Mennyire általános jelenség, hogy a családoknak gondot okoz a tanévkezdés?

Objektív adataim nincsenek, arról tudok beszámolni, amivel egy karitatív szervezet a munkája során találkozik, miközben kérelmezőkkel és adományozókkal lép kapcsolatba. Bár visszajelzéseket az ország egész területéről kapunk, ezek nem egy kutatás eredményei, sokkal inkább személyes benyomásokon alapuló információk.  Az utóbbi években érzékelhetően nő az igény, ennek is köszönhető az, hogy néhány éve a tanévkezdéshez kapcsolódó gyűjtés nem a helyi csoportjaink alkalmi kezdeményezéseként jelenik meg, hanem a munkánk állandó elemévé vált, illetve országos programmá nőtte ki magát, igaz, emellett még helyi célzott gyűjtések is zajlanak. Általában az a célunk, hogy augusztus végéig, tehát még az iskolakezdés előtt eljuttassuk az adományokat a családokhoz, de van olyan szervezetünk, amelyik szeptember első napjaiban is gyűjt, mert  a helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolakezdés után még sokan vásárolnak tanszereket, amikor két-három nap után szembesülnek azzal a szülők, hogy még mi mindenre van szükség. És ilyenkor is lehet felajánlásokat gyűjteni.

Azt szintén észrevettük, hogy a családok tudatosabbá váltak: azok, akik az előző években is segítséget kaptak a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól, már júniusban, az előző tanév végén jelezték, hogy számítanak a segítségünkre. Sokan  konkrét igényeket mondtak, hogy tolltartóra, tisztasági csomagra, tornafelszerelésre, 40-es tornacipőre, kék tornanadrágra vagy fehér trikóra lenne szükségük. Önkénteseink ilyenkor célzottan próbálnak gyűjteni, ha pedig valaki az akciók során megkérdezi, hogy mivel segíthet, akkor nemcsak azt mondják, hogy hozzon majd ceruzát meg üres füzetet, hanem a listán szereplő eszközök alapján konkretizálják a kéréseket.

Honnan érkezik a legtöbb kérés?

Korábban jellemzően az adott településen élő legszegényebb emberek jöttek a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz, de mellettük megjelentek olyan családok is, ahol a szülők dolgoznak, de  alacsony jövedelemmel rendelkeznek, mondjuk 200 ezer forintnál kevesebb összegből kell a havi kiadásaikat kigazdálkodni. Az ilyen családoknak nincsenek tartalékaik, a váratlan kiadások nehéz helyzetbe kényszerítik az embereket, egy kórházi kezelés, egy temetés, egy nagyobb háztartási készülék cseréje már meghaladja a lehetőségeiket. A tanévkezdés persze nem váratlanul érkezik, de jellemzően nagyobb egyszeri kiadással jár. A segítségre szoruló családok között pedig ma már ott találjuk a tartósan Magyarországon maradó ukrajnai menekülteket is.

A több éve támogatott családokat egy idő után megismerik a Szeretetszolgálat emberei, nemcsak  a vidéki településeken, de a nagyvárosokban is személyes kapcsolat alakul ki a visszatérő kérelmezőkkel. A segítők óhatatlanul egyre többet tudnak meg róluk, hiszen a munkájuk része, hogy beszélgessenek velük, feltérképezzék a szükségleteiket, valamennyire megismerjék az élethelyzetüket. Aki ismeretlenül bejön egy máltai intézménybe és segítséget kér, nem engedik el üres kézzel a kollégák, de amikor már harmadjára jön, akkor már nem maradhat teljesen ismeretlen, így a kollégák egyre hatékonyabban tudnak segíteni az illetőnek.

Nagyjából mennyibe kerül egy tanévkezdés a családoknak?

Nagyon eltérő lehet, talán az elsős csomag, ha mindenből az elérhető legolcsóbb eszközt vesszük meg, összeállítható tizenötezer forintból, de ez még iskolatáska, tolltartó és tornafelszerelés nélkül. Ez utóbbiak ára már óriási különbségeket mutat.

