Az NFC régebb óta velünk van, mint gondolnánk. Ez az a technológia, ami az előszeretettel „érintősnek” hívott bankkártyákban működik, vagy amit az utasok mindennap használnak a nagyvárosi buszokon, metrókban. Mára ezek a chipek már ott vannak a mobilokban is: kicsik, energiatakarékosak, sokoldalúak, azaz minden képességük azért kiált, hogy használjuk. Hát, akkor használjuk!

Eszik, vagy isszák?

Az NFC a Near Field Communication kifejezés rövidítése és nagyjából rövid hatótávolságú kommunikációs szabványként magyarítható. Ennek a gyakorlatban az a legfontosabb eredménye, hogy a használatához nem szükséges internet kapcsolat, illetve több esetben még külön energiaforrás sem kell a működéshez. Az ilyen chippel ellátott eszközöket elegendő közel tartani egymáshoz, aminek következtében automatikusan elkezdenek „beszélgetni”, adatot cserélni, feladatokat végrehajtani attól függően, hogy mire programozták őket.

Az utóbbi években nem nagyon jelenik meg olyan androidos okostelefon, amelyikben ne lenne NFC. Az a bizonyos áramkör, illetve antenna általában a hátlap felső (belső) része környékén található, így a használatkor ezt a részt kell odatartani egy másik mobilhoz, vagy kártyaleolvasóhoz. Pontosan úgy, mint amikor érintős kártyával fizet az ember. Az iPhone tulajdonosok számára az NFC egyelőre nem sok lehetőséget tartogat: a 6-os kiadás óta az Apple mobilokban is megtalálható, de fizetésen kívül másra nem lehet használni.

Az 5 legpraktikusabb felhasználási mód

1. Párosíts sokkal könnyebben: aki Bluetooth segítségével próbált már egy hangszórót és egy mobiltelefont vezetékek nélkül összekapcsolni, az tudja, hogy ez mennyire macerás tud lenni. Aktiválni, kódokat megadni, engedélyezni, majd mindezt újrakezdeni. Az NFC mindezt úgy egyszerűsíti le, hogy egy érintéssel létrehozza a két eszköz közötti kapcsolatot, majd innen minden automatikusan történik. Érdemes a jellegzetes „N” betűvel ellátott kiegészítőket keresni.

2. Címkézd fel a világot: az NFC azért is nagyszerű, mert létezik egy úgynevezett passzív verziója is. Ebben az esetben egy olyan vékony, áramkörökkel ellátott matricáról van szó, ami kis túlzással bárhova felragasztható. Éjjeli szekrényre, az autó műszerfalára, a konyha falára, az irodai asztalra. Ezek a címkék egy megfelelő alkalmazással (pl. az NFC Tools) beprogramozhatók, ami után elég csak odatartani a telefont, és az máris elnémul, lejátssza a kedvenc zenénket, tárcsázza a legjobb barátunkat. De a címke tárolhatja az otthoni WiFi hálózat elérési kódját is, így a vendégeknek nem kell bepötyögniük a jelszót, hanem csak odatartják a mobilt a matricához és már csatlakoztak is.

3. Érintsd meg és menj: amikor elérkezik a mobil lecserélésének ideje, gyakran problémás az adatok átköltöztetése a régiből az újba. Erre ad megoldást a Tap&Go funkciót, ami szintén az NFC-t használja. Az új mobil első bekapcsolása után az egyik lépésként a régi készüléket elég csak összeérinteni az újjal, amivel az összes fontos fiókadat átvándorol az egyik helyről a másikra. Nincs szükség a jelszavak bepötyögésére, ami főleg akkor hasznos, ha valaki több Google fiókot is futtat párhuzamosan.

4. Fizess, mint a profik: az NFC egyik legkézenfekvőbb területe a fizetés, annak is a mobilos, érintős verziója. Mára már három hazai banknál (OTP, Gránit, MKB) is lehet mobillal fizetni, azaz pontosan úgy, mintha azt a már emlegetett érintős kártyával tenné az ember. Mindehhez egy bankszámlára, egy NFC-s mobilra, valamint a bank alkalmazására van szükség. Az eredmény: nincs szükség bankkártyára, de maga a pénztárca is nyugdíjba küldhető.

5. Névjegykártya felturbózva: ez kapcsolódik a címkékhez, de érdemes kiemelni, hiszen ha valamivel nyomot lehet hagyni egy üzleti tárgyaláson, akkor az az NFC-s névjegykártya. Hozzávalók: fillérekért beszerezhető NFC matrica, az adatokat ráprogramozó alkalmazás, és maga a kártya. A névjegy átadása után a másik félnek csak ki kell olvasnia a tartalmát, ami után a személyes információk (e-mail cím, telefonszám, weboldal) közvetlenül a mobil memóriájában landolnak.

És még messze nincs vége…

Az NFC persze a mobilokon kívül is nagyon hasznos életet él, aminek illusztrálására álljon itt a következő két példa. Egyre több nagynevű borászat látja el palackjait NFC matricákkal: a vásárlók mobiljukkal kiolvashatják az azokban tárolt információkat, amivel az informálódáson túl arról is meggyőződhetnek, hogy valóban annak a pincészetnek arról a bizonyos italáról van-e szó.

Hasonló megoldást vezetett be a luxus táskákat tervező és gyártó Maria&Donato is. A cég táskáinak bélésében elhelyezett papírvékonyságú NFC címke olyan információkat hordoz, amivel a vásárlók meggyőződhetnek, hogy nem egy jól sikerült távol-keleti másolatot vásároltak meg, hanem eredeti termékkel van dolguk.

Az NFC technológia már több mint egy évtizede létezik, mégis talán az utóbbi és főleg az idei évben jutott el oda, hogy egyre nagyobb szerepet kapjon az okostelefonokat használók életében. Az igazi áttörést és nagy figyelmet várhatóan a fizetési megoldások robbanásszerű elterjedés fogja elhozni a technológiának, de amíg ez megtörténik, érdemes ismerkedni vele és főleg használni.

Kérdőív - Ön mire használja az NFC-t?