Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagyon innovatív mostanság a kompakt-prémium osztály. A BMW 1-es, az új Mercedes A-class, az új Audi A3. Most pedig itt a skandináv kihívó a Volvo V40.
Nem lehet majd összekeverni egyetlen más autóval sem, ezt a jó tulajdonságát megőrizte a Volvo új modelljével is. Szerencsére identitás-keresésnek nyoma sincs. Érezni, azonnal, hogy a Volvo nagyon komolyan vette a V40-et. Sokat akarják látni referenciaként kategóriájában.
A fürdőszobacsempe-színű autó – amely hivatalosan persze világoskék-metál – a svédek fejében biztosan a neutrális, tiszta metaforája. Hogy a kocsi formája jól eltalált, azt a 18 hónapos gyerek szájából elhangzó „woááá” nyugtázza. A világos, fehérszürke szín látványos, az biztos. Hogy a hátsó ablakok keskenysége viszont pont neki nem fog tetszeni, mert nem lát ki, még nem tudja. Pedig a kocsi laposan induló íve és a hátsó övvonal emelkedése kölcsönöz jó sportos megjelenést a kaszninak. A hátsólámpák karosszékformája, a 480-as előtt tisztelgő fekete hátsó szélvédőléc pedig most is nagyon jól néz ki.
Az általunk kipróbált V40 D3 Momentum, vagyis a közép felszereltségű modell húsz perces vezetés után családtag. Otthon vagyunk benne, mintha évek óta ezzel járnánk. A fickós 1995 köbcentis motor a nem túl súlyos autót könnyedén mozgatja. Ugyanakkor a D3 típusjelű dízel nem éppen a leghalkabb, a 148 lóerős, 350 Nm-es nyomatékú hatsebességes automata, a szokatlan öthengeres felépítés dacára sem a legfinomabb járású. Mindenesetre az 1400 kilós autót meglendíti, amikor úgy kívánjuk. A kocsi start/stop rendszere viszont valósággal berántja a kocsit induláskor, túl nem finomkodva kapcsolja újra a motort.
A belső tér, mint mondani szokás, a skandináv ipari dizájn nagykönyvének újabb fejezete. Minden nagyon a helyén van, minőségi és funkcionális. Egyetlen kérdőjel, minek van szükség egy teljes utcai-telefon nyomógombrendszerére középen manapság. Az sötét textil ülések harmóniában vannak a vízkék külsővel, a tartásuk pedig elsőosztályú. Apró megjegyzés, hogy a háttámla gerinctámaszának beállítására a gyereket kell megkérni, annyira nehéz hozzáférni. Mivel a kocsit elsőre talán inkább a fiatal jómódúak választanák, akiknél azért becsúszhat már a gyerek, a csomagtartó mérete sem elhanyagolható szempont. Ebben nem teljesít jól a Volvo, a kocsi formája eleve korlátozza a helyet, plusz a duplapadlós kialakítás révén még optikailag se tűnik túl tágasnak. (Egy gyerekkocsi csak keresztben fér be.) A hátsó sorra egyébként nem lehet panasz, talán csak az ajtó nem nyílik eléggé tágra a kényelmes beszálláshoz és a csapott fenék miatt a magasabb vendégek haja fésülheti a tetőkárpitot.
A kocsit egyébként nagyjából 200 féle paraméter mentén szabhatjuk magunkra. Így például igen változatossá teszi a három választható műszerfal-beállítás. Az ECO, a Performance, és az Elegance mód. Mindegyik más színű és értelemszerűen más műszeregységet helyez a középpontba. Mindenekelőtt egyébként a kormányszervót érdemes kalibrálni. A legkönnyebb állásban ugyanis, akár lehelettel is fogatni lehet a kormányt, olyan könnyű. De 100 km/h felett már megőrül tőle az ember, bizonytalanná teszi az autót. A legkeményebb kormánybeállítással pont jó. A többi 198 féle beállítást a My Car funkcióval a középkonzol TFT képernyőjén navigálva tehetjük meg. Órákat lehet eltölteni vele.