Ez mind nagy tétel, és lényeges, hogy azokról is beszéljünk, akik az utóbbi időben kerültek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat látókörébe. Akik régóta rászorulóként élnek, könnyebben fogadják a segítséget és a használt tárgyakat, míg akik először kérnek, inkább átérzik a kiszolgáltatottságot, nehezen szembesülnek a nehéz helyzetükkel. Számukra különösen fontos lehet, hogy megmaradjon a választás szabadsága, ne azért legyen rózsaszín táskája a kislánynak, mert ezt adta a segélyszervezet, hanem azért, mert ő éppen ilyet szeretett volna. Ez akkor működik, ha a termékeket ők maguk tudják megvásárolni. Pénzt ilyen esetben sem tudunk adni, viszont annyit tehetünk, hogy más kiadásaikat csökkentjük azzal, hogy élelmiszert, higiéniai termékeket, vagy ruhát adományozunk ebben az időszakban, és az ilyen kiadások csökkentésével több marad a tanévkezdésre. Ezen kívül az adomanyozz.hu felületén online felajánlással, pénzzel lehet támogatni tanévkezdést, illetve az INTERSPAR áruházakban július közepe óta kint vannak az adománykártyáink, amiknek a megvásárlásával pénzt lehet ehhez az akcióhoz adni, és ezekből vadonatúj felszereléseket vásárolunk.

Össze tudná foglalni, hogy pontosan milyen akciókkal segítik a rászorulókat a tanév elején?

Gyűjtünk táskákat az általános iskolákban, és ezeket tanévkezdéstől szeptember 9-ig hozhatják be a gyerekek, és egy futárszolgálat elhozza a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz. Augusztus 23-26. között kitelepülünk az INTERSPAR üzleteihez, ahol az önkénteseink nyitvatartási időben megszólítják a vásárlókat, hogyha tehetik, vásároljanak tanszereket a rászoruló gyerekeknek. Miután kifizették ezeket, a felállított pultoknál vesszük át a felajánlásokat. Az előző  évben ötvenhétezer darab adomány érkezett az akciónk keretében: ezerötszáz és háromezer között van azoknak a gyerekeknek a száma, akiket teljesen felszerelt iskolatáskákkal szoktunk ellátni a az iskolaév elején. Ezen felül a már említett adománykártyák megvásárlásával ugyancsak lehet támogatni a családokat: ez az akció július 20-án megkezdődött és egészen szeptember elsejéig tart. Az INTERSPAR üzleteiben és az online shop-ban ötszáztól tízezer forintig terjedő kártyák érhetőek el, amikből az előző gyűjtés során kétmillió kétszázezer forint jött össze.

Mi az, amire a legnagyobb szükség van a konkrét kérések alapján?

A legnagyobb segítséget a viszonylag drágább eszközök, a tolltartó, a táska, a tornafelszerelés jelentik. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat összesen tizenhét közoktatási intézményt tart fenn van – ebben a pillanatban öt általános iskolánk van, szeptember elsejétől hat lesz. Ezek az iskolák olyan településeken működnek, ahol a lakosság majdnem teljes egészében rászoruló, és az iskolába a halmozottan hátrányos helyzetű családok gyerekei járnak. Több iskolánkban az a gyakorlat, hogy a gyerekeknek nincs is iskolatáskájuk, minden felszerelésük bent marad az iskolában. Délután ott csinálják meg a házi feladatot. A felszerelés mindig ott van, nem hiányzik, és fel sem merül, hogy valakinek milyen eszközei vannak, mert mindenki hasonlót használ.

A gyerekek között mennyire gyakori, hogy feszültséget okoz, kinek milyen eszközei vannak?

A legnehezebb helyzetű településeken a gyerekek többsége ugyanolyan közegből érkezik, mindenki mindenkit ismer, nem az iskolában csodálkoznak rá, hogy egy-két tehetősebb család gyermekei másként öltöznek mondjuk. Ezek a különbségek inkább nagyobb lélekszámú településeken lesznek jobban érzékelhetőek, de itt sem az iskolatáska márkája lesz a legfontosabb, hanem sokkal inkább az, hogy kinek milyen cipője, milyen telefonja van, hová viszik nyaralni a szülei. Erre a problémára viszont már nem a tanszergyűjtés ad választ, annak az a szerepe, hogy amikor az tanév megkezdődik, az alapvető felszerelések hiánya miatt senki ne maradjon le a többiektől. És ennek teljesítésével egy nagyon fontos lépést tettünk meg minden érintett gyermekért.