Ha stresszelünk a munkahelyünkön vagy a magánéletben

Régen a stressz a túlélést biztosította, ma viszont a legtöbb stresszes élethelyzet egyáltalán nem jelent közvetlen életveszélyt. Szervezetünk mégis úgy reagál rájuk, mintha az életünk múlna rajta: szaporábban vesszük a levegőt, erősebben dolgozik a szívünk, megemelkedik a pulzusunk és a vérnyomásunk. Ha ez a felfokozott állapot tartósan, hosszabb ideig fennáll, az könnyen káros lehet az egészségünkre is. 

Az állandó stressz rengeteg módon pusztíthatja a szervezetünket, így többek közt az emésztőrendszert is. Ideges állapotban adrenalint és egyéb hormonokat termelünk, és stressz hatására az emésztésünk felgyorsulhat vagy le is lassulhat. Ha felgyorsul, fájdalmas hasgörcsök és hasmenés jelentkezhet, ha viszont lelassul, akkor székrekedéssel és gázképződéssel kell szembenéznünk. Ezek az állapotok pedig könnyen aranyérhez vezethetnek.  A pszichés stresszre a szakemberek szerint a legjobb gyógyír a sport, a relaxáció és a meditáció, melyekkel a stresszhormonokat „kiégetjük” magunkból.

Persze ne feledkezzünk el azokról sem, akiknek épp az okoz stresszt, hogy nem tudnak az otthonukon kívül vécézni. Ők tudatosan nyomják el a székelési ingert utazáskor, idegen helyen, iskolai vagy munkahelyi környezetben, mert nem érzik magukat komfortosan, és kizárólag az otthonukban képesek annyira ellazulni, hogy székelni tudjanak.

Ha nem megfelelően étkezünk vagy fogyókúrázunk

A túlfinomított, rostszegény élelmiszerekből álló étrend és a kevés folyadékfogyasztás, vagyis az egészségtelen táplálkozás sokszor a legnagyobb bűnös a rossz székelési szokások kialakulásában. Az úgynevezett „rossz ételek” és az elégtelen mennyiségű folyadékbevitel miatt kezdetben még csak székrekedés és szorulás tapasztalható, de ha nem vesszük komolyan ezeket a figyelmeztető jeleket, és nem változtatunk az életmódunkon, a végeredmény akár fájdalmas is lehet. Ha túl sok fehér lisztet, szénsavas, cukros üdítőt, kávét, sok tejterméket és félkész terméket, konzervet, snackeket, illetve alkoholt fogyasztunk, hosszú távon csak ártunk a szervezetünknek.  

Az úgynevezett „aranyérdiéta” lényege az élelmi rostban gazdag (15-30 gramm) táplálkozás, a bőségesebb zöldség- és gyümölcsfogyasztás (napi 30-80 dkg), a savanyított tejtermékek (kefir, joghurt), a napi 2-3 liter folyadék (szénsavmentes ásványvíz, gyógyteák, leves, rostos gyümölcsital, kevés tej), valamint hetente többször olajos magvak (tökmag, dió, mandula, stb.) és hüvelyesek (borsó, lencse, bab, stb.) fogyasztása.

Ha mozgásszegényen élünk, és még túlsúlyunk is van

Az ülő testhelyzetben végzett egész napos munka, a járvány miatti home office finoman szólva sem kedvez az emésztési folyamatoknak és a jó fizikai kondíciónak, sőt!

Érdemes óránként pár perces szünetet tartanunk: ilyenkor álljunk fel, nyújtózzunk, sétálgassunk a szobában, hogy újra helyreálljon a véráramlás a testünkben. Így a végbél körüli vénák keringése is fokozódik, kevésbé pang a vér, emiatt csökken a kiöblösödések, tágulatok kialakulásának esélye.

