A vashiány az egyik leggyakrabban előforduló hiányállapot, amely vaspótlás nélkül idővel vashiányos vérszegénységhez vezet. Az anémia, vagyis a vérszegénység még a fejlett országokban is szinte népbetegség: a kórházba került páciensek 30-40 százaléka ebben szenved, míg a fejlődő országokban a népesség több mint fele anémiás. A betegség nőknél különösen gyakori, a vashiányos vérszegénységben szenvedők 75-80 százaléka nő. Miközben szülés után az édesanyák 30 százaléka anémiás, a velük egykorú férfiaknak csupán 2-3 százalékánál fedezhetők fel a vashiányból adódó tünetek. Noha sokszor tudomást sem veszünk a jelekről, a vas az egész szervezetünk számára fontos építőkő, hiszen ez a mikroelem felel a szerveink oxigénellátásáért. Nélküle nem jutna megfelelő mennyiségű oxigénhez az agyunk és a testünk egyetlen sejtje sem. Mindemellett létfontosságú elem a DNS-szintézisben, a légzésben, sőt, sejtjeink energiatermelő folyamatai is elképzelhetetlenek nélküle. Egy felnőtt szervezete körülbelül 4-5 gramm vasat tartalmaz, amelynek jelentős része az oxigént szállító, hemoglobin nevű fehérjében található, és ugyancsak nagy mennyiség tárolódik a vasraktárakban (lép, máj, csontvelő) is.

Többre van szükség, mint amit „megeszünk”

A vas az emberi élethez nélkülözhetetlen, a szervezetünk azonban nem képes előállítani. Sőt, a vizelettel, a széklettel, a hajhullással, a körömvágással és a bőrhámlással naponta 1-2 milligrammot veszítünk is a készleteinkből. Ha a szervezet vasszintje valamilyen okból ennél jobban lecsökken, és a vasraktárkészletünk sem képes már biztosítani a szükséges mennyiséget, az kezelés nélkül előbb-utóbb vérszegénységhez, vashiányos anémiához vezethet. A nem megfelelő táplálkozás, az egyoldalú étrend, a diéták, valamint nők esetében a menstruáció mind-mind erre hajlamosító tényező lehet. Mivel a szerveztünk vasszükséglete életkoronként és nemenként is eltérő, ezért a szakértők szerint változó mennyiségű vasbevitelre lenne szükségünk. Ennek megfelelően az ajánlott napi vasbevitel az alábbiak szerint alakul:

• 0-6 hónapos korig 0,27 mg
• féléves kortól 1 éves korig 11mg,
• 3 éves korig 7 mg,
• 8 éves korig 10 mg,
• 18 éves korig fiúk esetében 11 mg,
• 18 éves korig lányok esetében 15 mg,
• felnőtt férfiak esetében 8 mg,
• felnőtt nők esetében 18 mg,
• 51 év felett egységesen 8 mg,
• míg terhes nők esetén 27 mg.

Vagyis, ha az egészséges felnőttek átlagosan 13-14 milligrammnyi napi vasszükségletét csak élelmiszerből, például tojássárgájából szeretnénk fedezni, ahhoz körülbelül 20 dekagrammot, vagyis napi 8-9, azaz heti több mint 60 darab tojássárgát kellene elfogyasztanunk, mindezt tojásfehérje nélkül, az ugyanis a vasfelszívódást gátló összetevőket tartalmaz. De hasonló számokkal találkozhatunk akkor is, ha a legfontosabb vasforrásokból – így a húsokból, a csonthéjasokból – számoljuk ki a napi beviteli mennyiséget. Ha pedig a vasszükségletünk valamilyen oknál fogva ennél is magasabb, még kiegyensúlyozott táplálkozás mellett is vaspótlásra lenne szükség. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a vashiány nem egyetlen, jól körülírható panaszt okoz, szerteágazó tünetei miatt a felismerése nem mindig könnyű, a biztos diagnózist csak a laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján lehet kimondani. A hirtelen bekövetkező vashiány detektálása egyszerűbb, azonban a lassú lefolyású vasvesztéshez a szervezet alkalmazkodik, ezért még nehezebb felismerni és a kezeléséhez megfelelő szakorvosi segítséget kérni.

Árulkodó jelek, gyakori és ritka tünetek

Fokozott vérvesztés vagy megnövekedett vasszükséglet során elsőként nem a vörösvértestekben található vasszint csökken, hanem a máj és a csontvelő raktárai ürülnek ki. Ha ilyenkor csupán a vérképzésre utaló laboratóriumi paramétereket ellenőriztetjük, az még nem mutat kóros eltéréseket, ezt nevezi az orvostudomány látens, vagyis rejtett vashiánynak. Csakhogy a hiánytüneteket ilyenkor is érezhetjük magunkon, így jelentkezhet:

• krónikus, szűnni nem akaró fejfájás és szédülés,
• megmagyarázhatatlan fáradtság,
• később alvászavar is előfordulhat,
• a bőr sápadttá, a szemek pedig karikássá válnak.

A kezdeti jelekből azonban senki nem gondol vashiányra, azokat hajlamosak vagyunk a stressz, a kialvatlanság, a túlzott munkatempó számlájára írni. Ahogy súlyosbodik a vashiány, úgy jelennek meg az egyre változatosabb, intenzívebb vagy akár furcsa tünetek is, mint:

• a nyugtalan láb szindróma,
• bőrszárazság,
• barázdáltakká válhatnak a körmeink,
• berepedhet a szájzug, afták jelenhetnek meg a szájban,
• esetenként erőteljes hajhullás,
• nyelvégés tapasztalható,
• érzékelhető nyelési zavar, például Plummer–Vinson-szindróma,
• idült, hosszú ideje tartó hiányállapot hámsorvadással,
• hüvelygyulladással járhat,
• a kutatások szerint halláskárosodást is okozhat a vashiány,
• illetve ritkán, de előfordulhat az úgynevezett „pica”, vagyis az ember számára szokatlan, emészthetetlen anyagok, például vakolat, kréta, homok iránti sóvárgás.

Vashiányos magzatoknál nagyobb az autizmus kockázata

A vaspótlás nemcsak a felnőtt szervezet számára fontos, de már a magzatok egészséges fejlődéséhez is elengedhetetlen. A Kaliforniai Egyetem MIND Intézetének tanulmánya szerint a vashiány és az autizmus között szoros összefüggés figyelhető meg. Vizsgálataikból kiderült, hogy az anya terhesség előtti vagy alatti vashiánya, az alacsony vasbevitel mintegy ötszörösére emelte a gyermeknél az autizmus megjelenésének kockázatát. Az eredményeket a kutatók azzal magyarázták, hogy a vas nemcsak a megfelelő immunműködésért felel, de az idegi ingerület-átvivő anyagok termelődésében is fontos szerepet játszik, így annak zavara autizmushoz vezethet. A vas nemcsak a terhesség különböző trimesztereiben járó nők, de az újszülöttek és a csecsemők számára is rendkívül fontos építőkő, fontosabb, mint azt a tudomány eddig hitte.

Vagyis ez a mikroelem életünk minden szakaszát végigkíséri, és működésünktől, szervezetünk igényeitől függően védi és támogatja egészségünket. Ezért jó, ha tisztában vagyunk azokkal a rizikófaktorokkal, amelyek életmódunkból adódóan hajlamosíthatnak a vashiányra.

Hogy megtudjuk, mennyi az esélye annak, hogy mi is vashiányban szenvedünk-e, érdemes egy egyszerű tesztet elvégeznünk, hogy választ kaphassunk a kérdésre.