Javíthatunk a termésmennyiségen jobb és ellenállóbb vetőmagokkal, védekezhetünk a jégkár ellen jéghálóval, és precízebbé tehetjük növényvédelmet is, de (egyelőre) nem tudjuk a természet törvényeit megmásítani. Vannak olyan tényezők, mint például a két munkafolyamat között rendelkezésünkre álló időtartam, melyeket – hiába a legmodernebb technika – még mindig a természet szab meg. Ezalatt több millió tonnányi anyagot kell megmozgatni azért, hogy minden időben ott legyen, ahol szükség van rá: ilyen az input anyagok – vetőmag, növényvédőszer, trágya – szántóföldre kihordása, majd az output anyagok, azaz a megtermelt növények betakarítása. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogyan kerül majd a belőlük készült élelmiszer a boltok polcaira…

Növekvő igények, változó körülmények

Nem egyszerű a feladat, amelyre az agráriumnak megoldást kell adnia: a gyors ütemben növekvő élelmiszeripari igények kiszolgálására egyre több élelmiszert kell előállítani, és mindezt persze egyre költséghatékonyabban. A hatékonyság javításában nagy szerepe van a jól átgondolt mezőgazdasági logisztikának, amelyhez már megvannak a megfelelő eszközök, de egyelőre kevesen, vagy nem megfelelő mértékben használják őket. Ha csak a legegyszerűbb példát vesszük: aratás közben a traktor és a kombájn közös munkája nélkülözhetetlen, ha ez nem működik jól, gyakorlatilag áll a munka. (Ebben a cikkben már bemutattuk, hogy csúcsidőben akár néhány óra kiesés is mekkora veszteséget okozhat.) Adottak az eszközök, csak használni kell őket. Muszáj, hiszen a világ népességének az utóbbi egy évszázadban történt megdöbbentő mértékű növekedése nem áll meg.

Egyre több növényt kell tehát megtermelni: egyrészt humán élelmezési célra, másrészt a növekvő húsigényt kiszolgáló állattenyésztés takarmányszükségleteinek kielégítésére. Ez részben megvalósul: a világon például 1990 óta majd egy tonnával több búza terem egy hektáron, melynek csúcsa egyes becslések szerint 3,7- 4 tonnás átlag lehet. Persze vannak mintagazdaságok, ahol egészen extrém eredményeket érnek el: egy amerikai gazda például 2015-ben kukoricából 33 tonnát takarított be egyetlen hektárról. Ettől a kiugróan magas értéktől persze a 5-7 tonnás magyar átlag még nagyon messze van, igaz, tavaly az ideális körülmények miatt 8,6 tonna volt a termésátlag.

Ami döntő tényező még a hozam mellett, hogy a termények önköltsége hogyan alakul. Ez az adott év időjárása miatt nagyon változó lehet (például kevesebb vagy több növényvédő szer kell és az milyen áron szerezhető be stb.). Általánosságban azonban az látszik, hogy szinte minden szántóföldi növény termelési költsége enyhén nő évről-évre, a búzáé 180-270 ezer, míg a kukoricáé 250-350 ezer forint körül alakul. Ennek az összegnek 60-70 százalékát a műtrágya és növényvédőszerek teszik ki, azaz rendkívül fontos, hogy ezek pontosan és időben jussanak ki a földekre.

Verseny az idővel

Az évről-évre egyre szélsőségesebbé váló időjárás, mely a termelés sikerét leginkább befolyásoló tényező, szintén rávilágít a mezőgazdasági logisztika fontosságára. Például a búzát az érése után tíz napon belül be kell takarítani, és a megfelelő tárolási helyre kell szállítani. Ha az előrejelzés jelentős csapadékot mutat, gyorsan kell elindítani az aratást, ugyanis a szárítási költségek (tonnánként 6-800 Ft) miatt az önköltségi ár meghaladhatja az eladási árat. Éppen az időjárás kiszámíthatatlansága miatt ez a tíz nap számottevően lerövidülhet megfelelő szervezéssel. Emiatt különösen fontos, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban tudjanak elvégezni minden egyes munkafolyamatot.

Ezt a célt segíti a technológia szinte követhetetlen ütemű fejlődése is: a mérnökök folyamatosan a traktorok hatékonyságának növelésén dolgoznak azért, hogy nyáron, aratási időszakban a gabonát szállító mezőgazdasági vontatók sokkal gyorsabban tudják a terményt a tárolókba szállítani, ezáltal sokkal nagyobb mennyiséget legyenek képesek adott idő alatt fedett helyre vinni. De nem csupán ezt, hanem szinte minden szántóföldi mezőgazdasági munkafolyamatot segítik azok az informatikai újdonságok is – például az önjáró traktorok használata – amelyek a futurisztikus jövőt idézik, és segítségükkel sokkal eredményesebb termelést lehet megvalósítani.

Termőföldi tangó

Az „okos” eszközök korát éljük, és ennek pozitív vonzatait életünk szinte minden területén élvezhetjük. Az agrárlogisztikában sincs ez másképp: a fejlett technológia a munkafolyamatok finomhangolását teszi lehetővé. Például a John Deere Machine Sync program segítségével a betakarítógép és a traktor rádiójellel tudnak egymással kommunikálni. A traktor „látja” a kombájn elhelyezkedését, és aratás közben folyamatosan figyeli a telítődő magtartály szintjét. A kombájn irányítja a traktort, ami követi annak mozgását, tehát a technológia tökéletes összhangot teremt a dolgozó gépek között. Olyan ez, akár egy tangó a határban: a táncparkett a szántóföld, nincs előre megírt koreográfia, mégis a kombájn és a traktor együtt mozogva, egymással teljes összhangban, nonverbális jelekkel kommunikálva ’lépegetnek’, mintha csak tangót járnának. De ugyancsak elképesztő fejlesztés a JD Link is, amellyel otthonról, a számítógépen követve figyelhetjük a betakarítás pillanatról pillanatra változó paramétereit.