Szilágyi Ákos: Liberális demokráciából választásos autokráciába jutottunk

HVG: KISZ-díjat kapott 1979-ben, amikor az ős-Beatrice zenekarral közös performance-okat rendezett. A kommunista ifjúsági kultúra és a punk ezek szerint kompatibilis volt?

Sz.Á.: Sokat köszönhetek ennek a KISZ-díjnak. Olyan volt, mint egy lórúgás. Átlendített a ló, vagyis a rendszer, a „létező szocializmus” túloldalára. A díjjal nyilván le akartak választani a rendszerellenes elemekről. Magam sem tudtam, hogy közben már én is annak számítok, javában gyűltek a III/III-as jelentések rólam és Fölöspéldány író-művész csoportunkról.

HVG: Mégsem tartozott a klasszikus szamizdatos ellenzékiek közé. Óvatosságból maradt a lázadása a művészet terepén?

Sz.Á.: Számos megfélemlíthetetlen igazságmondót és nagy művészt igen, de nagy formátumú politikust egyet sem adott a nemzedékem. A karakterébe ivódott a viszolygás a hatalomtól, nem tudta élvezni a politikai játékot, irtózott minden tekintélyi szereptől. Ez is oka annak, hogy a konszolidálatlan liberális demokráciából választásos autokráciába jutottunk, amelyet az utánunk következő, a politikát a legnagyszerűbb játéknak – futballnak – tekintő nemzedék hozott létre és ural mindmáig. Ez a gátlástalan hatalom- és vagyonszerzésben bizonyult nagynak, a mi nemzedékünknek szerényen be kellett érnie a kulturális értékteremtéssel.

A politikai labdába először bele sem akart rúgni, most pedig már bele sem rúghat.

Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk

Demszky Gábor a demokratikus ellenzék egyik meghatározó alakja volt, a rendszerváltás utáni első szabadon választott budapesti főpolgármester. A HVG 1991 szeptemberében készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

HVG: Sokak szerint a „szellemi hatalom” a liberális értelmiség kezében volt, nem követett el hibákat?

Sz.Á.: Nem volt hol elkövetnie. Nem volt rá szükség: a rendszerváltást a nyers anyagi érdekek hajtották. Ebben az értelmiség legfeljebb némi szekértolói szerepet vállalhatott. A rendszerkritikai értelmiség erkölcsi szerepét eljátszhatta volna, de egy része odakozmált valamelyik párthoz, más része visszavonult a szakmájába. Ez azonban nem hiba, csak bűn.