Az Európai Unióban óriási pénzeket költenek szénkivonásra, csakhogy az ezekhez létesített tározók messze vannak, és csak tengeren érhetők el. Mindez pedig komoly gond azoknak a cégeknek, amelyeknek szükségük erre a 2050-re elvárt karbonsemlegesség érdekében.

“Komoly kockázata van annak, hogy a kelet-európai és délkelet-európai tagállamokban, ahol kevés a tárolási lehetőség, ez visszafogja az ipar fejlődését, sőt annak leépüléséhez vezethet” – nyilatkozta a brüsszeli Politicónak a Clean Air Task Force civilszervezet szakértője. Edhbart Pernot arra hívta fel a figyelmet, hogy Dánia és Hollandia az élen jár a tárolók építése ügyében, de ezeket a célpontokat csak nehezen és drágán lehet megközelíteni olyan uniós tagállamoknak, amelyeknek nincs tengerük. Ide tartozik Magyarország és Szlovákia, de még Szlovéniában is gondot okoz ez – írja a Politico –, mert hiába van az országnak tengerpartja, az Északi-tenger attól messze van.

“Egy rövid ideig fizetem a szállítási költségeket az Északi-tengeri raktárakig, de azután szükség lesz közelebbiekre, a Földközi-tenger mentén” – mondja egy szlovéniai cementgyár egyik vezetője. Csakhogy jelenleg a karbontározók szinte kizárólag az Északi-tenger környékén vannak, ahol a kimerült olaj- és földgázmezőkön bőségesen van lehetőség a szénkivonásra.

8 millió tonna szén-dioxidot tud például tárolni 2030-ig az a létesítmény, amelyet Dánia északi-tengeri partjainál építenek, és amely elsősorban Belgiumból érkező karbont fogad majd be. Ez a Greensand program része, amelyhez hasonló a dán energiaügynökség húszéves szerződése egy óriási karbonközpont létrehozására. Ez félmillió tonna szén-dioxidot von ki, amelyet a szomszédos hőerőművek hoznak létre. Hollandiában a Porthos program keretében épülnek raktárak a kimerült földgázmezőkön, ezek 2,5 millió tonna karbont tudnak majd raktározni 2030-ig.

Az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra a karbontárolók 50 millió tonna szén-dioxid befogadására legyenek alkalmasak. Szakértői jelentések szerint Dánia egymaga képes ekkora kapacitás megteremtésére.

A karbonprobléma csökkenti a versenyképességet

Az erősen környezetszennyező iparágak mint az acélgyártás vagy a cementipar, amelyek az Európai Unió CO2-programja alapján adóznak, egyelőre nem fizetnek külön karbonadót, mert ez versenyképtelenné tenné őket a világpiacon, de ez a helyzet nem tartható fenn örökké. Brüsszel tervei szerint 2034-től jönne a karbonadó a számukra is.

“Az Európai Unió érdekeltté szeretné tenni a súlyosan környezetszennyező cégeket a zöld átállásban, de ezek közül sok vállalat még nem vette észre, hogy Brüsszel politikája változóban van” – fogalmazta meg finoman a tényállást egy uniós szakértő a Politicónak. Arra is rámutatott, hogy amikor észreveszik a súlyosan környezetszennyező cégek, hogy már nekik is fizetni kell karbonadót, akkor a tározók iránt is megnő majd a kereslet.

“Egész Európában szükség van karbontározókra, mert csakis így lehet a vállalatok költségeit észszerű határok között tartani, hiszen így nem kellene hosszú és drága szállítási utakat megfizetni” – hangsúlyozza Eve Tamme, a Zero Emissions Platform főnöke. Ez a szervezet az Európai Unió főtanácsadója karbonügyben.

Brüsszel már kidolgozott egy tervet arra, hogy miképp lehetne elérni az 50 millió tonnás karbonkivonási célt 2030-ra, de a finanszírozás körül vita támadt. Az Európai Bizottság ugyanis azt javasolta, hogy az érintett olaj- és földgázcégek fizessék a költségek egy részét, de a lelkesedés nem volt általános. A dánok és a hollandok azzal érvelnek, hogy az olaj- és gázipar részt vesz azzal a programban, hogy a kimerült mezők helyén telepítenek tározókat. Mások viszont azt állítják, hogy az olaj- és földgáziparnak pénzt kellene áldoznia a karbontározókra, hiszen jelentős részben miattuk van ezekre szükség. Végül a dánok és a hollandok győztek, de az uniós szabály előírja, hogy az olajcégek csakis akkor mentesülnek a fizetés alól, ha a kvótákat már a tagállamok teljesítették.

Lesz-e elég karbontározó Kelet- és Délkelet-Európában? “Egyre több olyan építési terv érkezik ebből a régióból, amelyhez uniós támogatást kérnek. Ezeket a terveket gyorsított eljárással vizsgáljuk és hagyjuk jóvá”– mondta ezzel kapcsolatban a Bizottság energetikai főigazgatóságának vezetője. Ditte Juul Jorgensen hozzáfűzte: "korábban a hozzánk érkező tervek az Északi-tengeri régióból érkeztek, de most már jönnek a Balti-tenger környékéről és a Földközi-tenger keleti és nyugati részéről is”.

Nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e Közép és Kelet Európa számára? -– teszi fel végül a kérdést a Politico, hiszen végső soron az Európai Unió legszegényebb államainak kellene a legtöbbet fizetnie ahhoz, hogy a szállítmányok elérjék a raktárakat.