„Most, hogy egy KIA gépkocsi tulajdonosa lett, valószínűleg sok kérdést intéznek Önhöz gépkocsijára és annak gyártójára vonatkozóan, mint például: »Mi lehet az a KIA?, Kicsoda az a KIA?, Egyáltalán, mit jelent az a KIA?« A KIA szó első szótagja a »KI « magyar fordításban: »világra jön/megszületik« vagy »elindul a világba«. A második szótag, az »A «, Ázsiára utal. Így a KIA szó jelentése »Ázsiában született«, vagy »Ázsiából indult világkörüli hódítóútjára«”.

Ez a fenti idézet nem vicc, és nem is a kínai piacon beszerzett műanyag kisautó ismertetője, hanem a Kia Soul vaskos kézikönyvének első lapjain ránk köszönő néhány barátságos sor. Túl azon, hogy a KIA szó ezek szerint azt is jelenthetné, hogy gyorsan húzzon vissza Ázsiába, talán nem az a legjobb marketingstratégia, ha szerencsétlen vásárlót, aki alig ült be vadonatúj autójába máris arra hangoljuk rá, hogy a gépkocsit, amit volt szerencséje akciósan megvásárolni, a kutya nem ismeri. Ezúttal azonban meg kell követnem a Kia marketingeseit: ha letakarjuk a Soul Kia emblémáját, tíz emberből 9,9 biztosan nem mondja meg, hogy a dél-koreai gyártó műve az autó.

© Autómenedzser

Első blikkre a Soul a metrószexuális pasik csajozós Hummerje lehetne, vagy mondjuk identitászavaros fiúké, esetleg leszbi csajoké. De második blikkre is. Csak ha elengedem a fantáziámat, akkor tudom elképzelni, hogy kisgyerekes kiscsaládokban az Uri Geller műsorain kiokosodott anyu igen szuggesztíven rádumálta aput arra, hogy neki ilyen autó kell, és hát apu a hat sör utáni delíriumos állapotban valahogy elhitte neki. Így aztán némileg kényszeredetten ezzel megy a munkába, délután ezzel szedi össze a gyereket az óvodából, viszont anyu a hétvégi nagybevásárláskor már egyedül, és roppant büszkén pattan a Soul volánja mögé.

Pedig ez a Kia egyaránt óhajtaná megszólítani a férfiakat és a nőket. Belül a nőké a főszerep: nekik mindegy (gondolhatják Dél-Koreában), hogy kopogós a műanyag és Godzilla bőrével borították a volánt, nekik csak az számít, hogy szép piros-fekete kárpitba bújtatták a belső vázat, meg trendi betűtípussal dekorálták ki az üléseket.

Azt gondoltam, a külső a férfiaknak szól. Nem véletlen a robusztus Hummer-utánérzés, ez bizony – morfondíroztam, amikor először megláttam – a szegény pasik csajozós SUV-ja, sötétben és öt viszkikóla után fehérnép legyen a talpán, aki megmondja, hogy nem egy luxusterepjárónak döntik neki hanyagul. Pláne, ha rövid a hajunk.

© Autómenedzser

Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ez a kinézet elsősorban a csajokat képes elvarázsolni. Fényes nappal, az ELTE BTK parkolójában izzadtan manővereztem, és az tűnt fel, hogy huszonéves, alig bimbózó, a szellem magasságaiért e sárteke földi hívságait megvető leánykák nézik bepárásodott szemekkel, szájuk elé kapott kézzel az autót. Sőt, nemcsak autósok engednek maguk elé, de még (főleg női) gyalogosok is, miután leléptek, visszahőkölnek, és udvariasan intenek, hogy guruljak át előttük.

