Hadiállapot jön a magyar kórházakban, óriási túlerőben van a koronavírus
A magyar ellátórendszer minden betegségét felszínre hozta a koronavírus elleni védekezés. Hiányzik a megfelelő képzés, információáramlás, védőfelszerelés. Bár nincs hiány odaadó szakemberekből, a stressz miatt már most sokan ingerültek. A neheze pedig még csak eztán jön.
A koronavírus okozta betegség tüneteit lassan mindenki ismeri: előbb a láz, a száraz köhögés és a fáradékonyság jelentkezik, majd a tüdőgyógyászok tapasztalata szerint hirtelen és rohamosan romlik a páciens légzése. Egy negyvenes éveiben járó budapesti nő szombaton akkor telefonált háziorvosának, amikor már légszomja volt. A doktornak azonban fogalma sem volt az eljárásrendről, javasolta, hogy a beteg hívja az erre létrehozott zöld számot.
Több óra eltelt, mire a géphang helyett szakemberrel tudott beszélni, akitől megtudta: a háziorvosát vagy az ügyeletet kéne hívnia, mert csak erről a két helyről utalhatják be a Szent László Kórházba. Opció hiányában az ügyeletet tárcsázta, hogy megkapja a soron következő kioktatást és továbbpasszolást: ha olyan súlyos az állapota, hívjon mentőt.
Magad uram, ha szolgád nincsen
Ezek után felöltözött, és maga ment be az infektológiai osztályra, ahol le is tesztelték, miután aláírta a betegirányításon a megfelelő papírokat. Azt a tollat dugták elé, amelyet mindenki használ. Maszkot kapott ugyan, de más óvintézkedés nem látszott, a feltételezett betegek jöttek-mentek. Egy regisztrált fertőzött pedig – amennyire értette –, a családtagjaival társalgott.
„Semmiféle információ nincs, a zöld szám olyan, mintha nem lenne, a háziorvost hívogatni pedig teljesen felesleges”
– mondta, miután a kórházi kaland harmadnapján otthonról próbálta megszervezni az előírt ismétlő tesztet. Megtanulta, hogy egyedül a mentőkben lehetne bízni, ők azonban annyira túlterheltek, hogy órákat kell várni rájuk, és az elért betegirányító szerint előfordulhat, hogy más feltételezett fertőzöttel kell osztozkodni az esetkocsin.
Orbán a döntő pillanatban néma, pedig neki is megüzenték: "teszteljetek, bolondok!"
Az ötvenedik fertőzött regisztrálása után két héttel tetőzik a járvány, ha egy kormány a megfelelő választ adja rá - ezt mutatják a számok. Az is látszik, hogy amelyik ország halogatja a szigorú intézkedéseket, hetekkel elhúzza a vírus terjedését. A magyar járványügy kedden regisztrálta az ötvenedik beteget.
Hétfő este egy mentős a Facebook-barátainak jelentette be, hogy karanténba vonul. Felemelő, hogy gyorsan akadt olyan ismeretlen, aki a turistáknak kiadott, most üres lakását a férfi rendelkezésére bocsátotta; a barátok pillanatok alatt élelmet és néhány kényelmi cikket is beszereztek neki. Az már aggasztóbb, hogy annak ellenére kellett izolálnia magát, hogy viselte az előírt védőfelszerelést, amikor koronavírussal fertőzött beteggel érintkezett.
Gyógyítás és lelkiismeretet
Láthatatlan ellenség ellen harcolnak egy budapesti tüdőgondozó járóbeteg-ellátásán is. Az ablakból igyekeznek előszűrni mindenkit, hogy a gyanús eseteket rögtön a hátsó ajtón keresztül megközelíthető röntgenbe küldjék. Az ápolónőket úgy osztották csoportokra, hogy ha egy fertőzött felbukkanása miatt izolálni kell a munkatársakat, akkor egy műszak érintetlen maradjon. Miközben várják a betegek rohamát, abban bíznak, hátha a tél végén jelentkezett nagyszámú tüdőgyulladásos beteg közt is volt koronavírusos, így ők talán már át is estek a ragályon.
„A menetparancsra várunk, hogy hova osztanak majd be minket, ha eljönnek a legsúlyosabb napok”
– mondja az egyik orvos, aki a nyugdíjas kollégák helyett is tartja a frontot. Reméli, hogy megússza a karanténkórházat, de ha jön az utasítás, menni kell. „Mi a védekezésre esküdtünk fel, most itt az idő, hogy teljesítsük a feladatunkat” – teszi hozzá. Hasonlóan nyilatkoztak mentősök is a HVG-nek. Egymás közt úgy számolják, a következő hetekben szükséges kapacitás tizede lehet az, ami normális esetben sürgősségi ellátásra rendelkezésre áll. Így is kevesen vannak, ráadásul előfordul, hogy egy későn azonosított koronavírusos páciens miatt egyikük-másikuk két hétre kiesik az ellátásból. Nincs azonban olyan, aki ne tervezné a visszatérését, amint teheti.
A pulmonológust nem csak hippokratészi esküje köti, a képesítése is megvan arra, hogy a súlyosabb esetekben kétoldalú tüdőgyulladással járó betegséget kezelni tudja. Katasztrófa-orvostant viszont, sajnálkozik, csak a honvédségi kötelékben dolgozó kollégáknak tanítottak.
Békeidőben elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy orvosnak arról kelljen döntenie, kinek a kezelését kezdik meg azonnal az egyszerre bezuhanó súlyos betegek közül, kit ítélnek várakozásra, és adott esetben kiről mondanak le az első gyors vizsgálatot követően.