Agyunk ingerfeldolgozó kapacitása sokszorosan túlterhelt, hiszen folyamatosan vizuális, akusztikus ingerek és információk árasztják el, sok esetben egyszerre több csatornán. Ezen felül az állandóan és gyorsan változó világ, akaratlanul magával hozza a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság érzését is. Napjainkban igen gyorsan kell hozzászoknunk minden újdonsághoz, mégpedig úgy, hogy mire megszokjuk, kezdhetjük elölről, hiszen jó eséllyel addigra már frissült, vagy teljesen megváltozott, amit éppen megtanultunk, megszoktunk. Ilyen gyors, kiszámíthatatlan és bizonytalan környezetben alapvetően meginog a biztonságérzetünk. Ráadásul ezekhez a folyamatos váratlanul bekövetkező változásokhoz valahogy alkalmazkodnunk is kell, és ez a kettő óriási nyomást, azaz stresszt okoz nekünk.

Azzal is mindannyian tisztában vagyunk, hogy a krónikus, azaz tartós stresszállapotok negatív következményekkel járnak, hiszen kiégéshez, a szervezet energiaháztartásának kimerüléséhez vezetnek. Jól ismert mondat, hogy a stressz mind testi, mind lelki szinten egészségkárosító. A stressz megbetegítő mivoltáról rengeteget olvashatunk, és szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne találkozzunk valamilyen formában a stressz ártalmainak csökkentésére irányuló technikákkal. De mi van akkor, ha ennek az ellenkezője is igaz? Mi van, ha a stressztől okosabbá, erősebbé és sikeresebbé tud válni az ember, illetve, hogy ha a stressz segít tanulni, növekedni?

Az utóbbi években rengeteg tudományos kutatás irányult a stresszre és hatásaira, melyeknek meglepő eredményei születtek.  Az egyik ilyen a Gallup által 2005-től 2006-ig elvégzett világfelmérés volt, amelyben több mint 125 000 embert kérdeztek meg arról, hogy mennyire stresszes. A válaszokból meghatározták a stressz országonkénti mutatószámait (a világátlag 33-volt), és a kutatók nagy meglepetésére azt találták, hogy azokban az országokban, ahol az ország jólléte nagyobb ott volt nagyobb lett a stresszindex is. Az Amerikai Egyesült Államokban például 46 volt, míg Mauritániában 5 volt, pedig utóbbira jellemző a szegénység, éhínség és az erőszak jelenléte. A kutatók az eredmények értelmezésénél rájöttek, hogy minél többen tekintették stresszesnek az előző napjukat egy országban, annál magasabb volt a várható élettartamuk és az ország GDP-je is. Vagyis a magasabb stresszindexből jól lehetett következtetni a magasabb boldogságértékre és az élettel való elégedettségre is.  Úgy tűnik tehát, hogy a boldog emberek nem mentesek a stressztől, mi több a magasabb stressz-szint együtt jár pozitív dolgokkal.

De hogy lehet az, hogy tudományos kutatások igazolják a stressz előnyeit, miközben szintén tudományos kutatások meg épp az ellenkezőjét, a stressz ártalmait bizonyítják?

A válasz a stresszről való gondolkodásunkban és hiedelmeinkben rejlik.

Mindannyiunknak van valamilyen viszonya a stresszhez, és a legtöbben negatívan, fenyegetettséggel összefüggésben gondolunk rá. Ennek megfelelően igyekszünk is elkerülni, vagy megoldani, leginkább a „támadj vagy menekülj” lehetőségek valamelyikével. Ugyanakkor a legújabb kutatások szerint nem csak ez az egyféle stresszválasz létezik, a “támadj vagy menekülj” reakció mellett van egy másik, a “kihívás jellegű” reakció is, amelyben az egyén a stresszre, mint kihívásra, lehetőségre tekint. Ebben a stresszválaszban az élettani és pszichés vetület is más, mint a fenyegetettségben, melynek eredményeképp javul az összpontosítás, növekszik az pozitív izgalmi szint és emelkedik a motiváció.

Tehát az, hogy a stressz hogyan hat ránk, saját gondolkodásunk és beállítódásunk függvénye is. Másképp állunk hozzá a stresszes eseményekhez, ha negatívan vagy pozitívan gondolunk rá, és hozzáállásunktól függ, hogy a mindennapi stressz esélyként vagy veszélyként kíséri életünket.

Stresszel szembeni rugalmas ellenállóképesség: reziliencia

Ahhoz, hogy a stresszt kihívásként és ne fenyegetésként éljük meg, alapvetően szemléletmód váltásra és szokásmintáink átalakítására van szükségünk. Első körben a stresszhez való viszonyunkat érdemes átalakítanunk, hiszen napjainkban a stressz már életünk velejárója, energiánk fogyasztója. Ugyanakkor ha mindennapi stressztényezőinket szolgálatba állítjuk és komfortzónánk határainak tágítására használjuk akkor előnyt tudunk kovácsolni belőlük. A kulcsszó a reziliencia (a stresszel szembeni rugalmas ellenállóképesség) fejlesztése, melyet életünk és szokásaink tudatos tervezésén keresztül érhetünk el. Ha energiaháztartásunk minden egyes területén tologatjuk a határainkat, majd arra fókuszálunk, hogy egy-egy kihívás után fel tudjunk töltődni, azaz regenerálódjunk, akkor képessé válunk  megújítani energiáinkat fizikai, mentális, érzelmi és szellemi szinten. Ezen felül motiváltabbá és  reziliensebbé válunk. Ez pedig teljesítményünkön és életmínőségünkön is meglátszik majd, hiszen a stressz nem fenyegetésként, hanem lehetőségként kísér bennünket.

