Hasbeszélő: Mese a maceszgombócos levesről és egy bizonyos sztrapacskáról
4 perc
2021.11.12. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most egy újlipótvárosi kisvendéglőben jártunk.
Vannak helyek, amelyek, úgy tűnik, mindig is voltak és mindent is túlélnek. Talán egyszer előkerül egy régészeti lelet a keletkezésükről, ajtójukat pedig legfeljebb a Covid nevű közellenség zárhatja be. Persze akkor is azonnal áttérnek az elviteles etetésre, mert generáció nélkülük még átmenetileg sem éhezhet. Nos, ilyen az Újlipótváros nevű falu főutcáján, a Pozsonyi úton a hivatalosan – nomen est omen – Pozsonyi Kisvendéglő, ami a nép ajakán Kis Pozso. Szlovákiához címén kívül legfeljebb a sztrapacskájával köthető. De erről majd később.