Az autók között a Mazda MX-5 magányos szamuráj, amolyan rónin, de nem azzá lett, hanem született rónin. Örök magányra ítéltetett. Ura nincs, uralkodni nem lehet fölötte. Hajtani, repíteni, azt igen, de ha netán megpróbálnák megszelídíteni, utolsó csepp véréig harcolni fog.
Csak egy hétig szerettem volna megzabolázni, sarkantyúzni, kihajtani a szuszt is belőle, de hát ez nem ló, és valójában nem is szamuráj, hanem egyszerűen a világ legjobb kétüléses autója. Ezt nem lehet szépíteni, a mellébeszélésnek is van határa, az MX-5 úgy jó, ahogy van. Tesztautónk még annál is jobb volt, hisz a legerősebb, 160 lovas motorral adták, Recaro ülésekbe préselte be hátamat a gyorsulási erő, toronymerevítők próbálták leküzdeni a fizika törvényeit. Azt, hogy még életben vagyok, a differenciálműnek köszönhetem. A Bose nagy hifi csak hab a jegeskávén, 160 fölött akár egy vállról indítható kétkazettás magnó, vagy egy 250 wattos Marshall láda is lehetett volna a fülem mellett, csak a káosz hangjai jutottak el az agyamig.
A Mazda MX-5-öst csak nyitott tetővel lehet értelmezni, bár vannak ablakai is, de csak azért, hogy rögtön azt is leengedjük. Van egy pici szélterelőnk, az sem kell, olyan, mintha a vitorláson azért nyavalyognánk, hogy fúj a szél, vagy süt a nap. A nap ellen kell egy jó simléderes sapka, aztán irány Zebegény. A be- és kiszállás nehézkes, de ha egyszer beszorultunk a Recaróba, úgy érezzük magunkat, mint az anyaméh melegében, igaz 40 fokkal tüzel ránk a nap, jó lesz odalépni, hadd lobogjon a bajszom. Az ülések közepe selymes fordított bőr, így nem fürdünk a saját izzadtságunkban, ha tetejére hág a hangulat.
Örömautó, nincs az az elpuskázott nap, amelyet ne tudna jobbá tenni. Az sem hozott ki a sodromból, hogy egy sajtóreggelin a kolléga egy teljes adag tejeskávét (barna cukorral) az ölembe borított. Észre sem vettem, csak a másodperceket számoltam, mikor veszem már át a Miraiban a roadstert.
A Mazda MX-5 olyan, mint az alvás, egyedül a legjobb. Nem kell magyarázkodni, ha keresztbe állunk egy-egy kifordulás után, ha farolva kanyarodunk, ha csikorognak az elfüstölt gumik, vagy ha esőben kabriózunk. Csajozáshoz nem ajánlom, ez férfias műfaj. Ha előbb szeretünk bele az MX-5-be, mint az asszonyba, a frigy után előbb-utóbb döntenünk kell: az asszony vagy az MX-5. Mindkét megoldás szóba jöhet, csak vigyázzunk, nehogy a harmadik üssön be: asszony viszi az MX-5-öt, nekünk meg marad a Matiz. Akkor inkább a szeppuku.
A tesztautó már nem volt teljesen patinás, kapott anyait és apait a kollégáktól, de ez mit sem vont le az élvezeti értékéből, talán a 90 százalékban elkopott hátsó gumik tették csak pikánssá a próbát. Minden kanyar, minden előzés tartogatta a meglepetést, hogy talán most szállunk el, talán most hiányzik az a pár korábban elfüstölt rovátka. Áldottam is az eget, hogy esőmentes hetet adott nekem, és nem kellett úgy korcsolyáznom a hátsó tengelyen, mint azt a slickre járatott 370Z-vel tettem.
Nyitott tetővel 100 kilométer/órás sebességig kellemes a szél- és a menetzaj, autópálya-tempónál ez kissé romlik, 160-170-től pedig a káosz veszi át az uralmat, a motor, a szél, a gumik, a Bose hifi és a dupla kipufogók együttesen üvöltik a sátán hívószavát. Ez az, amire mindig is vágytunk, a teljesség őrült diszharmóniája.
