Szeretettel Pozsonyból: Ha értjük Magyarországot, megértjük Szlovákiát is

Mi történik Magyarország északi szomszédjánál? A választások előtt úgy néz ki, hogy nácik és protesztpártok adják majd a parlamenti többséget (szerencsére semmiképp sem együtt) egy olyan országban, amely a negyvenéves pártállami időszak utána megélte és látszólag kiheverte Vladimír Mečiar autokratikusnak nevezhető rendszerét.

Miért törnek előre a nácik? Miért lett olyan népszerű (egyes felmérések szerint már második) az az Egyszerű Emberek protesztpárt, amelynek listáján kormányzati szerepre alkalmas és beszámítható emberek sora található ugyan, maga a párt viszont épp annyira kormányképes, mint a kétfarkú kutyások.

Szlovákia a rendszerváltást még Csehszlovákia részeként élte meg, két évvel később önállósult. Tegyük most félre – bár jó lenne végleg félretenni – a szomszédos nemzetek iránti felsőbbrendűség-érzésünket, lássuk tisztán, hogy abban a nemzetállami gondolkodásban, amely átitatja a régió nemzeteinek kultúráját, a szlovákok önállósulása kihagyhatatlan lépés volt. Jött a Mečiar-korszak, az ország NATO-tagságát egyértelműen utasították el, és ha nem jön az 1998-as választás és az azt követő reformkormányzás, akkor 1999-ben Helsinkiben nem jött volna meghívó az Európai Unióba.