Így édesgeti magához a kormány a kritikus értelmiséget
Mindent finanszírozó külföldi ösztöndíj. Szakmai lehetőségek az ország fejlesztésében, a XXI. századi innovációban. Trendi tudományos események, laza és inspiráló közszereplők. A felsorolás nem egy nyugati demokrácia ajánlata a fiataloknak, hanem a magyar kormány trójai falova, amellyel a vele kritikus értelmiséget igyekszik becserkészni. Cserébe nem kér mást, csak egy kis konformitást. Megnéztük, hogyan működik a kormányzati soft power a gyakorlatban.
Az elmúlt 12 év válaszút elé állította az értelmiséget Magyarországon. Kérdés afelől sosem volt, épít-e rájuk a rendszer: az értéktérképektől kezdve a választási demográfián át tökéletesen kirajzolódott ez idő alatt, hogy a Fidesz–KDNP korántsem a nagyvárosi diplomásokból meríti a bázisát, s mi több, antagonisztikus politikájának nagy részében olyan ügyek képviselték a rossz oldalát, amelyek a liberálisabb és magasabban iskolázott tömegeknek fontosak voltak: emberi jogok, a tudomány és a művészet szabadsága, európaiság.
Ennek megfelelően az első út az lett, amelybe a kritikus értelmiség többsége szorult: a rendszer alakította keretek között mozogni. Ide tartozik, aki (a kormányközeli nagytőke által egyre inkább bekebelezett) a versenyszférában dolgozik, de sem annak, sem a tágabb értelemben vett társadalomnak a formálásában nem tud részt venni, és kiváltképp ide sorolhatók a tudományos és humán értelmiségiek, tanároktól kezdve, egyetemi oktatókon és kutatókon át, egészen az újságírókig és a művészekig, akik kötelességtudattól vezérelve végzik a munkájukat a szűkülő lehetőségek és a korlátozott közönség ellenére is.
A másik irány az, amely előbb-utóbb minden autoriter rendszerben megjelenik: amikor a rendszer felemészti a kritikusokat és a saját soraiba állítja őket. Az egyre növekvő kormánybarát média, a megannyi megalakult alapítvány és a közszféra szervezetei erősen káderigényes intézmények, egy idő után pedig bevonzzák azokat, akiknek az élethelyzete előbb követeli meg a biztos megélhetést, mint a szellemi szabadságot.
A felsorolás pár évvel ezelőtt talán itt véget is ért volna, az elmúlt fél évtizedben azonban új folyamatok indultak el a NER-ben. Orbán Viktorék egy olyan időszakban kormányoznak, amikor – bár antidemokratikus tevékenységük a múlt felé mutat – egyre értékesebbé válik a képzettség, és az innovációkényszer naprakész tudású szakembereket igényel. Pont azokat, akik ha nem teljesen apolitikusak, döntően nem rokonszenveznek a kormánnyal. Ők vannak a kormányzati soft power célkeresztjében, és nagyon úgy fest, mintha az elmúlt években elindult volna a kritikus értelmiség alkalmazkodása a rendszerhez.
Stipi-stopi