óra).

Képgaléria a Mercedes G350-ről.

D.P.

A katalógusban megadott magas sebességadatok ellenére a G osztály nem GT, vezetése némileg teherautós. Álló helyzetben feltűnően nagy a kormány holtjátéka, főként városi közlekedésben nem lehet csak úgy ficánkolni vele, mint egy szuperminivel, s az íven tartott kanyarvételnél sem árt szem előtt tartani az ésszerű sebességet. A magas építésű, téglaformájú station wagon – mint valamilyen nagy hajó – egyenes úton is lágyan imbolyog, miközben a méretes, 20 colos ballonokon gördülő elefánt minden úthibát közvetít. Bár a kocsi terepjáró képességeit nem tettük próbára, általános szakmai vélemény szerint az a legjobbak közül való. Ezt sejteti a műszerfal közepén kialakított három különféle billenő kapcsolóval zárható differenciálmű, amelyekkel az első és a hátsó kerekekre jutó nyomatékot lehet elosztani. A kátyúba süllyedt jármű állítólag még akkor is kikászálódik, ha csak egy kereke tapad.

Kérdés persze, hogy a tulajdonosok közül ki merészkedik durva terepre, elvégre a csillagos státusszimbólum alapára közel 27 millió forint, a már említett G 65 AMG-ért pedig már több mint 85 milliót kell leszurkolni. E summáért a kocsi már alapból felszerelt mindenféle autós jóval, Mercedes kivitelben. A tesztautónkban az ülések hófehér bőrben pompáztak, benne voltak a legújabb elektronikus szolgáltatások, köztük a holttérfigyelő, a távolságtartó Distronic tempomat, vagy a műszerpult tetején trónoló, a Merci más típusaiból ismerős infotaintment színes kijelzője. A kocsi luxusához már csak a jókora üzemanyag-fogyasztás miatt is vastag pénztárca dukál. A téli pesti utcákon megette a száz kilométerenkénti 14 liter gázolajat, tempósabb vezetésnél pedig a mérőóra simán felkúszott 18 literre is.

Ám a három évtizede változatlan kasztni ellenére, alighanem G-osztály sem marad örökéletű. Erről tanúskodik, hogy a tavaly novemberben megrendezett Los Angeles-i autó-kiállításon közzétették a következő generáció egyik lehetséges formatervét. A marcona külsejű, Ener-G-Force névre keresztelt tanulmányautó arról tanúskodik, hogy a Mercedes tervezői azért nem ülnek a G-Klasse babérjain: előbb-utóbb szakítanak majd a szögletes kockaformával, miközben biztos tovább őrzik a legendás terepjáró strapabíró értékeit.