Kilátástalanság Bár ez jellemzően az egykori szocialista blokk autóinak a sajátossága volt, előfordulhat, hogy anyaghiba vagy egy ártatlannak tűnő koccanás következtében meglazul a motorháztetőt rögzítő kallantyú, és a motorháztető vezetés közben felcsapódik. A hirtelen zaj, valamint a látótér megszűnése még a legtapasztaltabb autóst is megijesztheti, s reflexszerű vészfékezésre késztetheti. Ez azonban - a kicsúszás, illetve a jármű mögött haladókkal történő koccanás veszélye miatt - nem az optimális megoldás. A kormányt erősen tartva kivédhető, hogy az autó elhagyja addigi nyomvonalát, amit a visszapillantó tükrök segítségével ellenőrizni is lehet, akárcsak azt, hogy a lassítás és szélre húzódás során ne történjen ráfutásos ütközés. A motorháztető egyébként a lassítás során visszadőlhet az eredeti helyére. Hasonlóan kell eljárni, ha a szélvédő becsapodó tárgy hatására bereped vagy "bepókhálósodik". Az üveg korábban szerzett sérülése is okozhat hasonló törést egy nagyobb rázkódás következményeként, ezért az ilyesmire oda kell figyelni, akárcsak a motorháztető pontos záródására.

Szembeszökellés Sokkoló látvány, amikor a szabályosan haladó kocsi sávjában egy másik jármű jön szembe. Menekülési irányként az úttest jobb széle jöhet szóba, s érdemes dudálni, hátha a szembejövő autó - esetleg álomba szenderedett - vezetője felismeri, hogy vészhelyzetet idézett elő, és visszatér a saját sávjába. Hogy ez a lehetőség nyitva álljon, bár kézenfekvőnek tűnhet, mégsem szabad balra kerülni. Ha muszáj, érdemes az árokba hajtani vagy olyan objektumot eltrafálni az út szélén, amely el tudja nyelni a becsapódás energiáját vagy legalább annak egy részét. Ez lehet egy bozót, egy hótorlasz vagy akár a szalagkorlát - bármelyik kisebb veszélyt jelent, mint egy frontális ütközés, és számos járművezető életét mentették meg hasonló helyzetben. Ha a fentiek közül egyik megoldás sem lehetséges, nem marad más, mint keményen fékezni, minél kisebb ugyanis az autó sebessége az ütközéskor, annál kevésbé lesz súlyos a baleset. Ha az utat nem egy másik autós, hanem egy arra kószáló, nagyobb termetű állat (ló, tehén, szarvas) állja el és az ütközés elkerülhetetlennek látszik, lehetőleg a jószágok farát kell megcélozni az autóval, ilyenkor ugyanis még van rá némi esély, hogy az állat észbe kap, és elugrik. Megelőzésként szóba jöhet egy speciális, magas frekvenciájú síp felszerelése az autó motorterébe vagy lökhárítója alá. A szerkezet a menetszéltől lép működésbe, hangját csak az állatok hallják, így már messziről felfigyelhetnek a közeledő veszélyre.

Harc az elemekkel Ha a jármű vízbe esett, a külső víznyomás miatt szinte lehetetlen kinyitni a kocsi ajtaját. Az egyetlen lehetőség a külső és a belső nyomás kiegyenlítése az ablakok leengedésével. Ha elektromos ablakemelő van a kocsiban, ezt minél előbb meg kell tenni, mielőtt a víz rövidre zárja az emelőt működtető villanymotort. Ha nem sikerül, nem szabad pánikba esni. A legtöbb autó a motor súlya miatt orral lefelé süllyed a vízbe, így a levegő a hátsó résznél gyűlik össze. Erre a levegőre nagy szükség lehet, amíg a csapdába került autós kivárja, hogy a nyomás kiegyenlítődjön. A vízbe való megérkezés után a biztonsági öveket azonnal ki kell csatolni. Ha a kocsi megtelt vízzel, az ajtókat már könnyebb lesz kinyitni, s lehetővé válik a menekülés. A parton álló autó vízbe csúszásának elkerülésére érdemes a sebességváltót hátramenetbe kapcsolni, a kormányt pedig valamelyik irányba eltekerni.

