Az én hetem: Parti Nagy Lajos arról, milyen trolira szállni egy fenyőfával
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Parti Nagy Lajosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: államosítás, elnöküldözés, vízipók, portfólió és fenyőfa.
Államosítás (Mindent megtesz a kormány, hogy több gyerek szülessen az országban. Most a meddőségi kezeléseket tették ingyenessé, ehhez azonban hat magánintézményt államosítottak.)
Elnöküldözés (Az USA történetének harmadik elnökeként kell szembenéznie az alkotmányos vádemelést követő tárgyalással a szenátusban Donald Trumpnak, de a republikánus többség valószínűleg megakadályozza, hogy eltávolítsák a hivatalából. Trump boszorkányüldözést emleget, tombol, de közben mintha élvezné is a helyzetet.)
Vízipók (Ismét megbukott egy magyarországi sportrendezvény kabalája: ezúttal olyan Vízipókot terveztek, amelyen egy ország röhögött pár órát, míg a szervezők le nem léptették a bábút. Most józan és hallucinogénket nélkülözni tudó bábtervezők jelentkezését várják.)
Portfolió (Pikáns képek sorozatát juttatta el egy ismeretlen levélíró jóformán az összes magyarországi szerkesztőségnek. Állítása szerint egy nőről van szó, akinek Gréczy Zsolt DK-s politikus tett ajánlatokat, ennek megerősítésére pedig leplezetlen képeket küldött a hátsó feléről, illetve a nemi szervéről. Gréczy szerint ő nem zaklatott senkit, a privát képeit szerezték meg, és egyébként rengeteg ember küldözget egymásnak ilyen felvételeket, lehet olyan érzelemmel, vággyal teli helyzet, ami "ilyen kép elkészítésére alkalmasnak tűnik".)
… (A fenti kulcsszavakhoz köthető pörgés dacára, azért az ország lassan lelassul az ünnepre. Ezt tesszük mi is, és az utolsó szó kiválasztásának jogát meghagyjuk a szerzőnek. Egy megkötésünk azonban mégis van: ennyi őrület mellé azért csak hozza be a karácsonyt is.)
Lelassul és felpörög, a láb egyszerre a féken és a gázon, egy láb, két láb, hány láb egy ilyen lejtő, avagy kaptató ünnep előtt, illetve ünnepig? Lám, máris behozom a karácsonyt, ezt a szláv kracsunból idedallamosodott szép magyar szót, nem behozni volt volna lehetetlen. Télnek nyoma nincs, tegnap például jókedvű, meleg eső verte a nagy zöld fenyőfalerakatokat, Budapest alkalmi parkjait -- ha már ez jutott, ez a hanukarácsonyba futó hét, legyen szabadon választott kulcsszavam a fenyőfa.
Avval kelek, hogy aki két tejeskávényi idő alatt nem tud megírni egy ünnep előtti tárcát, amiben kedve telik, az, Kassákot idézve, bátran elmehet szivarvégszedőnek, de ez mellékszál, főszálam híján ezen függeszkedem, mint a pók, ha nem is vízi.
Amúgy a vízipók kapcsán leginkább Hasek jut eszembe, hogy ugyanis nagy az isten állatkertje. Lényegében a portfólió-ról se gondolok mást, ha egy profi politikus olyan hülye, hogy efféle, hogy is mondjam? biológiai lábnyomokat hagy maga után, akkor ne csodálkozzon, ha erkölcsi környezetszennyezőként dobja fel a facebook árja. Másrészt, aki tán fölháborodna, ne legyenek illúziói, bárki bármikor gyanúba keverhető, átcibálható a média, a közösségi oldalak hajófeneke alatt -- az egyik legszörnyűbb matrózbüntetés volt: fején kötél, lábán kötél, s illetőt áthúzták a hajó alatt, beleakadt, amibe beleakadt, szögletek, érdek, éles kis kagylók, állítólag túl is lehetett élni. Mondott hajót ez különösebben nem érinti meg, újabb kinyírások felé libeg tova, néma vadászok, trolldrónok kísérik, egyre többen, bárki bőrét leszállítják, teljesen mindegy ebben a fázisban, hogy mit követett el, mit nem; mi ellen vétett, mi ellen nem. Hogy utóbb, netán hónapok múlva mi bizonyosodik be, az kit érdekel? Ki a faszt, hogy stílusos legyek.