Óriási felháborodással járt, amikor Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke felmondta a párizsi klímaegyezményt, melyet 2015-ben 195 ország írt alá. Tény, hogy nem csak a zöldenergia az egyetlen jó megoldás, viszont a Trump elnök által forszírozott szénerőművek újraindítása jelentős visszalépés az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorításában. Szerencsére az elnök hatalma kevés, hogy „halálra ítélje a Földet”.

A vállalatoknak ugyanis az államoktól függetlenül komoly szerepük van abban, hogy milyen, és főképp mennyi energiát használnak fel. Az energiahatékonyság növelésével ugyanis nemcsak versenyelőnyre tesznek szert, de a környezetet is óvják.

Pénzt termel a spórolás

Egy 2013-as tanulmányban kiszámolták, ha egy százalékkal csökkentjük az energiafelhasználást hatékonysági beruházásokkal, az 0,1 százalékos GDP növekedést generál a gazdaságban. Ez két dologgal magyarázható. Egyrészt az újfajta iparágak (pl. szoftverfejlesztés, felhőalapú szolgáltatók, szerverparkok) megjelenésével magas hozzáadott érték termelhető, kisebb energiafelhasználás mellett. Másrészt a klasszikus ipari szektorokban rájöttek, hogy alacsonyabb energiaköltséggel versenyképesebbé válhatnak a konkurenciával szemben. Az energetikai vagy energiahatékonysági beruházásokat sokan összemossák a zöldenergia-projektekkel, pedig egyáltalán nem biztos, hogy a nap-, vagy a szélenergia a leggazdaságosabb megoldás. Az ipari megtakarítás gyakran hasznosabb, gyorsabb és környezetkímélőbb, mint például naperőművet felépíteni.  

Persze a hatékonyságnak is vannak elvi és fizikai határai, de ezek elérésére törekednie kell lakossági és ipari fogyasztónak egyaránt. Vegyük például a világítást: elméleti maximumként 1 Watt teljesítményből 683 lumennyi látható fényt lehet előállítani, azaz a hatékonyságot ennél tovább már nem lehet növelni. Ma megtehetjük, hogy egy 10 wattos LED-re cseréljük a hagyományos 60 wattos izzót, ugyanolyan világos lesz. Néhány év múlva pedig akár egy 2 wattos fényforrás is elegendő lehet majd. A kazánoknál is hasonló a helyzet: különböző hővisszanyerő rendszerekkel fokozzuk a készülékek hatékonyságát, de több energiát egyik sem fog termelni, mint amennyi energiát „beletöltünk”. A fizika korlátai tehát adottak, de még lehet csiszolni a rendszereken. Amíg ez a helyzet áll fent, addig ez lehet a költséghatékonyabb megoldás az új erőművek létesítésével szemben. A CYEB tapasztalata alapján 1 MW-nyi teljesítmény hatékonyságjavítása mintegy 200-300.000 EUR invesztíciót igényel. Erőművek esetében ez a befektetési költség 1.000.000 EUR/MW-tól indul. 

Napelem park versus atomerőmű?

Az sem mindegy milyen időtávban gondolkozunk az energiatermelés kapcsán. Nevadában például 2010-ben kezdtek építeni óriási beruházással, komoly médiavisszhang mellett koncentrátoros naperőműtornyot a zöldek nagy örömére, ami akkor valóban remek elképzelésnek tűnt. Olvadt sót használnak energiatárolóként, és gőzturbinával állítanak elő elektromos energiát. A napenergiát egyszerű tükrökkel koncentrálják a központi tornyokra. Öt év alatt azonban olyan mértékben csökkent a napelemek ára (ellentétben a tükrök árával), hogy már nem gazdaságos a telep működése. Ez a példa is azt mutatja, hogy akár 5-8 év alatt beérhetnek technológiák vagy történhetnek olyan gazdasági események, amelyek felborítják a korábbi üzleti terveket.

Az energiaszektor is folyamatosan változik, senki sem tudja például, hogy mennyibe fog kerülni az áram húsz év múlva. Éppen ezért (is) nehéz megalapozottan vitázni Paks II.-ről, még kevésbé a túl általános zöldenergia versus atomenergia kérdéskörről. (A politikai színtéren a legkomolyabb ellenérvek egyébként egy esetleges baleset miatt merülnek fel az atomenergia kapcsán.)