Az aranyér megelőzése az ülőalkalmatosságokon is múlhat. Például az úgynevezett ergonomikus szék használatával kisebb súly terhelődik a végbéltájékra, míg egyeseknek a gumikarika, a párna vagy az ülőlabda válik be inkább: ezek ugyanis a hát és a medence izmait folyamatos mikromozgásban tartva serkentik a keringést, akadályozzák a vénák pangását, az aranyeres csomók kialakulását. Ezeken az apró kis változtatásokon túl természetesen a legjobb az, ha a szabad levegőn végzett tempós sétával, illetve valamely, hozzánk illő sportformával is felvesszük a harcot mozgásszegény élet ellen.

Ha nehéz fizikai munkát vagy megerőltető sportot végzünk

Az olyan nehéz fizikai munkák, ahol nagy súlyokat kell emelgetni, szinte biztos, hogy aranyérrel végződnek. Például a költöztetők, a gyümölcs- és zöldségpiacokon vagy az építőiparban dolgozók, illetve az árufeltöltők között is szép számmal találunk érintetteket.

Mások a nem jól megválasztott sporttal jutnak el ugyanoda, mint a fizikai munkások, pedig a mozgásnak épp az egészséget kellene támogatnia. Igaz, hogy a sport serkenti a vérkeringést, az anyagcserét, megmozgatja a belső szerveket és jó hatással van a hormonrendszerre, de kevesen gondolják végig tudatosan azt, hogy amikor az életmódváltás mellett döntenek, olyan mozgásformát válasszanak, amely nem jár extrém megerőltetéssel.   

A túlságosan megerőltető sporttevékenységgel ugyanis éppen ellenkező hatást érhetünk el. A fokozatosság elve mellett azt is szem előtt kell tartani, hogy olyan mozgást keressünk, amely minél kevesebb nyomást gyakorol a végbéltájékra és a gátra. Merthogy a végbélben található vénás köteg, vagyis az aranyér ugyanúgy ki van téve a megerőltetésnek, mint a duzzadó nyaki ütőerek, csak ez éppenséggel rejtve marad. De ettől még ezek az erek is megfeszülnek és olyan nyomásnak lehetnek kitéve, aminek repedés, szakadás, nehezen gyógyuló seb, majd fájdalom lehet a vége. Ezért a több kilós súlyok emelgetése vagy mozgatása nem ajánlott: akinek nincs aranyérbetegsége, annak prevencióként, akinek van, annak pedig egyenesen tilos.

Aranyeres panaszokkal bizonyos mozgásformák mondhatni tiltottak: minden haspréssel, hasűri nyomásfokozódással járó sport, amelyek egyébként a kellemetlen panasz kialakulásában is nagymértékben közrejátszanak.

Ha hosszan időzünk a WC-n

Főleg a férfiak szeretnek hosszan „trónolni” a toaletten, pedig önmagában az ülőpozíció is igen kedvezőtlenül hat a záróizmok ellazítására. Kevesen tudják, de a világ lakosságának kétharmada még manapság is az ideálisnak mondható guggoló pózban székel, és nem az „angol típusú” ülővécén.

Csak hogy érthető legyen: a végbélzáró rendszer ülés közben nem tud tökéletesen kinyílni. A zárást több izom együttesen biztosítja, ezek közül a puborectalis izomgyűrű az, ami körülöleli a végbelet és enyhén megtört szögben tartja a székletet. Ürítés közben ez az izomzat akkor tud tökéletesen kiengedni, ha leguggolunk, és a lábunk a felsőtestünkhöz a lehető legközelebb kerül. Amikor ilyen pozíciót veszünk fel, a végbél olyan helyzetbe kerül, hogy a széklet „egyenes” úton tud távozni. Ám a modern vécé ettől megfoszt minket, így mondhatni felelős a népbetegségnek számító aranyér kialakulásáért az arra hajlamosaknál. 

Jó hír viszont, hogy az angol vécén is lehet „trükközni”. Ehhez elég egy kis sámlit beszerezni, amely 15-20 cm-re megemeli a lábainkat, és ha még egy kicsit előre is dőlünk, a pozíció máris majdnem olyan, mintha guggolnánk. Guggolás közben pedig máris nincs szükségünk komolyabb erőlködésre vagy préselésre.