Ha a diszkriminációra gondolunk, sok minden eszünkbe juthat. Lehetünk nemi, származási és vallási alapú diszkrimináció elszenvedői vagy éppen elkövetői, de nem kell feltétlenül ekkora fajsúlyú kategóriákban gondolkodnunk a megkülönböztetések kapcsán. Gondoljunk például a dohányosokra vagy éppen a nemdohányzókra, akiket ugyanúgy érhet diszkrimináció. Bár nem a származásunk vagy egy alapvető vonásunk miatt ér minket a megkülönböztetés, de attól még ugyanúgy azt érezhetjük bizonyos helyzetekben, hogy kirekesztettek vagyunk.

Dohányosokat és nemdohányzókat kérdeztünk arról, érte-e már őket diszkrimináció amiatt, hogy cigarettáznak vagy éppen annak ellenkezője okán. A 20 és 30 év közötti korosztály tagjai között hasonló válaszokat kaptunk, többen is azon a véleményen vannak, hogy bár nem érte őket erős diszkrimináció sem dohányosként, sem nemdohányzóként, némi megkülönböztetést azért tapasztaltak a dohányosok káros szokásukból kifolyólag.

Barnát nem érte igazán negatív megkülönböztetés a cigarettázás miatt, leginkább őt magát az zavarja, hogy „bűzlenek a ruhái a füstszagtól”, illetve néha a barátnője szól neki emiatt.

„Amikor még otthon laktam, és nem vezették be a dohányzási tilalmat a zárt helyeken, nyilván még jobban áthatotta mindenemet a cigiszag, télen-nyáron, akkoriban sokat szólt emiatt az anyám és a nővérem, hogy milyen büdösek a ruháim.”

A 32 éves Eriknek teljesen eltérő tapasztalatai vannak:

„A korábbi munkahelyemen a főnököm egy idő után rendszeresen szóvá tette, ha lejártunk dohányozni. Egy idő után gyakran mondogatta, hogy undorítóak vagyunk, és hogy mennyire nem hatékony ez a lejárkálás a munka szempontjából sem, pedig nem töltöttünk lent túl sok időt.”

A gimnáziumi tanárként dolgozó 59 éves Anna ma már együttérez a nemdohányzókkal, és elfogadhatatlannak tartja, hogy korábban bárhol rá lehetett gyújtani.

„Mai szemmel megengedhetetlen volna, hogy a tanáriban ott dohányozzon az ember a nemdohányosok között, vagy az éttermekben, sőt kórházakban. Amikor behozták a tilalmat a zárt helyeken, nagyon kiakadtam: hogy lehet diszkriminálni a dohányosokat?! Ma pedig már azt tartom diszkriminatívnak – dohányosként is –, hogy nem vették figyelembe a nemdohányzókat” – fogalmaz.

Az érem másik oldalán a nemdohányosok foglalnak helyet, őket is a diszkriminatív tapasztalatokról kérdeztük. Maximálisan egyetértettek a dohányzási tilalom bevezetésével, hiszen korábban egyáltalán nem vették figyelembe nemdohányosként az igényeiket.

László 56 éves, sosem dohányzott és erősen zavarja, ha a közelében mások rágyújtanak. Nem gondolja, hogy érte volna megkülönböztetés amiatt, mert nem dohányzik:

„Az alkohollal kapcsolatban sokkal többet piszkáltak, ha éppen nem ittam, a nemdohányzás miatt nem igazán értek ilyen kritikák.”

A zárt helyeken való dohányzási tilalom bevezetése előtt László első számú szempontjai között szerepelt a kifejezetten olyan helyek keresése, legyen szó éttermekről, vonatokról és nyaralóhelyekről, ahol tilos volt a dohányzás. Szerinte az, hogy egy egészségügyileg káros dolgot próbálnak korlátozni, alapvetően jó, és ezt nem kéne diszkriminatívnak éreznie a dohányosoknak sem.

„Igaz, a szabadság ellenében, de mások egészsége védelme érdekében hatnak ezek a rendelkezések, amik ebben az értelemben pedig jogosak”– véli.

A 30 éves Hanna láncdohányos anya mellett nőtt fel, kiskorától kezdve utálja a cigarettaszagot. Ennek ellenére többször is megpróbálkozott a dohányzással, de – hasonlóan Lászlóhoz – ő is inkább az alkohollal összefüggésben érzett kirekesztést – sőt, lenézést ­–, ha nem ivott.

Hanna nagyon örült a 2012-es tilalom bevezetésének, mert utálta, hogy mindene büdös volt a cigiszagtól, ráadásul a szeme folyamatosan begyulladt, amikor a füsttel teli, zárt helyeken ültek a barátaival annak idején.

„Alapvetőnek gondolom, hogy csak nemdohányzónak adom ki a lakásom, szóba sem jöhet, hogy valaki rágyújtson itt, mert pontosan tudom gyerekkoromból, hogy a  füstszag beivódik a falakba, a kárpitba és mindenbe, amin nem segít a takarítás és a mosás sem. Előbb engedek be az otthonomba háziállatot, például egy szőrét hullató kutyát-macskát, mint egy dohányost.”

A dohányzás mára bizonyítottan és egyértelműen káros az egészségre, ugyanakkor fontos, hogy bármilyen diszkriminatív jellegű megjegyzés, gesztus az egyes emberek részéről egy dohányos irányába valószínűleg nem segítség, gyakran pedig kontraproduktív. Leszokni nem mindenkinek ugyanakkora erőfeszítés, ezért a leszokás útján való támogatás rendkívül fontos, és fokozott körültekintést igényel.