Már éppen belenyugodtam volna abba, hogy a Soul tényleg csak nőknek szól, de aztán az Obi parkolójában a következő meglepetés ért. Gyors parkolás után békésen lépegetek a bejárat felé, amikor roppant alázatosan megszólít egy munkásruhás, nagydarab, gyér hajzatú hirtelen harmincas férfiú. „Elnézést, mennyibe került?” Nekem épp nem jutott eszembe semmilyen konkrét összeg, össze-vissza hadováltam, miközben az illető megigézve nézte a Soult és szomjasan itta a szavaimat. Úgyhogy akárhogyan is van, ez az autó bizony jó a junior kopaszoknak is, a kisvárosi wannabe-gengsztereknek, sőt, ha majd tízévesen meg lehet kapni jó állapotban 600 ezerért, inkább ilyet vesznek majd, mint egy lelakott Nissan Patrolt vagy Grand Csirkét.

Valóban vérpezsdítő ez a crossover Kia, aminek a motorházfedelét jó tíz centivel az átlag autók fölé emelték, aminek két előnye is van: buknak rá a csajok és buknak rá a pasik. Ha viszont valaki tényleg rábukik egy balesetben, annak nem sok esélye van a túlélésre, legutóbb ezt szóvá is tették a hivatalos törésteszteken. Szóval, csak messziről barátkozzunk az orrával.

Belül egyébként csak annyiban marad meg a Hummer feeling, hogy a kormánykerék kicsit teherautósan mozog, meg hogy nettó lehetetlen vele intelligensen parkolni. Szinte semmit nem látni belőle hátra, marad az érzés meg a rutin, illetve a középső visszapillantó tükörben megjelenő tolatókamera-kép. Ami nagyon kúl, de azért én nem javasolnám senkinek, hogy arra bízza az életét. Ráadásul, mivel az övvonalat irgalmatlanul felhúzták, csak kínkeservvel lehet például parkolójegyet venni vagy beléptető kártyával céghez beállni; nagyon kapaszkodni kell, hogy az ember elérje a gombokat, jegyeket.

© Autómenedzser

Családi autónak viszont zseniális, már ha a családunk nagytermetű egyedekből áll, akik kifejezetten szeretnek ruha és egyéb kiegészítők nélkül utazni. Hátul megdöbbentően nagy a lábtér és a dermesztő magassága miatt még kimondott góliátok is lazán elférnek benne. Persze előbb-utóbb kiderül, hogy nem luxus SUV-ról van szó. A csomagtartó nagyjából jelzésértékű, mindössze 222 literes. Igaz, alatta megbújik néhány praktikus, hungarocellbe vájt rekesz, amibe belefér, mondjuk a homokozólapát és –vödör, de ha tengerpartra mennénk, akkor az úszószemüveg meg a békaláb számára már nem biztos, hogy találnánk helyet a Soul csomagterében.

A Hummerből talán még annyit is megörökölt a Soul, hogy kifejezetten ideális harci sebesültek szállítására. Azok ugyanis kizárt, hogy a merev rugózású dobozban élve elérjenek az amúgy is túlterhelt kórházakig. Más kérdés, hogy öt perc például a Frankel Leó macskakövein, és a legmakacsabb vesekő is fénysebességgel távozik az utasokból. Az rendben van, hogy jól megemelték az autó hasmagasságát, de vagy a futóművet szúrták el nagyon, vagy pedig egy dél-koreai mérnök sem gondolt bele abba, mivel jár 18-as kerekeket pakolni egy kisautóra. Viszont az ütős arculat végett annyira felhúzták a kerékíveket, hogy a 15-ös felni megmosolygtatóan slampos hozzá, ellenben nem kizárt, hogy kibírható vele a közlekedés.

Érdekes, hogy a férfiaknak már kívülről is tetszett az autó, anélkül, hogy látták volna a belső búgatólámpálákat. A csúcsfelszerelt Soulban ugyanis a hangszórókat körbevevő LED-gyűrű képes a zene ritmusára (vagy akár állandóan is) vörösen izzani. Különösebb haszna nincs, de pazar látvány, amint éjszaka partnerünk jobb térde mögött élesen villódzni kezd a fény – garantált siker már a második randin. Ráadásul úgy, hogy nem otthon kellett belebuherálni az autónkba a fater 30 éves Skodájából kiszerelt hangfalakat – amik rosszabb esetben meglepetésszerű kisülésekkel túlhevíthetik a hangulatot. Minden bizonnyal őrült jó érzés és csodaszép látvány lehet, amint leengedett ablakokkal, szűrt-sötétvörösen villódzó fényekkel, hihetetlen hangerővel átsuhanunk a budapesti éjszakán, ám az ilyesfajta időtöltés meglehetősen távol áll a személyiségünktől, így erről nem áll módunkban beszámolni.

