Hiába dolgozunk például projektmenedzserként keményen a csapatban, nehéz megkülönböztetnünk magunkat a többiektől. A speciális projektek, a nagyszerű, jól megírt prezentációk, lényegében minden, ami értékes csapattagokká tesz minket, könnyen feledésbe merül a közösségi szellem oltárán, és gyakran azzal kell szembesülnünk, hogy nem kapjuk meg az elismerést a munkánkért. Akár szándékosan, akár csak egy bakinak köszönhetően, a kollégák és főnökök olykor rutinszerűen nyúlják le az ötleteinket, fittyet hányva arra, hozzájárulásunkat adtuk-e vagy sem.

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a munkahelyünkön, nemcsak a munkát kell elvégeznünk, hanem biztosnak kell lennünk afelől, hogy a nevünk alatt fut a projekt.  De mit tehetnénk, ha úgymond „elfeledkeztek rólunk”?

1. Tegyük nyilvánossá az ötletünket

Gyakran azt hisszük, elég óvatosak vagyunk, mert az ötleteinket nem osztjuk meg a csapattagokkal, csak a rangidős kollégákat, főnökünket tüntetjük ki bizalmunkkal. Aztán az értekezleteken még sincs megemlítve a nevünk, amikor az ötleteink megosztására kerül sor. Még az is előfordulhat, hogy kezdetben el vagyunk ragadtatva attól, hogy az ötlet egyáltalán felmerült, ám amikor már nem először fordul elő, sőt javaslatainkat picit meg is hamisították, biztosan szóvá akarjuk tenni majd, hogy az ötletgazdák bizony mi magunk voltunk. Ekkor azonban már késő, senki nem fogja elhinni, hogy miénk az ötlet, és nem a sokat tapasztalt, rangidős csapattagé vagy a főnöké.

Ehelyett, amint túljutottunk a csalódottságon és a frusztráción, tekintsük tanulópénznek az esetet. A következő alkalommal, amikor van egy jó ötletünk például a logisztikai feladatokkal kapcsolatban, készüljünk fel belőle, és hozakodjunk elő vele a következő értekezleten, így mindenki tudni fogja, hogy az ötlet a miénk. Mivel extra erőfeszítéseket is tettünk bele, felkészültünk belőle, és prezentáltuk is, a kollégák hitelt fognak nekünk adni, és esetleg még a főnökünk is büszke lesz ránk. Meglehet, hogy félelmetes nagyobb hallgatóság előtt beszélni, de így mások sem fognak abba a kísértésbe esni, hogy „kölcsönvegyék”, netán teljesen magukénak tudják a munkánkat.

2. Tartsunk pár trükköt a tarsolyunkban

Nem mindig lehetséges megosztani a terveinket nyilvános fórumokon, ezért más utakat is kell találnunk, hogy az ötletünk a sajátunkként tűnjön fel. Például, ha egy nagyon pici csapatban dolgozunk, és alig van meetingünk, ahol nyilvánosan megoszthatnánk gondolatainkat, gyakran csak a főnökünknek tudunk beszámolni az ötleteinkről.  Miután heteket dolgozunk a feladatunkon, menő prezentációkat rakunk össze, „jutalomként” végignézhetjük, ahogy a főnökünk úgy adja elő az ötletünket, hogy egyszer sem említi meg a nevünket. Döntsük el, hogy fordítunk a játékszabályokon! Végezzünk extra kutatást a főnökünkkel megosztott projektekkel kapcsolatban. Ha elkezdődik a prezentáció, szolgáljunk olyan történetekkel és kiegészítő adatokkal, melyekről a főnökünk nem beszélt. Azzal, hogy ennyire felkészültek vagyunk, és kiegészítő kérdéseket tudunk feltenni, a téma szakértőjének tűnünk, és még a vezetőséget sem hozzuk kellemetlen helyzetbe. Még ha nem is leszünk ötletszerzőként feltüntetve, az elismerés mindenképp járni fog nekünk.

3. Tudjuk, mikor kell elengedni

Jogunk van kiállni magunkért, de éreznünk kell azt is, mikor kell elengedni. Nem fogunk minden elvégzett munkáért elismerést kapni. Legyünk reálisak: sokszor várjuk el, hogy minden egyes eredményünkért pozitív visszaigazolást kapjunk, de ne függjünk mások elismerésétől, mert az elvárásoktól csak lelombozódunk. Tartogassuk az elismerést begyűjtő erősségeinket a fontosabb projektekre, és így nemcsak egy kiemelkedő egyéniségnek fognak elkönyvelni minket, hanem erős csapatjátékosnak is.

A The Muse cikke nyomán.

A Jobline oldalán több mint 4000 állásajánlat vár megbízható cégektől. Iratkozz fel Álláspostára is, hogy ne maradj le a legfrissebb nyitott pozíciókról>>