Gőgösségben, nagyotmondásban és az adóprés csavarásában Nagy Márton felveszi a versenyt egykori mesterével, Matolcsyval

„A világnézetek, üzleti érdekek és alternatív víziók háborúja jellemzi a mai világot. Aki győzni akar, annak fel kell építenie saját »üzenetgyárát«, ebben az ellenfélnél jobb üzeneteket kell gyártania, és szüksége van olyan médiára, amely közvetíti is üzeneteit. Olyan erős üzenetekre és vonzó gondolatokra van szükség, amelyek nélkül a jövő elképzelhetetlen!” – írta 2002 decemberében a Heti Válaszban Matolcsy György, aki Orbán Viktor választási veresége után elveszítette miniszteri tisztségét. Az ezt követő nyolc ellenzéki évben Matolcsy ráállt az üzenetgyártásra, amit a Fidesz apparátusa tökélyre fejlesztett. A közgazdász 2010-ben az összevont pénzügyi és gazdasági tárca élére került, és rögvest kísérleti tereppé alakította a magyar gazdaságot.

A napokban Nagy Márton érdemelte ki azt a megtiszteltetést, hogy ezentúl a gazdaságpolitika egyedüli irányítójaként diktálhasson. Erős üzenetekre ő is hajlamos, ám eddig többé-kevésbé Matolcsy receptkönyvéből főzött. Lehet, hogy Orbán Viktor környezetében nem is lehet mást tenni, hiszen az alapgondolatot ő adta meg: „Pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van” – nyilatkozta 2010 októberében a Magyar Nemzetnek. A miniszterelnök akkor még csak arra utalt, hogy nem lesznek megszorítások, és ha a költségvetés helyzete megkívánja, a hazai és külföldi tulajdonú vállalkozások kénytelenek lesznek több adót fizetni. Tizennégy évvel később már úgy is értelmezhető az akkori nyilatkozat, hogy pénzt bárhonnan el lehet venni, ahol van.

Az örök életű bankadó

Orbán Viktor pénzelvételi elveinek első – az ő szavait idézve – „tiszta megnyilvánulási formája” a bankadó volt. Ezzel a kormány 2010-ben 182 milliárd forintot vont el a pénzügyi szektortól. Az adót a 2009-es mérleg alapján kellett fizetni, az abban az esztendőben keletkezett, adózás előtti eredmény felét lenyúlta az állam. A sarcot három évre hirdették meg azzal, hogy utána megfelezik. A kormányfő 2012-ben Ausztriában a Raiffeisen Bank munkatársának nyilvánosan elismerte, hogy az adó „brutális” mértékű, és váratlanul azt ígérte, a következő évtől teljesen megszüntetik, a tranzakciós illeték lép a helyébe. Nem ez történt. 2012 októberében Matolcsy, szintén Bécsben, már arról beszélt, hogy 2014-ben megfelezik a bankadót, ám ezt sem tartották be. Csak 2016-tól csökkent a bankadó, és azóta is az adórendszer tartós része – annak ellenére, hogy a tranzakciós illeték 2013-ban valóban belépett. Utóbbit Matolcsy azzal indokolta, hogy „a pénzügyi rendszerben nincs forgalmi adó”. Matolcsy miniszteri korszakában kezdődött el az a gyakorlat is, hogy az adó mértéke alku tárgya.

A bankadó 2022-től duzzadt fel újra. Amikor a kormány 2022 tavaszán – a kieső bevételekkel és a terven felüli kiadásokkal együtt – összesen 1600 milliárd forintot költött arra, hogy a választókat maga mellé állítsa, és emiatt elszállt a költségvetés, Nagy Márton szintén a pénzügyi szektor pumpolásához folyamodott. A náluk képződött extraprofitra hivatkozva nagyjából 250 milliárd forintot vont el tőlük – a bankadón felül. És alkudozásba kezdett. Amikor 2023-ban a költségvetési deficit biztonságos finanszírozása végett kívánatos volt, hogy a bankok minél nagyobb összegben vásároljanak állampapírt, ezt azzal ösztönözte, hogy ha növelik annak állományát, csökkenthetik az adójukat. Nagy felemelte és kiterjesztette a tranzakciós illetéket a valutaváltásra is. A bankadó szabályai időről időre módosultak. Jövőre éppúgy 253 milliárd forint bevételt vár a költségvetés, mint az idén. „Lehetne még erősebben is csavarni” a bankokon – mondta országgyűlési bizottsági meghallgatásán a miniszter, bár szerinte sem lehet a végletekig elmenni, mert ők hitelezik a gazdaságot. Idén ősszel Nagy rávette a bankokat, hogy „önként” vigyék le a lakáshitel kamatát 5 százalékra, ám ők az olcsó hitelt csak viszonylag szűk körben kínálják. Borítékolhatóan végeláthatatlan diskurzust folytat majd a csúcsminiszter a bankvezérekkel, amelyben az adu ász az adóztatás lesz.

A hanyatló Nyugattól a gazdasági semlegességig

Újdonsült miniszterként Matolcsy 2010 nyarán összekülönbözött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), holott a Gyurcsány–Bajnai-kormány által kötött 20 milliárd eurós IMF–EU-hitelmegállapodásból 5 milliárd eurót még lehívhatott volna. „Kipateroltuk az IMF-et” – büszkélkedett Orbán Viktor. A miniszterelnök 2010 őszén összeakaszkodott az Európai Bizottsággal is, amely ellenezte Matolcsy unortodox megoldásait. A stratégiai súlypontváltást Orbán már 2011-ben, az uniós elnökség kifutása után tartott értékelésében megfogalmazta: az ázsiai, a posztszovjet és „a széles értelemben vett közel-keleti” térség metszéspontjában elhelyezkedő Közép-Ázsia Magyarország számára energetikai, gazdasági, biztonságpolitikai és kulturális szempontból egyaránt növekvő fontosságú terület.

Az új stratégia megalapozásához hozzájárult Matolcsy Cséfalvay Zoltánnal közösen szerkesztett, Jövőkép című programja, mely szerint a XXI. század első felében Kína és India felemelkedése lesz a globális gazdaság növekedésének motorja, az EU fokozatosan veszít a súlyából. „Teljes keleti nyitást hajtunk végre” – fogalmazott 2012 júniusában Matolcsy, aki szerint a legfontosabb, hogy „kiaknázzuk a gazdaságpolitika szabad alakításának a lehetőségét”. Ma pedig Nagy Márton olyan buzgón ismételgeti, hogy a gazdasági semlegesség teremti meg a gyorsabb növekedés feltételeit, mintha ő maga találta volna ki.

Terebélyesedő ágazati különadók