A piros egyébként másutt is visszaköszön: az unalmas műanyagot szépen egészíti ki a napszemüvegtartó és a kesztyűtartó belsejének szinten vörösbe hajló színe. Sőt, a műszerfalon is minden kézre esik, jópofák a tekerőkapcsolók, néhány perc alatt meg lehet szokni, hogy minden, de tényleg minden kézre áll, könnyen kitalálható. Ha már viszont ennyire újhullámosra sikeredett a beltér, igazán elfért volna benne egy fedélzeti számítógép, ami legalább a fogyasztást méri, hadd legyünk már büszkék arra, hogy milyen keveset eszik ez az autó! Arról már nem is szólva, hogy egy ilyen nagyon praktikus, fullos kisautóban a napellenzőben a tükröt nem lehet sehogy se megvilágítani, sem a sofőr-, sem pedig az anyósülésen. Hát akkor a fentebb leírt trendi metroszexuális fiatalok hogyan igazítják meg a sminkjüket a dark party előtt?!

© Autómenedzser

Mikor először megkaptam őt, úgy véltem, ez egy kicsit felturbózott antik Suzuki WagonR+, amit elláttak trendinek tűnő kütyükkel (USB-port elöl, aux-slot meg iPod- is), de ezek tulajdonképpen csak szépségtapaszok. Kicsit átöntötték belül a formáját, meg elkapta egy részeg plasztikai sebész és ennyi. Ráncfelvarrást rendeltek meg, de az egy kicsit túl jól sikerült. Mint amikor Gábor Zsazsát úgy tolják ki a műtőből, hogy zokogás közben is teli szájjal mosolyog, mert túlszaladt valahol a tű. Szóval a WagonR+ orrát meg a felső ajkait kicsit magasra húzták, aztán kiderült, hogy véletlenül ez a menő.

Később persze rájöttem, hogy szó sincs róla, ez nem egy felturbózott antik Suzuki, hanem egy felturbózott antik Kia, amit egy részeges, de tehetséges testszobrász kapott a kezei közé. Ettől aztán baromi dögös lett, és kívánatos, de mégiscsak egy öreg Kia. Mert mivel olcsó variálni? Felvesznek egy-két dizájnert, akik új színeket találnak ki, legyártatják műanyagból a gallytörőrácsot idéző első lökhárítót, meg ilyenek. Amihez viszont sok pénz kellene, az alapkonstrukció bütykölése, négykerékhajtás és hasonlók, az nyilván sokba kerülne. Ez a stratégia, mint az érzéki pillantások is tanúsították az utakon, hullára bejött, épp csak nagyon kevesen veszik.

© Autómenedzser

Egyébként a Kia gyárt nagyon jó autókat is, de ez mégsem egy Cee’d-féle modell, hanem egy múlt századi darab. És bizony, a motorján bukik le. Dinamikus lehetne ez az 1,6-os dízelmotor, de mégsem az. A kettest, hármast bírja, de már ahhoz is nagyon pörgetni kell, kétezres fordulat alatt gyakorlatilag több élet van az elhalt észak-koreai diktátorokban, mint a Soulban. Azért kicsit igazságtalan vagyok, mert a saját 1,6-os benzines kocsim még ennyire sem megy, inkább arról lehet szó, hogy a jó váltó és a motor hangja, valamint az egyes-kettes fokozat harapásai után meglepően gyorsan fogy el a szufla – valahogy nem erre készül az ember. Persze, annak is nyilván köze lehet a szegényes gyorsuláshoz, hogy a Soul még álmaiban sem igen láthatott szélcsatornát. Mindenesetre ezt sem rovom fel neki. Hogy is mondta John Lennon anno? „Nem kell, hogy értelme legyen, ha mulatságos, az éppen elég”.

Izsák Norbert

Műszaki adatok az Autómenedzser.hu autós portálon.