Renault Clio RS teszt: lóerőből nem árt meg a sok
Figyelemre és tiszteletre méltó a Renault Clio Renault Sport (RS) megjelenése, teljesítménye és az a nyom, amit az aszfalton, illetve a bámészkodók szívében hagy. A Clio RS igazi városi vagány, egy versenypályáról eltévedt streetfighter.
A Renault Sport formavilága köszön vissza az első lökhárítón a kétszínű fényezésnek és az F1 lécnek köszönhetően (55 ezer forint felár). Aerodinamikus légbeömlője segíti a 203 lóerős motor hűtését, az erőforrás 7100-as fordulatszámon éri el maximális teljesítményét, 215 newtonméteres csúcsnyomatékát 5400-nál adja le. A Clio RS teljesítményéről árulkodnak a szélesebb első kerékjárati ívek, az oldalsó levegőbeömlők. A 17 hüvelykes metálszürke AX-L keréktárcsák jól mutatnak.
A bitang kemény és hosszú távon kényelmetlen Recaro ülések megérik a pénzt, 315 ezerért beléphetünk egy szado-mazo klubba. Minden be- és kiszálláskor gyűjtünk újabb és újabb kék, zöld és lila foltot a combunkon, hátsónkon. A kiszállás fájdalmát feledteti az a szorítás, amivel a sportszék megfog a tempós kanyarokban. Már csak azért is megéri a felár, mert a sárga cérnával középen varrott kormány, a sárga hátterű F1-es fordulatszámmérő és az alumíniumpedálok nem tudják elvonni rosszalló tekintetünket a beltér minőségéről és arculatáról. De ne bántsuk, hisz ez csak egy Clio. A hat és félmilliós vételárat a motor, a váltó és a futómű gyönyörű kompozíciójáért kell leszurkolnunk, és nem a középkonzol műanyagjaiért.
© Autómenedzser |
Kicsit már untam a kollégák unszolását, hogy: lépj oda neki, mutasd meg, mit tud. A parkolóban már centi vastagon állt a gumi, nem tudtak betelni az elindulás gyönyörével. Szavakkal amúgy sem lehet leírni azt az érzést és azt az élményt, amit a Clio RS okoz. Csúnya, ocsmány szavakkal talán.
Az új Clio RS-t a kétliteres tizenhat szelepes négyhengeres benzinmotor továbbfejlesztett változata hajtja, melynek teljesítménye több, mint 100 lóerő literenként. 6,9 másodperc alatt gyorsul 0-100 kilométer/órára, az 1000 métert állórajttal 27,3 másodperc alatt teljesíti, a negyedmérföldes távot 14,9 másodperc alatt. Végsebessége 225 kilométer/óra. Nem ugrik úgy, mint egy turbós kocsi, de ha egyszer megindul, betépett vakegér módján száguld, nincs az a rés, ahová párhuzamos közlekedésnél ne férne be, sziréna helyett elég bőgetni a dupla kipufogókat.
Kanyarokban igazi betyár, nem érezni hogy túlkormányzott lenne, sínautóként nyeli a kilométereket. Az ESP nem avatkozik a dolgunkba, teljesen kikapcsolható.
A hatékony és biztos fékezést a hűtött első tárcsák (311x28 mm), a piros Brembo fékkengyelekkel (55 ezer forint) és a hátsó tömör féktárcsák (300x11 mm) biztosítják. Baromi erősek, egy kismacska is köszönetet mond az égi és a földi tervezőnek, mert pont akkor szaladt át előttem, amikor egy oktávval feljebb akartam játszani a kipufogókon: a vészfékezés biztonságosan zajlott, a kocsi nem csúszott, az ABS nem kapart, a macska nem halt meg.
Ezért az autóért érdemes volt felkelni, durrogó menetzajával több települést is felébresztettem reggelente. Kár, hogy nem igaziak a végek, pedig elsőre azt hittem. Közelebb kúszva kiderült, hogy a műanyag foglalat alatt lévő elég vastag cső sem a vég még, alatta is van egy vékonyabb, abból jön a hang. A szürke műanyag diffúzor is átverésnek tűnhet, ám a fenéklemez teljesen sík és burkolt, így 130 kilométer/óránál a felhajtó erőt 40 kilóval csökkenti.
© Autómenedzser |
Az első pohártartó cudar rossz helyen van, ha egy félliteres palackot belehelyezünk nem tudjuk használni a központi zár, vagy a vészvillogó kapcsolóját. Ha ezeket feláldozzuk, akkor sem járunk jól, mert az első kanyarban kiesik a tartóból a palack. 0,33-asra tervezték. Ha háromajtós kisautóként nézzük, 288 literes csomagtartója elégsége, de ha sportautóként, akkor egyenesen bőséges.
Az ötszáz kilométeres tesztút során 10 liter benzint fogyasztott átlagban száz kilométerenként vegyes üzemben a kis dögös Clio Renault Sport.