Közeledik a madárfiókák tömeges fészekelhagyási szezonja, de hiába találkozunk magányosnak tűnő fiatal madarakkal a településeken, túlnyomó többségük nem szorul segítségre – figyelmeztet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amely szerint

a legnagyobb segítség számukra az, ha nem visszük haza őket!

Ugyanez a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal,

amelyeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad!

Az MME szerint a kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy

• a fiókák még a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket,
• a sűrű aljnövényzetében bujkálnak,
• a kertben, parkban, utcán ücsörögnek a földön,
• hangosan csipognak,
• magányosnak tűnnek.

A látszat azonban csal, semmi bajuk, csak arra várnak, hogy a közelben táplálékot kereső szüleik végre hozzák az ételt, így szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha hazavisszük őket.

Mért? Mert

• nem tudjuk megtanítani megtanulni a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra,
• könnyen lehet, hogy a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelmet adunk nekik, amivel maradandó egészségkárosodást is okozhatunk.

Az MME szerint ilyenkor a legjobb, ha a nyílt helyen üldögélő a fiókát óvatosan megfogva a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá helyezzük. Ha pedig leszakadt a fiókás fészek, vagy a viharos időben kiestek a fiókák, akkor telepítsük őket vesszőkosárba, amit ágak közé teszünk. A tennivalókról egy infografikát is készítettek.