10 év telt el azóta, hogy egy bemutatón egy átalakított hetes BMW kipufogócsövéből kifolyó vizet, a bajor autógyár vezérigazgatója egy pohárból felhörpintette. Mint kiderült ez sokkal inkább volt showelem, mint valós irány az autófejlesztésben: a hidrogén üzemanyagcellás megoldások még nem voltak abban a szakaszban, hogy valóban használni lehessen őket. Néhány éve azonban több buszgyártó is alkalmazza már ezt a technológiát, például Norvégiában. Ezek azonban még mindig inkább demonstrálják, modellezik az új korszakot, de a tömeges elterjedés még várat magára. Bár most szinte kizárólag – főleg a Tesla marketingnyomása miatt – az elektromos autókról hallunk, ha tényleg komolyan gondolják az autógyártók, akkor úgy a hidrogén is lehet jó irány. Az innováció azonban nem csak a nagy felfedezések és áttörések mentén elképzelhető.

Olyan, mint a LEGO

„Természetes, hogy egy egyetem vagy egy kutatóközpont sokkal látványosabban innovál” – mondja Priegl Gábor, a CYEB szakértője. „Nekünk úgy kell fejlesztenünk, hogy a gyárnak, az ügyfelünknek üzletileg is megérje. Azt gondolom, hogy innováció az is, ha meglévő eszközkészletek egyedi, mérnöki kombinációjával új megoldást találunk ki. Mi nem gyártók vagyunk, nem egy tömeggyártásban készült kazánt vagy hőcserélőt akarunk eladni. Olyan megoldásokra törekszünk, amelyekben potenciális megtakarítás rejlik.” „Más is össze tudja rakni alkatrészenként az autót, de a slusszkulcs az nálunk van” - egészíti ki az előzőket Szebeni Márton. „Nem arra kell gondolni, hogy egy marsjárót építünk. Sokszor egy egyszerű villanyszerelő is össze tudná rakni a rendszereinket, csak még nem gondolt rá. Olyan ez, mint a Lego.”

A gyártóknak nem a megtakarítás az elsődleges

A szakértők szerint először nagyon sok vállalkozó bizalmatlan és szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy egy meglévő rendszer szinte ugyanazokkal az eszközökkel (kazánokkal, hőcserélőkkel) hogyan lehetne még jobb vagy takarékosabb. Gyakran hallják ezt a mondatot: „Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor a gyártó úgy csinálta volna meg.” Ám ez nem ilyen egyértelmű. A gyártónak nem az alacsony fogyasztás az igazán fontos, hanem hogy nagy sorozatban el tudja adni sztenderd termékeit. A tömegtermékek egyszerű beszerelése sosem eredményezhet olyan megtakarítást, mint egy jól felkészült mérnök csapat munkája, mely a helyszínen tud speciális megoldást nyújtani az adott problémára. „Mindig a kidobott vagy feleslegesnek ítélt energiát használjuk fel” – foglalja össze a mérnöki ars poétikáját Szebeni Márton. „Ha egy gyárban a fémet fel kell melegíteni 1200 fokra, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy az csarnokhőmérsékletről, vagy a hulladékhő hasznosításával már eleve melegebbről indul. Itt óriási energiákról beszélünk, azaz komoly megtakarítási lehetőségről is.”

Mit hoz a jövő az energiaszektorban?

Az energiahatékonysági beruházásoknak csak akkor van értelmük, ha megtérülnek. A CYEB szakértői egyetértenek abban, hogy a „mesterséges”, azaz például pályázati pénzből finanszírozott fejlesztések sokszor nem ösztönzik, sokkal inkább torzítják a piacot. (Erről bővebben itt olvashat.)

Éppen ezért csak olyan innovációs megoldásokban hisznek, melyekben „kijön a matek”, azaz belátható időn belül (1-5 év) megtérül az invesztíció. „Jelenleg két technológia is van a piacon, amely nagyon ígéretes, és akár néhány éven belül érdemes lesz a cégeknek elgondolkozniuk ezeken a megoldásokon. Az egyik az ipari méretű Li-ion akkumulátorrendszerek, amelyekkel kapcsolatban a berlini energetikai konferencián megismerhettük az aktuális előrejelzést az energiatárolás fajlagos költségéről. Egy kilowattóra energia tárolásának költsége a Li-ion rendszerekben már 320 USD körül alakul, míg nem is olyan régen 500 USD fölött volt ez a szám. A másik ipari méretben is bizonyított megoldás egy olyan üzemanyagcella alapú rendszer, amely üzemanyag oldalról igen rugalmas (földgáz, biogáz is működtetheti), és áramot, hőt és hidrogént állít elő. A bekerülési költségek csökkenésével az ellátásbiztonsági és környezetvédelmi szempontok felértékelődésével mindkét technológiának komoly hatásai lehetnek az iparban.”

A megtérülés szempontjából nagyon fontos az egyszeri, beruházási költségek további csökkenése, a trend szerint a Li-ion rendszereknél 2022-re 220 USD/kWh árakat várunk. Az üzemanyagcellák esetében ilyen áresésre nem lehet számítani, de a magas bekerülési költségeket részben ellensúlyozza a gázmotoros megoldásokhoz képest lényegesen alacsonyabb üzemeltetési költség. Míg egy gázmotor működéséhez, felügyeletéhez nagy stáb kell, ráadásul a karbantartás is komoly összeg, az üzemanyagcella-rendszerek nagyobb hatásfokkal és olcsóbban tudnak működni.

A fenti energiatárolási és -termelési rendszerek a teljes energiapiacra is hatással lesznek, olyan speciális szolgáltatások és szolgáltatók jelennek meg, amelyek például a dinamikus fogyasztásvezérlés érdekében hatékonyan ki tudják használni az ezen megoldásokban rejlő üzleti potenciált.