Nádasdy Ádám: Londonban sajnálkozva néznek. „Igen? Magyar? És mondja, nagyon nehéz ott maguknak?”

HVG: A könyv kiemelt mondata, amit a családjában tanult: „Az ember ne legyen külföldi, az ember mindenütt otthon van, és ahol nincs, oda nem kell menni.” Érvényes ez Londonban, ahová évek óta „ingázik”, vagyis kétlaki életet él?

Nádasdy Ádám: Ott annyira vegyes a város, hogy a külföldi, foreigner szót nem is nagyon használják. Van turista, de én az nem vagyok. Arrafelé is élem a mindennapjaimat, ahogy Budapesten is.

Legfeljebb azt lehet mondani rólam, hogy international background, de ez is elég erőltetett. A párom pszichiátrián dolgozik, ahol az orvosi kar tele van Liu meg Steingruber doktorokkal, és sok kiváló olasz szakemberrel. Az éttermi kiszolgálók nagyrészt külföldiek. Az ember elcsodálkozik, ha a pincér kifogástalanul beszél angolul. Velem senki sem érezteti, hogy kívülálló lennék, hiszen nagyon jól tudok angolul.