Trianon. Kimondva - Vámbéry Rusztem: A revízió tízparancsolata, felolvassa: Mácsai Pál
1 perc
2020.06.19. 17:00
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 – 11. rész.
Az 1920-ban katedrájától megfosztott jogászprofesszort, Vámbéry Rusztemet kortársai leginkább politikai és sajtóperek harcos ügyvédjeként ismerték. „A gondolatszabadság prófétája” a tárgyalótermekben is, az általa főszerkesztett Századunk című folyóiratban is kikezdhetetlen érveléssel és maró iróniával ostorozta az erőfölényével visszaélő hatalmat. Mivel megvalósíthatónak csupán Trianon etnikai revízióját látta, a mindent vissza jelszavát harsogó ábrándozókat már igen korán, 1928-ban figyelmeztette: választott útjuk az újabb katasztrófa felé vezet.
1920. június 4-én Csonka-Magyarország ritkán tapasztalt nemzeti egységben gyászolta Nagy-Magyarországot. A száz esztendővel ezelőtti megrázkódtatás sokak kezébe adott tollat. A nemzet szóvivőiként kiáltották a világba (persze inkább csak a hazába) a „bevégeztetett”-ség fájdalmát, s a „Nem! Nem! Soha!” elszántságát, máskor pedig a józan, előremutató számvetésüket.
A megszólaló költők, írók, gondolkodók, politikusok világlátásban, eszmények tekintetében egymástól homlokegyenest különbözőek, életművükkel azonban valamennyien túlléptek saját koruk kocsmáján. „Szerzőink” egymásra rímelő, egymást kiegészítő, máskor egymással perelő szavai tizenhárom részes sorozatunkban az Örkény Színház társulatának tagjai által elevenednek meg.