Egy teszt során a biztonsági rendszerekről jó esetben tapasztalati úton írni lehetetlen, de amivel a V40-rendelkezik, azon mindenképp végig kell menni. Érdekes megoldás az ablakra vetített követési távolság asszisztens, amely egyébként figyelmeztet ráfutásra is. Egy narancsszínű izzó, mint a kenyérpirítók „csöve” kezd el világítani, és tükröződni a szélvédőn, ha zónán belülre kerültünk. A sávtartást segítő rendszerrel is meg kell barátkozni. Indexelés nélkül a sávelhagyás szándékára finoman visszahúzza a kocsit, majd ha át is lépjük a sávot, akkor megrezzen a kormánykerék. A holttérfigyelő rendszer egyáltalán nem tolakodó, csak akkor kezd el villogni, amikor indexelés közben van valaki a holtterünkben. A táblafelismerő rendszer viszont még finoman szólva sem megbízható, gyakran beakad neki valami, és azt jelzi egy jó ideig. Így történhet, hogy az M0-ást végig 30-as táblával fogjuk megtenni.
Az egyik legjobb a rendszerben az adaptív tempomat, amelynek segítségével bármilyen hosszú autópályás utazás kényelmessé tehető. A rendszert mi állíthatjuk be: milyen távolságra – pontosabban időegységre - reagáljon az előttünk haladóhoz képest. Amikor utolérnénk valakit, megjelenik a műszerfalon a kocsik közti távolság és az autónkat az előttünk haladó sebességéra lassítja a rendszer. Amennyiben előznénk, és ezt indexeléssel nyomatékosítjuk is, vagy ismét üres lesz előttünk az út, akkor azonnal gyorsít a gép, a gázpedál érintése nélkül folyamatosan követi a forgalom ritmusát, hegyen-völgyön kereszül.
Azt pedig szintén nem lehet kihagyni, hogy a V40 az első jármű, amelyre még kívülről is jutott légzsák. A szerencsés-szerencsétlen gyalogosok és a bringások tudják majd igazán értékelni, hogy a motorháztető felső részéből egy puha párna csapódik ki. Ez a biztonsági csomagban alapból is benne van, míg az előtte felsoroltakért jó 700 ezer forintot kell fizetni.
A kocsi árazása szintén érdekes. Az alapára a D3 modellnek 7,9 millió forint. Egy ilyen általunk tesztelt, mondjuk úgy, életszerűen extrázott változaton - automataváltóval, könnyűfém kerekekkel, és a V40-es legdrágább biztonsági csomagjával - viszont már 12 milliós árcédula fityeg. Ezzel egyébként a kompakt-prémium modellekkel pariban van. Innentől saját habitusunké a választás.
És meg egy dolog. A Volvo használati leírásának kiskönyvét ki kell emelni, olyan igényes és minden részletre kiterjedő. Ha valamire, a saját kocsijára mégiscsak kíváncsi az ember. Nyugodtan lehet tanácsokat adni a vásárlóknak, hogyan vezessenek, spóroljanak, ahogyan azt a V40-es könyvében meg is teszik.
A fürdőszobacsempe-színű autó – amely hivatalosan persze világoskék-metál – a svédek fejében biztosan a neutrális, tiszta metaforája. Hogy a kocsi formája jól eltalált, azt a 18 hónapos gyerek szájából elhangzó „woááá” nyugtázza. A világos, fehérszürke szín látványos, az biztos. Hogy a hátsó ablakok keskenysége viszont pont neki nem fog tetszeni, mert nem lát ki, még nem tudja. Pedig a kocsi laposan induló íve és a hátsó övvonal emelkedése kölcsönöz jó sportos megjelenést a kaszninak. A hátsólámpák karosszékformája, a 480-as előtt tisztelgő fekete hátsó szélvédőléc pedig most is nagyon jól néz ki.
Képgaléria a V40-ről.
D.P.
Az általunk kipróbált V40 D3 Momentum, vagyis a közép felszereltségű modell húsz perces vezetés után családtag. Otthon vagyunk benne, mintha évek óta ezzel járnánk. A fickós 1995 köbcentis motor a nem túl súlyos autót könnyedén mozgatja. Ugyanakkor a D3 típusjelű dízel nem éppen a leghalkabb, a 148 lóerős, 350 Nm-es nyomatékú hatsebességes automata, a szokatlan öthengeres felépítés dacára sem a legfinomabb járású. Mindenesetre az 1400 kilós autót meglendíti, amikor úgy kívánjuk. A kocsi start/stop rendszere viszont valósággal berántja a kocsit induláskor, túl nem finomkodva kapcsolja újra a motort.