A harmadik generációs MX-5-öst 50-50 százalékos tömegeloszlás, az alacsonyra helyezett súlypont és a hátsókerék-meghajtás jellemzi, teteje 1 másodperc alatt hanyag mozdulattal nyitható (a csukáshoz jó hát- és karizom kell, de az öregebbek, mint én, inkább kiszállva csukják, az sem tart tovább 5 másodpercnél). A hűvösebb hónapokra praktikus megoldás lehet a kiegészítőként rendelhető, levehető keménytető is, mely a kicsivel drágább roadster kupéhoz (elektromosan nyitható tető) hasonlóan követi a Mazda MX-5 körvonalát. A merev karosszéria, a megerősített oszlopok és a gondosan elhelyezett légzsákok körkörös védelmet nyújtanak egy esetleges ütközésnél.
A dinamikus menetstabilizátor (DSC) és a kipörgésgátló (TCS) az alapfelszereltséghez tartozik – ezek többször felvillannak, mint az index visszajelzője. A már korábban is meglévő, kifejezetten Mazda MX-5 számára kifejlesztett, különleges minőségű Bose hangrendszert felújították. Az eddigi négyről hatra növekedett az EQ-csatornák száma. Majdnem minden hangszóróra jut egy külön csatorna, így még pontosabban állítható be a hangzás. Az erősítő új kiépítésében a közepes és magas, valamint az alacsony frekvenciájú hangszórókat külön-külön hajtja meg. Az audiopilot 2 zajkiegyenlítő eljárás az autóvezetés környezeti viszonyaitól függetlenül igyekszik biztosítani a hangélményt.
A futóműhangolás pontosabb kormányreakciókat eredményez, a felfüggesztés beállításán történt finomítások következtében minden kanyar újabb örömforrás, a Bilstein rugókkal az autó kőkemény, de nem ráz, a sportos indulatokat viszont a végletekig fokozhatjuk vele. Az átdolgozott 2 literes benzinmotor nagyobb teljesítményt és magasabb csúcssebességet kínál (118 kW/160 LE 7000/perc fordulatszámon, maximális forgatónyomaték 188 Nm 5000/percnél). Az 500/perccel magasabb fordulatszám-határ (7500/perc) élénkebb gyorsítási érzetet nyújt, az átdolgozott hatfokozatú kézi sebességváltó pedig a könnyedebb, pontosabb kapcsolhatóságért felel. Imádtam pirosba kergetni a fordulatjelzőt, hétezernél váltani olyan, mint kirántani a fuldoklót a hajánál fogva. A legjobb benne, hogy sosincs vége, mindig jön egy újabb fokozat, ha felfelé elfogytak, jön egy kanyar, vissza hármas, aztán újra a pörgetés a végletekig. Minden előzésnél húzunk egy strigulát az élvezetek kockás füzetében. Négyesben 140 kilométer/óra környékén 5500-at forog a főtengely, hármasban ugyanitt 6500-öt. A vadulás ellenére nem zabált sokat az autó, a közel hétszáz kilométeres tesztelés során átlagban 8 literes fogyasztást mértünk száz kilométerre vetítve.
Hiányoltam a Bluetooth-t, a nappali fényt, a tempomatot, az USB-csatlakozót – de ezek többségét lehet rendelni, az élményt pedig csak ezzel az autóval adják alapfelszerelésként.
Bármennyire kétüléses kisautó is az MX-5, a csomagtartó miatt nem kell szégyenkeznünk. Egy bevásárlókocsi tartalma, egy laptop táska és egy fotóstáska is befért. Ha még kellene pakolni, a jobb első ülésen és környékén még van bőven hely. Akármilyen meglepő is, 220 centiméter hosszú ikeás szekrényt is elhoztam vele lapra szerelve, igaz, csak lassan, óvatosan, nehogy valaki megsérüljön.
A motor hangját a sportosabb érzet érdekében indukciós hangkiemeléssel (ISE) szerelték fel. Gyönyörűen üvölt, úgy jelezzük, hogy előzünk, mint ahogy a motorosok figyelmeztetnek bő hanggal, ha utolértek, és egy kis helyet kérnek. Az új, kovácsolt főtengely nagy fordulatszámon minimalizálja a rezgéseket. A maximális vonóerő-átvitelt biztosító, korlátozott csúszású differenciálmű (LSD) minden kétliteres kivitelen az alapfelszereltség részét képezi.