Matthias Horx: A jó mámorában – Világunk a koronavírus után, populizmus nélkül
A jövőkutatókkal is előfordul, hogy jóslataik nem jönnek be. Matthias Horx és intézete (Zukunftsinstitut) a koronavírus-járvány utáni időszakra négy forgatókönyvet is felvázolt. Alább az optimista, meglehetősen utópisztikus verziót olvashatják. A jövőből visszatekintve írja le, milyen meglepő dolgokat élünk meg majd a koronavírus utáni időszakban, például tudatos együttműködést az emberek közt, a sokkokhoz jobban alkalmazkodó, meg-megújuló társadalmat és a populizmus bukását.
"A koronavírus által az egész élethez való hozzáállásunk megváltozik – a létezésünk minden életformája."
(Slavoj Žižek, 2020 március)
Ez idő tájt gyakran kérdezik tőlem, hogy mikor lesz vége a koronakrízisnek és mikor fog visszatérni ismét a normális élet? A válaszom: soha. Léteznek olyan történelmi pillanatok, amelyek a jövőt teljesen megváltoztatják. Ezt a nagy válságok korszakának nevezzük. Most épp egy ilyen korszakban élünk.
A világ – ahogy eddig ismertük – éppen megszűnik. De mögötte lassan létrejön egy új világ, melynek formáját jelenleg még csak sejteni tudjuk. Azt tanácsolom, hogy tegyük azt, amit a vállalatok a tervbe vett folyamataik analizálásakor csinálnak. Nem a „prognózis“ technikájával nézünk a jövőbe, hanem a jövőből nézünk vissza a mára. Őrültségnek hangzik? Próbáljuk meg!
Világunk 2020 őszén
Képzeljünk el egy őszi napot, mondjuk 2020 szeptemberében. Ülünk egy nagyváros kávézójának teraszán. Meleg van és az utcákon ismét nyüzsög az élet. Az emberek másképpen viselkednek? Vagy minden olyan, mint régen volt? Ugyanúgy élvezzük a bort, a koktélt, a kávét, mint a koronavírus előtt? Vagy jobban? Ha visszatekintünk, meg fogunk lepődni!
Azon például, hogy a koronavírus okozta szituáció egyáltalán nem szociális elszigeteltséghez vezetett. Hanem pontosan az ellenkezőjét váltotta ki: egy kezdeti bénultság és sokkos állapot után sokan közülünk megkönnyebbülést éreztek, nem kellett tovább rohanni, állandóan beszélni és minden létező technikai csatornán kommunikálni, hanem egyik pillanatról a másikra nyugalom, leállás következett be. A lemondás nem feltétlenül veszteséget jelentett, sokkal inkább új lehetőségeknek nyitott kaput. Néhányan ezt már átélték, akik például egy ideig böjtöltek vagy diétáztak, ami után az étkezés számukra egy teljesen új élvezetet nyújtott.
Ebben a cikkben szerepel ezen írás mottója is. Slavoj Žižek, a szlovén marxista filozófus azt is megmagyarázza benne, miért mondja, hogy a járvány új lökést adhat a kommunizmusnak, igaz, nem annak a csúnya fajtájának, amelyet eddig megtapasztalhattunk.