Peter Adeney az ambiciózus emberek szokásos pályáján indult el. A kanadai születésű fiatalember a középiskola elvégzése után továbbtanult, és 22 évesen mérnökinformatikus diplomát szerzett az amerikai Colorado államban található Longmontban. Egy ottawai informatikai cégnél helyezkedett el, ahol reggel 9-től délután 5-ig tartott a munkaideje. A kezdő fizetése évi 27 ezer dollár volt, 30 éves korában viszont már 67 ezer. Ez még mindig nem kirívó, számos példa van arra nemcsak világszerte, de idehaza is, hogy valakinek a bére nyolc év alatt több mint a duplájára nőjön. Az viszont már kevésbé általános, hogy a harmadik X betöltését követően Adeney kilépett a munkahelyéről, s nyugdíjazta magát. S hogy még egy csavar legyen a történetben: ugyanezt tette az addig hasonló pályát befutott felesége is.

Kis odafigyeléssel évi 24 ezer dollárból is ellehet egy háromtagú család – adta meg az első ránézésre pofonegyszerűnek tűnő receptet a dús bajsza miatt Mr. Money Mustache néven elhíresült férfi. Bár egy kisebb településen jóval kevesebb pénz is elég lehet a megélhetéshez, mint egy nagyvárosban, Adeney-ék esete azért figyelemreméltó, mert feleannyit költöttek, mint a környéken élő ismerőseik. Az ily módon havonta megspórolt összegeket befektették, részvényekbe és ingatlanokba.

FIRE – így hívják azt a jelenséget, amikor valaki jóval a nyugdíjas korának betöltése előtt a saját kezébe veszi a sorsát. Ez az angol Financial Independence and Retire Early rövidítése, de talán nem véletlen az elnevezés, hiszen az angolban a fire igeként azt jelenti, ha valakit elbocsátanak a munkahelyéről. Egyre többen lesznek e képzeletbeli klub tagjai, informatikusok, jogászok, asztrofizikusok, akik blogjaikban osztják meg a tapasztalataikat.

Például azt, hogy nem kell feltétlenül aszkéta életmódot folytatni ahhoz, hogy az évek során jelentősebb pénzek összegyűljenek. Már az is kifizetődő lehet, hogy mondjuk fő- helyett utószezonban megyünk nyaralni – persze, még amikor az időjárás megengedi, hogy a vízben fürödjünk, napozzunk –, ami azzal a bónusszal is jár, hogy nincs tömeg. Nem is gondolnánk, mennyi maradhat annak köszönhetően a családi kasszában, hogy a bútorokat, az autókat, a mobilokat, a tévéket és még sorolhatnánk mennyi mindent nem cserélgetjük le sűrűn, mondjuk két-három évente. Miközben ellenállunk a fast fashionnek nevezett irányzat csábításának, azaz a ruhatárunkat hosszabb ideig nem cseréljük le, s örökölt, esetleg turkálóból származó cuccokat hordunk.

Pont a fogyasztói társadalom folyamatos ingereivel szemben alapított korai nyugdíjas életfilozófiát az asztrofizikusként magát függetlenítő Jacob Lund. Eszerint nemcsak arról van szó, hogy valaki ellenáll egy drága utazás, egy nagyobb lakás vagy ház, vagy éttermi vacsora csábításának, s az így megtakarított pénzét jövedelmezően megforgatja. Hanem arról is, hogy környezettudatosan él – például újrahasznosított ruhát vásárol, nem pazarolja az energiát –, s az élet egyszerű örömeire is képes boldogságforrásként tekinteni.

Már Magyarországon sem elképzelhetetlen, hogy valaki a harmincas éveiben kiszálljon a mókuskerékből, bár eddig csak elvétve kerültek nyilvánosságra ilyen esetek. A csak keresztnevét eláruló, adatrögzítő cégnél dolgozó Csongornak például 28 éves korára lett elege a fix munkaidőből és a főnökökből. Ezért úgy döntött, inkább a saját maga ura lesz. Indított egy online vállalkozást, amelyet otthonról tud igazgatni. Ez annyira bejött neki, hogy ma már havonta a magyar átlagbér – ami a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint idén január-júliusban nettó 216 ezer forint volt – öt-tízszeresét keresi meg. Ennek a 60-80 százalékát teszi félre a feleségével és két gyermekével élő férfi, aki elismeri, vasakarat kell a takarékoskodáshoz, de csak így lehet gondtalanná tenni a jövőjüket, és várhatóan a vállalkozói munkát is abba tudják majd hagyni jóval a nyugdíjkorhatár elérése előtt. Ha szükségük van rá, nem új autót vásárolnak, hanem használtat, nem költenek luxuscikkekre és még egyszer sem vettek fel hitelt.

Spórolással érte el Robi és Emma, hogy már 32 éves korukban nyugdíjba mehessenek. Az ő receptjük az volt, hogy németországi tanulmányaikat követően Robi kint vágott egy informatikai vállalkozásba, miután nem kapott munkavállalási engedélyt. Jól járt, mivel vállalkozóként nem kellett nyugdíjjárulékot és munkanélküli biztosítást fizetnie. A fordítóként dolgozó Emmával rengeteget dolgoztak, sokszor szó szerint éjt nappallá téve. Ezt követően kezdtek el gondolkozni arról, mibe tegyék a pénzüket, s az ingatlanok mellett döntöttek. Hatig jutottak, ezeket mind Erdélyben vásárolták meg. Ezek teszik ki a befektetési portfoliójuk 70 százalékát, 17,5 százalékát tőzsdei értékpapírok, 1,5 százalék van magánnyugdíj-alapban, a többi készpénzben, viszont autójuk nincs.

Az, hogy ki mikor tudja magát meglehetősen korán nyugdíjazni, több tényezőtől függ. Mindenekelőtt a jövedelem nagysága és a költségszint, illetve a befektetések sikere befolyásolja, hogy ki, mennyit tud spórolni.

Nem csoda tehát, hogy Magyarországon egyelőre még kevesen vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy feladják a biztos munkahelyüket. Arra viszont mindenkinek megvan az esélye, hogy már most megalapozza a nyugdíjas megélhetését. Ha már a húszas éveinkben elkezdünk félretenni akár csak néhány ezer forintot, majd a fizetésünk emelkedésével arányosan növeljük a megtakarítás összegét is, 40 év alatt milliókat halmozhatunk fel. Biztos anyagi háttérrel pedig nemcsak pénzünk, hanem időnk is lesz a bakancslistás célok megvalósításához.