A gondolatot itt meglehetősen tág értelemben használom. Nem kell, hogy ez egy tudományos áttörés, egy zseniális találmány vagy egy bonyolult jogi elmélet legyen. Lehet az egy egyszerű módszer is. Egy jó meglátás, hatásos történettel illusztrálva. Egy gyönyörű kép, amelynek jelentése van. Egy esemény, amely reményeink szerint a jövőben létrejön. Vagy csupán egy üzenet, amely emlékeztet rá, mi az, ami igazán fontos az életben. Ilyen gondolat lehet bármi, amitől az emberek esetleg másként tekintenek a világra. Aki képes megidézni egy gondolatot mások fejében, kisebb csodát visz végbe. Felbecsülhetetlen értékű ajándékot ad az embereknek. Lényének egy darabját nyújtja át – nem is annyira átvitt értelemben –, és az örökre a részük marad. Vajon van-e nekem olyan gondolatom, amely szélesebb közönséget érdemelne? Hihetetlen, milyen rosszul mérjük fel, mit is válaszolhatnánk erre a kérdésre. Akad számos előadó (többségük férfi), aki, úgy tűnik, szerelmes a saját hangjába, és boldogan beszél akár hosszú órákon át anélkül, hogy bármi értékeset megosztana a hallgatóságával. Ugyanakkor szép számmal akadnak olyanok is (főként nők), akik mérhetetlen módon alábecsülik saját munkájuk, tudásuk, ismereteik értékét.

Nagyobb a valószínűsége annak, hogy azok közé tartozunk, akiknek a fejében sokkal több megosztásra érdemes gondolat lakozik, mintsem azt gondolnánk. Akkor is, ha nem találtunk fel oroszlánriasztó fényrendszert. Egyszerűen csak éltük a saját életünket, amely egyedi és megismételhetetlen, akárcsak a tapasztalataink és az azokból leszűrt tanulságaink, amelyek minden kétséget kizáróan megosztásra érdemesek. Már csak arra kell rájönni, melyek ezek.

Ahhoz, hogy egy előadás igazán méltó legyen a közönség figyelmére és idejére, az esetek többségében olyan alapra kell épülnie, amelynek van bizonyos mélysége. A helyzet paradoxona, hogy az ember világéletében csakis belülről látja önmagát, és megeshet, hogy ami mások számára figyelemre méltó, azt mi magunk észre sem vesszük. Mindenesetre tény, hogy birtokunkban van valami, ami senki másnak a világon: a saját élettapasztalatunk. Nap mint nap látunk egy sor olyan dolgot, és megélünk egy sor olyan érzelmet, amely, a szó szoros értelmében véve, páratlan. A hétmilliárd földlakó között nincs még egy, aki ugyanazt, ugyanúgy tapasztalná meg. Na, vajon ezzel már lehet kezdeni valamit? A legjobb előadások közül soknak valamilyen személyes történet, és az abból levont tanulság szolgál alapjául. Gondoljuk végig, láttunk-e esetleg valami meglepőt. Lehet, hogy elnéztük a parkban játszó gyerekeket vagy beszélgettünk egy hajléktalannal. A kérdés már csak az, érdekesek lehetnek-e a látottak mások számára is. Ha nem, akkor tegyünk egy próbát, és a következő hetekben járjunk nyitott szemmel, és gondoljunk arra, hogy a mi sajátos életutunk bizonyos részletei talán mások hasznára válhatnak vagy mások érdeklődésére is számot tarthatnak.

Az emberek imádják a történeteket, azt pedig bárki meg tudja tanulni, hogyan kell jól előadni egy történetet. Az sem baj, ha a sztori tanulsága már a könyökünkön jön ki. Elvégre emberek vagyunk – ezeket újra és újra az eszünkbe kell vésni. Nem véletlen, hogy a legtöbb vallás hívei hetente összegyűlnek, hogy – mindig más és más köntösben, de – újra és újra meghallgassák lelki vezetőjüktől ugyanazokat az intelmeket. Remek előadás lehet egy friss történetbe csomagolt fontos gondolatból – ha azt jól adják elő. Vegyük sorra az elmúlt három-négy évünk munkáit! Mi az, ami kiemelkedik közülük? Mi az, ami a legutóbb úgy igazán izgalomba hozott – esetleg feldühített – minket? Mi az a két-három dolog, amire a legbüszkébbek vagyunk? Mikor mondta azt legutóbb a beszélgetőtársunk: „ez nagyon érdekes”? Ha lenne egy varázspálcánk, mi lenne az egyetlen gondolat, amelyet a legszívesebben elültetnénk vele mások fejében?

Szeretné tudni, hogyan lehetnek munkahelyi prezentáció igazán átütő erejűek? Kattintson, és böngéssze át TED prezentáció-technikai workshopjaink programját design és előadói skillek témában!