Peugeot 308 CC teszt: korán jött a Jézuska
Étvágygerjesztően szépre sikerült a Peugeot nagy kabriója, a négyüléses 308 CC. Kirobbanó sikerét formás hátsójának, harmonikus vonalvezetésének, csillogó szemeinek és vidám ábrázatának köszönheti. Még azt is elnézzük neki, hogy dízel. Fogyasztásban verhetetlen.
A 308 CC a legszebb Peugeot az oroszlános márka utóbbi évtizedeinek termését nézve. Harcsaszerű nevető szája már ismerős az elődmodellből és a 308-asból, de a feneke, az igazán újszerű. Megbolondították egy pici műanyag szárnnyal és egy méretes diffúzorral, LED-es lámpasorral. Kipufogót sajnos nem látunk, hangját sem halljuk, szerencsére a motorét sem nagyon.
Nosztalgikus élményeket ébresztett fel bennem a CC, pályafutásom első tesztautója volt hasonló színben, dízelmotorral a 307 CC. Akkor azt űrhajóként írtam körül, a kék égből leszálló káprázatként. Ez a mai inkább már a földi hívségek hirdetője.
A Babylon piros (a fényezés felára 170 ezer forint) metálfény igézően vonzza a tekinteteket, nehéz kimagyarázni, hogy nem feltűnősködni akarunk. Az érdeklődőket nem tudjuk visszautasítani, hallgatnunk kell bókjaikat és nem vághatunk közbe: ember, ez csak egy Peugeot. Az emberek szeretik, egy piros kabrió olyan archetípus, ami mindenkit megmozgat. Erre épít a Peugeot is, az esztétikum győzelmére a ráció felett. Ebbe a kocsiba könnyű beleszeretni, a busás részleteket annál nehezebb havonta fizetni.
© Autómenedzser |
Jó a vezetési pozíció, a kilátás annyiban gondtalan, hogy mindenki lát minket, mi kevésbé a világot. Igaz ezen a vezetőülés állításával változtathatunk. A laposan döntött szélvédő sokakban azt az érzetet keltette, hogy nem is kabrióban ülünk, a 308 CC nem adja azt a feltétlen szabadságot, mint egy roadster. Tény, hogy nincs fölöttünk tető, de ezt nem látjuk, legfeljebb a szellő útján érezzük. Este nagyon jó kabriózni, ilyenkor nem süt az emberek irigy tekintete, csak a szél süvít, csak a hold figyel minket, aki már amúgy is sárga az irigységtől.
A tető nyitásához és csukásához 20 másodperc kell, elég egy siófoki piros lámpa a manőverhez. 12 kilométer/órás sebességig mozgásban is elvégezhető, a kétzónás automatikus klíma érzékeli a tető állapotát, ehhez mérten fújja a levegőt. Nyitott tetővel, napsütésben esélyünk sincs látni a műszerfal kijelzőit, ezzel szemben jó hír, hogy a fiam sem tudta püfölni a PSP-jét. Én nem tudtam mennyivel és merre megyek, ő meg csalódottan számolta a kilométereket és reménykedett egy-egy terebélyes felhőben. Autópálya tempónál elviselhető még a nyitott tetős autózás, 160 környékén már zavaró.
A nagyméretű, alul bevágott kormány fogása jó, biztos úttartást garantál, a 140 lovas dízel vehemensen mozgatja az 1,6 tonnás kasztnit. Nem versenyautó a CC, de sportosan vezethető, dinamikus, lendületes előzéseket bevállalhatunk. Motorja már nem visszatetsző, hisz nem hangos, takarékossága pedig vonzó a mai világban. A hétszáz kilométeres tesztelés során egy balatoni oda-vissza úttal és sok városi dugóval 5,9 literes átlagot mértem száz kilométerenként. Balaton partján cammogva 1300 kilométeres megtehető távot jelzett ki a fedélzeti számítógép.
© Autómenedzser |
Az ülés különleges, elöl kényelmesen tart, ám a hátul ülő fiam panaszkodott, hogy nem elég hosszú az ülőlap és túl meredek a háttámla. Nehéz ajtaja hangosan csapódik, parkolóhelyeken könnyen összeakadunk, a kabriós nyikorgás, ciripelés néha előjön, eső után lehúzott ablaknál befolyik a tetőn megbúvó víz. Dühítő, de nincs pohártartó, így a teszt végére tele lett a kocsi eldobált palackokkal.
Kupéformában használható a csomagtér, de akkor sincs pánik, ha csak hétvégére ugrunk le a Balatonhoz ketten, ilyenkor pár dolgot otthon hagyunk, aztán irány a hajlobogtató suhanás.
Műszaki adatok és további képek az Autómenedzser.hu autós portálon.