Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A magyar autóvezetők pontosan tisztában vannak a hibáikkal, legalábbis erre lehetne következtetni a hazai közlekedési morált firtató felmérések alapján: türelmetlen és szabályszegő társaságként írják le magukat, ám mégis sejthető, hogy ilyenkor arra gondolnak, nem ők maguk, hanem a többiek azok. A hazai autósok (akik e tekintetben nem is különböznek a hazai kerékpárosoktól vagy gyalogosoktól) mediterrán lazasággal kezelik saját hibáikat és szabályszegéseiket, miközben poroszos szigorúsággal kérik számon a másikon ugyanezeket.
Akkor lesz belőlünk normális ország, ha majd az autósok megállnak a gyalogosnak a zebránál – a Prémium Autó Plusz 2012 több forrása által is említett megállapítás kicsit ugyan sommás, ám jól kifejezi azt, hogy a hazai autós társadalom egyelőre még a legelemibb szabályt sem képes maradéktalanul betartani. De miért is tartaná: elképzelni is nehéz, hány olyan gépkocsivezető van az országban, akinek oktatója annak idején az „egy gyalogos nem gyalogos”, illetve a „ne csalogasson” alapelveket verte tanulója fejébe, ezzel tulajdonképpen hosszú időre meghatározva annak gyalogosokkal szembeni hozzáállását.
Érzékelhető az is, hogy a jogosítványt szerzett emberek többsége nem egyszerűen egy komfortos használati tárgy biztonságos kezelését sajátítja el, hanem úgy érzi: klubot vált. Sokan innentől kezdve nem érzik magukat zebrára és BKV-ra valónak, ez pedig időnként abban mutatkozhat meg, hogy a többi közlekedő szempontjait kevésbé tartják szem előtt. És mivel már a friss jogsisok azt tapasztalják, hogy a hazai utakon farkastörvények uralkodnak, ahol agresszivitással könnyebb boldogulni, igyekeznek minél előbb farkassá válni.
A magyar autós morálra az Autómenedzser.hu cikkében derül fény.
