Egész népét tanította. Na de mire!
A közoktatás egyik buzgó lélekharcosa, Bánhegyi Ferenc, a tankönyvíró üdvöske nemrég új hon- és népismereti munkájával borzolta fel a kedélyeket, noha skandalum tekintetében még bőven van mit ellesnie évszázaddal korábbi elődjétől, a jellemnevelés prófétájától, Tóth Tihamértól.
Egyenesen „nemzetmentőnek” aposztrofálta 1921-ben a Magyar Pedagógia folyóirat a Levelek diákjaimhoz című könyvtrilógiát. A szerző, Tóth Tihamér kiadásában megjelentetett (s akkor még csak harmadik részéig jutó) sorozat igencsak fellelkesítette az akadémiai lap szemleíróját, mert ezt írta: „Tegyétek oda a gyermek asztalára ezt a könyvet.
A testi bűnhődésről, az élverothadásról megfestett sötét kép majd gondolkodóba ejti a fejlődő ifjút, és az ifjú sugárzó arccal megy neki annak a küzdelemnek, melyet a hétfejű sárkánnyal kell megvívnia.”