Csak úgy önti a pénzt Mészáros és Tiborcz kétséges vállalkozásaiba az Eximbank

Készségesen rábólintott a közpénzből gazdálkodó állami Eximbank, hogy az MBH Bank hasonló nevű magántőkealapja 47 százalékban beszálljon Mészáros Lőrinc búzafeldolgozó üzemébe, a Viresol Kft.-be. A befektetés névértéke 600 millió forint, ám mögötte mintegy harmincmilliárd forintnyi tőketartalék áll a vállalat cégiratai szerint. A felcsúti oligarcha az Opus Global tőzsdei cégen keresztül birtokolja a visontai vállalat többségét, a mostani eladó pedig Mészáros Talentis Group holdingja volt, amely a saját hitelkövetelését és Opus-részvényeit konvertálta tőketartalékká az agrárcégben.

Kevéssé érthető, miért bukkant fel itt hirtelen egy olyan magántőkealap, amely a Covid kitörése után jött létre ötvenmilliárd forintos állami részvétellel, hogy segítsen leküzdeni a gazdasági krízist. Hacsak az nem elég indok, hogy a Mészáros érdekeltségében álló bankcsoport által kezelt magántőkealap eddig is kizárólag az egykori gázszerelő érdekeltségeiben látott fantáziát, sajátosan értelmezve az új nemzeti tőkésosztály felépítésének eszményét.

Nem mintha Mészáros agrárvállalatai ne kaptak volna már eleget. A Viresolba mintegy harmincmilliárd forintnyi hitelt pumpált a ma MBH névre hallgató korábbi MKB és az állami Eximbank, de tízmilliárdnyi állami támogatást is kapott a visontai cég. Miután az elmúlt két évben már masszív nyereséget termelt, akár egy tisztán piaci kockázatitőke-alapot is kereshetett volna – bár persze ehhez kellene egy hiteles sztori a tartós profittermelésre, az adósságok visszafizetésére. A Viresol testvércégébe, a kukoricafeldolgozó Kall Ingredients Kft.-be Mészáros már két éve behúzta hatmilliárd forinttal ugyanezt a magántőkealapot. Itt még nagyobb a kockázat, miután az Eximbank, a szintén állami MFB és az egykori MKB együtt 50 milliárddal hitelezték meg az izocukorbizniszt, amely úgyszintén tízmilliárdos állami támogatást élvezett. A tavaly szerény nyereségbe fordult tiszapüspöki társaságra az MFB közvetett kisebbségi tulajdonosként is milliárdokat tett fel.

Naivitás lenne azt gondolni, hogy a politika kegyeltjei ne lobbiznának egy ország exportfinanszírozásra felkent bankjának szinte korlátlan forrásaiért. Az exportcélt már jó ideje nem feltétlen prioritásnak tekintő Eximbanknál koncentrálódnak a kétesen profitábilis történetek, amelyekbe üzemszerűen százmilliárdokat önt. Márpedig egy-egy politikailag vezérelt ügyleten a pénzintézet a méretéhez képest elenyésző, 19 milliárdos tavalyi nyeresége többszörösét is bukhatja. Szakértői körökben ugyancsak vitatott, hogy egy szűk, kormányközeli oligarchacsoporton túl szolgálják-e bárkinek a javát az utóbbi idők megatranzakciói: a ferihegyi repülőtér visszaállamosítására adott több mint 300 milliárd, a Vodafone 4iG általi kivásárlására nyújtott közel ugyanennyi vagy a spanyol vonatgyártó Talgo remélt felvásárlására szánt 134 milliárd forint – csak ez a három tétel több, mint a 2024–2025-ben a pedagógusok béremelésére beígért összeg.