Tisztában van vele, mibe is egyezik bele minden egyes weboldalon?

Tudja ön, hogy mi a különbség az analitikai és a funkcionális sütik között? És ha nem, akkor a biztonság kedvéért mindkét fajtát visszautasítja? És tényleg mindet? Vagy a „jogos érdek” címke melletti gombokat bekapcsolva hagyja? Nincs egyedül e kérdésekkel: mióta puszta jó szándékból, fogyasztóvédelmi okokból az EU illetékesei a felhasználók jóváhagyásától tették függővé az elektronikus nyomkövetés alkalmazását az internetes oldalakon, tömegek bosszankodnak a tolakodó kérdések miatt, és tömegek igyekeznek a lehető legkevesebb klikkeléssel megszabadulni a tartalmat eltakaró faltól.

A fogyasztóvédelmi szándék – a négy évvel ezelőtti uniós adatvédelmi szabály, a GDPR egyik fontos eleme – fogyasztóbosszantássá vált, közben pedig a célját sem éri el. Nem utolsósorban azért, mert a leleményes tervezők keze nyomán úgy alakul a sütiket mutató fal, hogy a felhasználóknak könnyebb legyen a hirdetési piac szája ízének megfelelő választás, és ne bajlódjanak a saját adataik biztonságát valamelyest védő beállítgatással. Több friss fejlemény is mutatja, hogy a rendszer nem vált be: egyrészt az adatvédelmi hatóságok kezdik piszkálni, másrészt a piac legnagyobb szereplői – nem éppen önzetlenül – alaposan újragondolják, ki és hogyan célozhatja meg reklámokkal az internetezőket.