Még komoly ütközés esetén sem valószínű, hogy az autóban tűz ütne ki, ilyesmi inkább elektromos zárlat esetén fordulhat elő. Ha a műszerfal mögül füst kezd szivárogni az utastérbe, az első adandó alkalommal meg kell állni - lehetőleg olyan helyen, ahol a tűz nem terjed át más autókra, esetleg épületekre -, leállítani a motort és azonnal elhagyni a járművet. Semmi esetre sem szabad a motorháztetőt felnyitni, az oxigén-utánpótlás ugyanis táplálja a tüzet, és hirtelen fellángolást idézhet elő. Ha az autó már meggyulladt, előfordulhat, hogy a kerekek kidurrannak, sőt a benzintartály is felrobbanhat, ezért fontos kellő távolságot tartani az égő kocsitól. Érdemes az autóban, jól elérhető helyen egy tűzoltó készüléket tárolni, amely ilyen esetekben akár életeket is menthet.

Ha a sofőr túl nagy sebességgel próbál bevenni egy kanyart, előfordulhat, hogy az első vagy a hátsó gumik megcsúsznak az aszfalton, így az autó letér a sofőr által követett nyomvonalról. Bár az ösztön ezt diktálná, egyik esetben sem szabad a fékpedált használni, ez ugyanis csak fokozná a kitérést. Ha a kocsi nagyobb íven kanyarodik, mint amit a vezető szeretne, vagyis az orra megindul a kanyar külső íve felé (alulkormányozottság), semmiképpen sem szabad - bár logikusnak tűnik - a kormányt jobban elfordítani, ezzel ugyanis még szűkebb fordulóra kényszerül az autó, mint amit a nagy sebesség miatt már eleve nem tudott bevenni. Ehelyett a gázpedált fel kell engedni, ilyenkor ugyanis a motorfék hatása érvényesül, s az autó "előrebólint", vagyis az első tengely nagyobb terhelést kap, ezáltal a tapadás is megnő. Ha az autó fara csúszik (túlkormányozottság), megfelelő ellenkormányzással a vezető visszanyerheti uralmát a jármű felett. Az alulkormányzáshoz - melyet a raliversenyzők szándékosan alkalmaznak a gyors, csúszós kanyarokban - hasonlóan, ellenkormányzással orvosolható a hátsó durrdefekt hatása, az autó fara ilyenkor is váratlanul oldalra kitér, mintha előzni akarná önnön orrát. A gyors kormánymozdulat mellett fontos a kuplung lenyomása is: így ugyanis elkerülhető, hogy a motor lefulladjon, ami szervokormány esetén a manővert lehetetlenné tenné, mint ahogyan azt is, hogy az esetleg a szembejövő sávban végződött sikertelen "akciót" követően az autóval gyorsan az út jobb oldalára lehessen húzódni. A megfelelő manőverek a vezetéstechnikai tanpályákon begyakorolhatók.

Féktelenül Ha a fék valamilyen okból hatástalanná válik, azonnal meg kell próbálkozni a pedál "felpumpálásával", ezzel ugyanis időnként némi fékhatást lehet gerjeszteni. Ha ez nem segít, akkor jöhet a motorfék: a sebességváltót egyre alacsonyabb fokozatba kell kapcsolni, legvégső esetként a hátramenet is szóba jöhet. Ha így sem sikerül a járművet megállítani, meg lehet próbálni a kézifék óvatos behúzását, ám ebben az esetben fel kell készülni a kocsi megcsúszására, kisodródására. Ha ez sem működik, és biztonságosan megcélozható emelkedő sincs a közelben, a súrlódási erő segítségével is lelassítható az elszabadult jármű: az út menti bokrok, a szalagkorlát vagy a beton terelőelemek jöhetnek szóba, amelyek károsítják ugyan az autó fényezését, esetleg kisebb gyűrődéseket is okoznak, de biztonságosan lelassíthatják a kocsit. Fontos, hogy a gyújtást nem szabad levenni, nehogy a kormány szervója kikapcsoljon, amitől gyakorlatilag irányíthatatlanná válik a kocsi, különösen ha a kormányzár is bekattan. Ha sikerült az autót megállítani, semmi esetre sem szabad folytatni az utazást, amíg a fékeket hozzáértő személy nem vizsgálta meg. Műszaki ellenőrzésre amúgy is rendszeresen szükség van - az "ápolt" jármű vészhelyzetekben jóval szófogadóbb.

ANDERSEN DÁVID