Ha még mindig hihetünk az egyesek szerint optimista, mások szerint pedig igen rémisztő környezetvédelmi előrejelzésnek, akkor alig néhány évtized múlva nem vár ránk sok jó a Földön. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) ugyanis 2018-ban hozta nyilvánosságra 1,5 Celsius fokos globális felmelegedéséről szóló jelentését, amely úgy fogalmazott, csak 2030-ig van esélyünk tenni valamit a klímaváltozásért, hogy megmentsük azt, ami még menthető. A jelentést akkor sokan túlzónak találták, és az akkor előrejelzett 12 év is túl távoli dátumnak tűnt. Most viszont már csak 8 évünk maradt a cselekvésre, miközben a klímahelyzet egyre romlik, és egyre lehetetlenebb méretű beavatkozásra lenne szükség. A Z (2000 és 2010 között születettek), illetve az Alfa generáció (2010 utáni) azonban új, addig ismeretlen oldalról kezdte vizsgálni a klímaproblémát: nemzedékük jogos elvárásokat állított a jelen pazarló, fogyasztói társadalma ellen, jelezve, hogy amit ma teszünk, azzal az ő jövőjüket lehetetlenítjük el.

Tehetetlenségtől a pánikrohamig

Greta Thunberg mozgalma új irányt mutatott a jövőjében bizonytalan, tehetetlen és szorongó fiataloknak, és nemcsak összekapcsolta a világ minden pontján élő tiniket és fiatal felnőtteket, de törekvése jobban rá tudott világítani a kapcsolódó pszichológiai jelenségre: a klímaszorongásra is. A külföldi és a hazai pszichológusok körében is egyre gyakrabban diagnosztizált pszichés tünetegyüttes kapcsán számtalan felmérés született az elmúlt években. A legutóbbiak, így a Bath Egyetem által vezetett, nemzetközi kutatócsoport által, 10 ezer fiatal bevonásával végzett kutatás elég aggasztó képet festett a „zöld” generációról: a megkérdezettek közel 60 százaléka, vagyis mintegy 6000 fő aggódott a jövője iránt, míg a válaszadók majdnem fele, valamivel több mint 4500 fő arról számolt be, hogy ez az érzés a mindennapjait is jelentősen befolyásolja. A vizsgálatban résztvevők körülbelül fele például szorongásról, szomorúságról, és más negatív érzésekről számolt be akkor, ha a klímahelyzetre és a saját jövőjére gondolt. A független Pew Research Center által végzett kutatás is nagyon hasonló eredményekre jutott. A körülbelül 20 000 felnőtt bevonásával készült felmérésük szerint szinte alig van olyan ország, ahol ne növekedne a klímaszorongás, Németországban például a globális felmelegedés személyes következményei miatt „a nagyon aggódók” aránya 2015 óta 19 százalékponttal nőtt (18 százalékról 37 százalékra) első sorban a fiatal felnőttek körében. Vagyis a fiatalok szerint egyre sürgetőbb, hogy cselekedjünk, ez pedig már nem állhat meg a szelektív hulladékgyűjtésnél; többre van szükség a jövőjük megmentéséhez.

Amikor a vászonzsák már nem elég

Az ökoszorongás a világ vezető pszichológusai szerint is csak úgy küzdhető le, ha tájékozódunk a témában, megértjük saját felelősségünket, átlátjuk annak határait és hiszünk abban, hogy mindent megtettünk a saját karbonlábnyomunk csökkentéséért. A Mastercard ezért a Frontirával együttműködve nemrégiben reprezentatív kutatást végzett, amelyben azt vizsgálta: mit tehetünk azért, hogy a fiatalok zöld törekvéseit, fenntarthatósági elvárásait kielégítsük? Az 1000 fő bevonásával készült kutatás eredménye hasonló következtetésekre jutott, mint a nemzetközi felmérések. A frissen publikált tanulmány szerint ugyanis a megkérdezettek majdnem teljes egésze, pontosan 97 százaléka szerint a világot sújtó, egyik legnagyobb probléma ma is a klímaváltozás: a válaszadók több mint kétharmada azt jelölte meg a felmérésben, hogy ez az a probléma, amely ellen a legerősebben kellene fellépnünk, illetve tennünk. A fiatal fogyasztók ezért nemcsak saját törekvéseikben, de az általuk preferált márkáktól is elvárják, hogy tegyék láthatóvá fenntarthatósági erőfeszítéseiket, sőt, olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek segíthetik a fogyasztók karbonminimalizálás irányába tett személyes felelősségvállalásait is. Ez pedig már túlmutat a szelektív hulladékgyűjtésen: a legapróbb terméktől a banki szolgáltatásokon át ez a zöld nemzedék mindenben azt keresi, hogyan tudna fenntarthatóbb módon fogyasztani és környezettudatossá válni még akkor is, ha mindezért nagyobb árat kell fizetnie, vagy le kell mondania az eddig megszokott kényelemről.

A legtöbben a zöldebb megoldásokat választják

A felmérésből az is kiderül, hogy a Z generáció mindezt nem ingyen várja a vállalatoktól: a megkérdezettek harmada hajlandó többet fizetni egy termékért vagy egy szolgáltatásért, ha ahhoz látható és elfogadható környezetvédelmi célkitűzések társulnak. Sőt, az 1000 megkérdezett 40 százaléka éppen az elmúlt félévben váltott környezetbarát, fenntartható termékre csak azért, mert döntési mechanizmusában egyre fontosabb szerepet játszik a karbonsemlegesség kérdésköre. Mindez pénzügyi területen is egyre erőteljesebben megmutatkozik, hiszen a válaszadók 65 százaléka akár másik banki szolgáltatást is választana, ha az a pénzügyi termék jobban idomulna az általa elvárt fenntarthatósági értékekhez. A felmérésben résztvevők 37 százaléka ráadásul aktívan kereste az ilyen szolgáltatásokat, és a döntő többségük ilyenkor sem árérzékeny: ha a környezetről van szó, inkább többet fizetnek a helyben termelt áruért vagy a megújuló energiaforrásért, hogy ezzel is ösztönözzék a környezettudatos működést. Mindez tetten érhető a banki szolgáltatások iránti elköteleződésükben is, hiszen a felmérésben résztvevők kifejezetten keresik azokat a szolgáltatásokat, amelyben bankjuk környezetvédelmi megfontolásból ösztönzi őket a fenntartható megoldások választására: például arra, hogy elhagyják a plasztikkártyát, digitálisan intézzék banki ügyeiket, papírmentességre térjenek át, esetleg banki kedvezményeket kapjanak környezettudatos vásárlásaik után. A magyarországi eredmények jól összecsengenek a nemzetközi tapasztalatokkal: a Z generáció több mint harmada (35%) ezeken túl további díjakat is fizetne például egy olyan szolgáltatásért, amely méri és nyomon követi a fogyasztó saját karbonlábnyomát. Míg ugyanez a fizetési affinitás az 50-60 évesek körében csupán feleakkora (17%), mint a fiatal generáció körében mért szám. Ez az adat jól mutatja, hogy a jövő „zöld” nemzedéke érti és érzi, hogy a jelenben meg nem tett lépések következményeit minden bizonnyal a jövőben ők szenvedik majd el.