| Műszaki adatok: |
| LÖKETTÉRFOGAT: 1984 cm3 MAX. MOTORTELJESÍTMÉNY: 110 kW NYOMATÉK: 350 Nm FOGYASZTÁS (VEGYES CIKLUS): 5,2 l/100 km ÜZEMANYAGTARTÁLY TÉRFOGATA: 60 l CSOMAGTÉR: 335 l MAGASSÁG: 1445 mm HOSSZÚSÁG: 4369 mm TENGELYTÁV: 2647 mm KÖRNYEZETVÉDELMI BESOROLÁS: EURO5b |
A kocsit egyébként nagyjából 200 féle paraméter mentén szabhatjuk magunkra. Így például igen változatossá teszi a három választható műszerfal-beállítás. Az ECO, a Performance, és az Elegance mód. Mindegyik más színű és értelemszerűen más műszeregységet helyez a középpontba. Mindenekelőtt egyébként a kormányszervót érdemes kalibrálni. A legkönnyebb állásban ugyanis, akár lehelettel is fogatni lehet a kormányt, olyan könnyű. De 100 km/h felett már megőrül tőle az ember, bizonytalanná teszi az autót. A legkeményebb kormánybeállítással pont jó. A többi 198 féle beállítást a My Car funkcióval a középkonzol TFT képernyőjén navigálva tehetjük meg. Órákat lehet eltölteni vele.
Egy teszt során a biztonsági rendszerekről jó esetben tapasztalati úton írni lehetetlen, de amivel a V40-rendelkezik, azon mindenképp végig kell menni. Érdekes megoldás az ablakra vetített követési távolság asszisztens, amely egyébként figyelmeztet ráfutásra is. Egy narancsszínű izzó, mint a kenyérpirítók „csöve” kezd el világítani, és tükröződni a szélvédőn, ha zónán belülre kerültünk. A sávtartást segítő rendszerrel is meg kell barátkozni. Indexelés nélkül a sávelhagyás szándékára finoman visszahúzza a kocsit, majd ha át is lépjük a sávot, akkor megrezzen a kormánykerék. A holttérfigyelő rendszer egyáltalán nem tolakodó, csak akkor kezd el villogni, amikor indexelés közben van valaki a holtterünkben. A táblafelismerő rendszer viszont még finoman szólva sem megbízható, gyakran beakad neki valami, és azt jelzi egy jó ideig. Így történhet, hogy az M0-ást végig 30-as táblával fogjuk megtenni.
D.P.
Az egyik legjobb a rendszerben az adaptív tempomat, amelynek segítségével bármilyen hosszú autópályás utazás kényelmessé tehető. A rendszert mi állíthatjuk be: milyen távolságra – pontosabban időegységre - reagáljon az előttünk haladóhoz képest. Amikor utolérnénk valakit, megjelenik a műszerfalon a kocsik közti távolság és az autónkat az előttünk haladó sebességéra lassítja a rendszer. Amennyiben előznénk, és ezt indexeléssel nyomatékosítjuk is, vagy ismét üres lesz előttünk az út, akkor azonnal gyorsít a gép, a gázpedál érintése nélkül folyamatosan követi a forgalom ritmusát, hegyen-völgyön kereszül.
Azt pedig szintén nem lehet kihagyni, hogy a V40 az első jármű, amelyre még kívülről is jutott légzsák. A szerencsés-szerencsétlen gyalogosok és a bringások tudják majd igazán értékelni, hogy a motorháztető felső részéből egy puha párna csapódik ki. Ez a biztonsági csomagban alapból is benne van, míg az előtte felsoroltakért jó 700 ezer forintot kell fizetni.
A kocsi árazása szintén érdekes. Az alapára a D3 modellnek 7,9 millió forint. Egy ilyen általunk tesztelt, mondjuk úgy, életszerűen extrázott változaton - automataváltóval, könnyűfém kerekekkel, és a V40-es legdrágább biztonsági csomagjával - viszont már 12 milliós árcédula fityeg. Ezzel egyébként a kompakt-prémium modellekkel pariban van. Innentől saját habitusunké a választás.
És meg egy dolog. A Volvo használati leírásának kiskönyvét ki kell emelni, olyan igényes és minden részletre kiterjedő. Ha valamire, a saját kocsijára mégiscsak kíváncsi az ember. Nyugodtan lehet tanácsokat adni a vásárlóknak, hogyan vezessenek, spóroljanak, ahogyan azt a V40-es könyvében meg is teszik.
