Karikó Katalin: Vakcinát fejleszteni elsősorban morális kötelezettség
6 perc
2023.10.02. 09:55
Még a Vasfüggöny idején, 1985-ben került az Egyesült Államokba biokémikus kutatóként, több mint 20 éve fedezte fel kutatótársával az mRNS jelentőségét, melyre most a koronavírus elleni vakcinafejlesztések jó része épül. A 2023-as orvosi és élettudományi Nobel-díjat másodmagával, a vakcina fejlesztésében részt vevő kollégájával, Drew Weissmannal elnyerő tudóssal 2020. május 5-én készítettünk portréinterjút a hvg360-on. Ezt adjuk most közre újra, változtatás nélkül.
HVG: A harmincadik születésnapján bocsátották el az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjából, miért ment egészen Philadelphiáig?
Karikó Katalin: Jelentkeztem én Franciaországba, Spanyolországba, Angliába is, de mindenhonnan azt a válasz kaptam, hogy mehetek, csak szerezzek ösztöndíjat. De erre nem volt lehetőség akkor. Végül a Temple Egyetem adott munkát. Kiváltottuk az akkor kiváltható 100 dollárt, 50-et a lányomnak, Zsuzsikának, 50-et a férjemnek, Bélának. Nekem nem járt, mert volt kint munkaszerződésem. De nem akartunk pusztán 100 dollárral nekiindulni a világnak, ezért eladtuk a Ladánkat, a pénzt feketén átváltottuk, és belevarrtuk Zsuzsika játék macijába, úgy vittük magunkkal. Mindent feladtunk, amink csak volt, a jegyünk is csak egy irányba szólt. Senkit sem ismertünk Amerikában; ott aztán bedobtak a mély vízbe,
gyorsan meg kellett tanulni úszni, különben mind alámerültünk volna.
HVG: Hogyan lehetett tudományos karriert befutni a vasfüggöny mögül érkező, ismeretlen kelet-európai nőként Amerikában?
K.K.: Állandó küzdelem volt az életünk a fennmaradásért, kevés pénzünk volt, beosztóan kellett élnünk. Nagyon sokat dolgoztam, de amikor már úgy látszott, hogy sikerül valamit elérnem, mindig történt valami, és kezdhettem elölről.
HVG: Mennyiben más Amerikában a kutatás?