A bennünk élő Homo erectus hajt bele minket abba, hogy szükségleteinken felül együnk és vegyünk, mondja Forgács Attila pszichológus, akivel a fogyasztói társadalom és a túlfogyasztás pszichológiai hátterét keresve jutunk el oda, ahol a fenntarthatóság és a pszichológia összeér. Nem véletlenül most hoztuk ezt a témát, hiszen az évnek ebben a szakaszában a szokásoshoz képest is többet fogyasztunk a kelleténél. Merüljetek velünk a karácsonyi vásárok szubkortikális mélyére!
Hány sütemény fogy el hetente, ha szemünk előtt van a teli tál? És ha mögöttünk van, vagy bent a szekrényben? Mi késztet minket arra, hogy mindent elfogyasszunk, ami elénk kerül? Honnan ered ez a valóban ősi vágy, ami karácsonykor tetőzik igazán kultúránkban – többek között ezekre a kérdésekre is választ ad a zCast ötödik évadjának nyolcadik, záró adásában Forgács Attila gasztropszichológus, szociálpszichológus és klinikai szakpszichológus, a Pannon Egyetem Pszichológiai és Mentálhigiéné Intézetének docense.
Fait Federika és az évad utolsó vendége oda eveznek, ahol a fenntarthatóság és a pszichológia összeér. Arra próbálunk választ keresni, hogy miért fogyasztunk jóval többet a szükségleteinknél, honnan ered ez a viselkedés, milyen közelmúltbeli hatások járultak hozzá elterjedéséhez, és mit lehetne tenni azért, hogy ne e körül forogjon az életünk – és ezáltal boldogabbak legyünk, hiszen
sose fogyasztottunk ennyit, és sose voltunk ennyire boldogtalanok.
A beszélgetésben főként az evés analógiáján keresztül közelíti meg a kérdést a terület szakértője, ami már csak azért is indokolt, mert az élelmiszer-fogyasztás adja egy átlag európai ökológiai lábnyomának negyedét. Választ kapunk arra, milyen a túlfogyasztás pszichológiája, milyen szerepet játszik ebben a (közösségi) média és a reklámipar, hogyan hatnak a tudatalattinkra a reklámok. És legfőképp: mikor és hol rontottuk el?
Annyit elárulhatunk, hogy a legutóbbi kérdésre a Homo erectus évtízezredek alatt duplájára növekvő agytérfogatában, és a willendorfi Vénusz gömbölyű idomaiban is ott rejtőzik a válasz. Azt a poént nem lőjük le előre, hogy hol a megoldás, legyen elég annyi, hogy nem csak a túlfogyasztás van kódolva bennünk. Gyere velünk, és arra is fény derül, melyik ásványvíz fog leginkább ízleni azok közül, amelyek palackjai ugyan mások, de mindben ugyanaz a csapvíz lötyög!
Töltsd ki a HVG Podcastok hallgatói kérdőívét!
Kövesse és hallgassa meg a HVG Podcastok műsorait az alábbi platformok bármelyikén: Spotify, Apple Podcasts, SoundCloud, YouTube
Vagy iratkozzon fel a zCast csatornájára itt: Spotify, Apple Podcasts
- 00:00 Intro
- 01:22 Miért fogyasztunk/eszünk sokkal többet, mint amennyire igazából szükségünk lenne?
- 04:43 A vadon élő állatok nem híznak el, mi és házi kedvenceink miért hajlamosak rá?
- 07:39 Honnan jön a willendorfi vágy?
- 22:22 Felismerjük fogyasztásunk határait?
- 30:09 Eljöhet-e egy nem fogyasztásfókuszú jövő?
- 35:16 Miként gondolkodnánk egy idealisztikus világban?
- 39:22 Ráébredhetünk, hogy a túlfogyasztás nem a boldogság záloga?
- 43:21 Hogyan tudunk ellenállni annak, hogy mindig mindenből a legújabbal rendelkezzünk?
- 52:36 Le tudjuk győzni automatizmusainkat?
Simon Anita: A hulladék értékes tud lenni, érdemes ezt kihasználni
Új mentalitásra van szükség a hazai hulladékgazdálkodási piacon, amelyet alaposan megrostál majd az elkövetkező egy-két év, véli az Alteo szakértője. Vélemény.
„Jobb lett volna egyben, rágás nélkül lenyelni az egészet” – kipróbáltuk a házilag készített és a bolti dubaji csokit
Gyerekjáték, de a végeredménytől se várjunk sokat – nagyjából így foglalhatjuk össze a házi dubajicsoki-kísérletünket, amelynek az eredményét a boltban kapható verzióval is összekóstoltuk. Az élmények vegyesek, és sajnos a mindent elsöprő imádatot sem sikerült jobban megértenünk.