Az új német kancellárról a megerősödött kis pártok döntenek, és megkérik az árát

Meglehetősen furcsa az a verseny, ahol a célba érkezés után a harmadik és negyedik helyezett dönti el, kinek a nyakába akasztják az aranyérmet. Németországban, a vasárnapi választások után most mégis ez a helyzet. Sem az első helyen végzett szociáldemokraták (SPD), sem a másodiknak befutott keresztény uniópártok (CDU–CSU) nincsenek abban a helyzetben, hogy a számukra kedves koalíciós partnerrel parlamenti többséget érjenek el.

Amint azt a választási kampányban többször is hangoztatták, az SPD a Zöldekkel, az CDU–CSU a jobboldali liberális szabaddemokratákkal (FDP) óhajtott volna közösen kormányozni. Ám most egyik oldal sem tud a kancellárválasztáshoz az alkotmányban előírt abszolút többséget felmutatni. Ezt csak az érheti el, akihez mindkét, időközben megerősödött kis párt – a harmadik és negyedik helyezett – csatlakozik, szemléletes példáját adva a farok csóválja a kutyát mondásnak. Ami ebben az esetben egyenesen kétfarkú kutya, merthogy kettőn áll, a Zöldeken és az FDP-n, hogy ki lesz Németország kancellárja.