Álljon itt azonban egy egyszerű gondolatkísérlet Paks II. napelemes rendszerrel történő kiváltásáról. Ha Paks II. tervezett teljesítményét (2.400 MW) kizárólag fotovoltaikusan akarnánk előállítani, akkor 19.100 MW teljesítményű napelemparkot kellene felépíteni hozzá. Ez azért van, mert míg egy atomerőmű közel évi 8.760 órát tud termelni, a fotovoltaikus erőműveknél csak évi 1.100 órával számolhatunk.  Mindehhez hozzátartozik, hogy míg egy atomerőművet 50 évre terveznek, a napelemeket átlag 25 évente cserélni kell. Fontos azt is megjegyezni, hogy egy 19.100 MW-os napelempark területi igénye mintegy 132 négyzetkilométer. Tehát Paks II. helyett egy Pécs területnyi felületet kellene átalakítani!

Új beruházások versus hatékonyság

Energiaellátás szempontjából Magyarország egyelőre jó pozícióban van, biztosított a földgázellátás és megfelelő tárolókapacitásokkal is rendelkezünk, de magas az import aránya. Az áramfogyasztás egyharmada is külföldről származott 2015-ben. Behozatalra szorulni nem feltétlenül probléma, de tény, hogy kiszolgáltatottsággal jár, a saját termelés viszont nagymértékben csökkenti ezt a függőséget.

Ami viszont biztosan segíti a kiegyensúlyozottság javítását, az a meglévő létesítmények, berendezések energiahatékonyságának javítása – és itt nem csak a szokványos dolgokra kell gondolnunk: „A pazarlás egyik formája például az is, hogy minden háztartásban több infrastruktúrán át érkezik az energia (villany, gáz vagy távhő), több párhuzamos infrastruktúrát kell kiépíteni és üzemeltetni, pedig elegendő lenne például csak egy, a villany. Nyilván szabályozási és árképzési eszközökkel kezelni lehetne ezeknek az energiapolitikai és szociális, társadalmi céloknak a teljesítését. Csak olyan szektorokban kellene a gázt bevezetni, mint a vegyipar vagy az erőművek. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy kell-e nekünk Paks II., sokkal fontosabb, hogy a párhuzamos működés időszakában (Paks I. 2000 MW + Paks II. 2400 MW) a megtermelt többletenergiát a lehető legjobban tudjuk hasznosítani vagy tárolni.” – hangsúlyozza Szebeni Márton, a CYEB Energiakereskedő Kft. ügyvezető igazgatója.

Sokáig probléma volt, sőt a zöldenergia ellen szólt az is, hogy az így termelt energiát nem lehet tárolni. Pedig ma már erre is vannak a módszerek. Íme egy nagyon triviális példa: egy benzinkútnál feltöltött villanyautóval „hazavihetjük” az áramot, vagy a tárolós kályhánkat éjszakai árammal feltöltve napközben használjuk azt. Érdemes lenne elgondolkodni a döntéshozóknak azon, hogy milyen díjszabással, milyen berendezéseket engednek üzemeltetni éjszakai áramról.

Elektromos autó vagy hagyományos benzines?

A villanyautók kérdése ugyancsak érdekes kérdéseket vet fel. Ötven liter benzin energiatartalma kb. fél megawatt órának felel meg. Ha az elektromos gyorstöltőkön ugyanennyi villamos energiát akarunk 15 perc alatt az autónkba tölteni, ahhoz 2 MW teljesítményre van szükségünk. Ez iszonyatosan nagy szám. Egyetlen ingyenes e-töltő ilyen teljesítménnyel 70 ezer forintos tételt jelent évente rendszerhasználati díjban az államnak vagy az üzemeltetőnek. És ez csak a pluszköltség, nem a megtermelt áram. 

Szebeni Márton szerint az energetikát illetően sok még a bizonytalanság, azonban nem lehet kérdés, hogy csak olyan beruházást célszerű megvalósítani, melynél kijön a matek. Nem szabad csak azért zöldenergiát használni, mert jelenleg ez a trend. Az energiahatékonyság javításával viszont nem csupán a környezetet óvjuk, de a pénzünket is.