Porkoláb-Minarik Annamária

Szervezetfejlesztő, klinikai szakpszichológus, mindfulness oktató

www.sapiens.hu

Agyunk ingerfeldolgozó kapacitása sokszorosan túlterhelt, hiszen folyamatosan vizuális, akusztikus ingerek és információk árasztják el, sok esetben egyszerre több csatornán. Ezen felül az állandóan és gyorsan változó világ, akaratlanul magával hozza a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság érzését is.

Napjainkban igen gyorsan kell hozzászoknunk minden újdonsághoz, mégpedig úgy, hogy mire megszokjuk, kezdhetjük elölről, hiszen jó eséllyel addigra már frissült, vagy teljesen megváltozott, amit éppen megtanultunk, megszoktunk. Ilyen gyors, kiszámíthatatlan és bizonytalan környezetben alapvetően meginog a biztonságérzetünk. Ráadásul ezekhez a folyamatos váratlanul bekövetkező változásokhoz valahogy alkalmazkodnunk is kell, és ez a kettő óriási nyomást, azaz stresszt okoz nekünk.

Azzal is mindannyian tisztában vagyunk, hogy a krónikus, azaz tartós stresszállapotok negatív következményekkel járnak, hiszen kiégéshez, a szervezet energiaháztartásának kimerüléséhez vezetnek. Jól ismert mondat, hogy a stressz mind testi, mind lelki szinten egészségkárosító. A stressz megbetegítő mivoltáról rengeteget olvashatunk, és szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne találkozzunk valamilyen formában a stressz ártalmainak csökkentésére irányuló technikákkal. De mi van akkor, ha ennek az ellenkezője is igaz? Mi van, ha a stressztől okosabbá, erősebbé és sikeresebbé tud válni az ember, illetve, hogy ha a stressz segít tanulni, növekedni?

Az utóbbi években rengeteg tudományos kutatás irányult a stresszre és hatásaira, melyeknek meglepő eredményei születtek.  Az egyik ilyen a Gallup által 2005-től 2006-ig elvégzett világfelmérés volt, amelyben több mint 125 000 embert kérdeztek meg arról, hogy mennyire stresszes. A válaszokból meghatározták a stressz országonkénti mutatószámait (a világátlag 33-volt), és a kutatók nagy meglepetésére azt találták, hogy azokban az országokban, ahol az ország jólléte nagyobb ott volt nagyobb lett a stresszindex is. Az Amerikai Egyesült Államokban például 46 volt, míg Mauritániában 5 volt, pedig utóbbira jellemző a szegénység, éhínség és az erőszak jelenléte. A kutatók az eredmények értelmezésénél rájöttek, hogy minél többen tekintették stresszesnek az előző napjukat egy országban, annál magasabb volt a várható élettartamuk és az ország GDP-je is. Vagyis a magasabb stresszindexből jól lehetett következtetni a magasabb boldogságértékre és az élettel való elégedettségre is.  Úgy tűnik tehát, hogy a boldog emberek nem mentesek a stressztől, mi több a magasabb stressz-szint együtt jár pozitív dolgokkal.

Mindannyiunknak van valamilyen viszonya a stresszhez, és a legtöbben negatívan, fenyegetettséggel összefüggésben gondolunk rá. Ennek megfelelően igyekszünk is elkerülni, vagy megoldani, leginkább a „támadj vagy menekülj” lehetőségek valamelyikével. Ugyanakkor a legújabb kutatások szerint nem csak ez az egyféle stresszválasz létezik, a “támadj vagy menekülj” reakció mellett van egy másik, a “kihívás jellegű” reakció is, amelyben az egyén a stresszre, mint kihívásra, lehetőségre tekint. Ebben a stresszválaszban az élettani és pszichés vetület is más, mint a fenyegetettségben, melynek eredményeképp javul az összpontosítás, növekszik az pozitív izgalmi szint és emelkedik a motiváció. Tehát az, hogy a stressz hogyan hat ránk, saját gondolkodásunk és beállítódásunk függvénye is. Másképp állunk hozzá a stresszes eseményekhez, ha negatívan vagy pozitívan gondolunk rá, és hozzáállásunktól függ, hogy a mindennapi stressz esélyként vagy veszélyként kíséri életünket.

A kulcsszó a reziliencia (a stresszel szembeni rugalmas ellenállóképesség) fejlesztése, melyet életünk és szokásaink tudatos tervezésén keresztül érhetünk el. Ha energiaháztartásunk minden egyes területén tologatjuk a határainkat, majd arra fókuszálunk, hogy egy-egy kihívás után fel tudjunk töltődni, azaz regenerálódjunk, akkor képessé válunk  megújítani energiáinkat fizikai, mentális, érzelmi és szellemi szinten. Ezen felül motiváltabbá és  reziliensebbé válunk. Ez pedig teljesítményünkön és életmínőségünkön is meglátszik majd, hiszen a stressz nem fenyegetésként, hanem lehetőségként kísér bennünket.

Szervezetfejlesztő, klinikai szakpszichológus, mindfulness oktató

Érdekelnek további részletek a témában? Gyere el HR szemináriumunkra április 2-án, és tudd meg előadóinkról, hogyan teremthetsz motiváló munkakörnyezetet, hogyan kezelhető a folyamatos stresszt, miként tarthatod éberen a munkavállalók kíváncsiságát.