Ahhoz, hogy a COVID-19 világjárvány okozta egészségügyi, gazdasági és társadalmi válságból minél hamarabb kilábaljunk, az országok különböző gazdaságélénkítő csomagokon törik a fejüket, egyre többen támogatják a zöld újraindítást, és hogy a Zöld Megállapodás programján keresztül történjen. Számos nemzetközi szervezet és think tank mellett a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) hétfőn közzétett jelentése is azt hangsúlyozza, hogy ezeknek az átfogó gazdasági-társadalmi intézkedéseknek a klímaválságot is figyelembe kell venniük, vagyis a gazdaság ösztönzését összhangba kell hozni a hosszútávú éghajlati és fenntarthatósági célokkal.

Betekintés a jövőbe: az IRENA energiaforgatókönyvei

Az IRENA elemzésében különböző forgatókönyvek segítségével megvizsgálja, hogy miként lehetne egy éghajlati szempontból biztonságos, hosszútávú gazdasági fejlődést elérni. Ezek a forgatókönyvek az energetikai beruházások és szélesebb gazdasági-társadalmi fejlődés különböző pályáit reprezentálják az elkövetkező 3 évtized távlatában: a Tervezett Forgatókönyv az az országok jelenlegi energiatervein és más tervben lévő célokon és politikákon alapul, az Átalakulási ambiciózus, ugyanakkor realisztikus átalakítási útvonalat ír le, amely nagyrészt megújuló energiaforrásokon és folyamatosan javuló energiahatékonyságon alapul. Ez az energiarendszert egy olyan pályára állítaná, amellyel a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 Celsius fok alatt lehetne tartani ebben a században, ahogy ezt az országok a Párizsi Megállapodásban vállalták. A Mély Dekarbonizációs Perspektíva az energiával kapcsolatos és ipari folyamatokból származó üvegházgáz-kibocsátások további csökkentésére irányuló lehetőségeket veszi számba az Átalakulási Energiaforgatókönyvön túl. Javaslatokat tesz arra is, hogy mely területeken lehetséges nagyobb léptékben csökkenteni és egészen nullára redukálni az említett kibocsátásokat a 2050-2060 időszakban. Az Alap Energiaforgatókönyb pedig azokat a politikákat tükrözi, amelyek a Párizsi Megállapodás idején, 2015-ben voltak érvényben, ezzel perspektívába helyezve a legújabb energiafejlesztéseket. Egy – az energiarendszert és a világ gazdaságait összekötő - modell segítségével elemzi a tanulmány az energiaátmenet különböző változókra gyakorolt hatását, mint például a GDP, a foglalkoztatás és a jólét. Mindezek hasznos tájékoztatást nyújtanak az energiarendszer tervezéséhez, valamint a gazdaságpolitikai és más intézkedések kidolgozásához, amelyek biztosítják a méltányos és inkluzív energiaátmenetet globális, regionális és nemzeti szinten.

Mit mutatnak az energiaforgatókönyvek?

Az Alap Energiaforgatókönyv szerint az energiával kapcsolatos kibocsátások 2050-re 0,7%-os összetett éves rátával 43 gigatonnára (Gt) növekednek (a 2019-ben kibocsátott 34 Gt-ról), ami valószínűleg 3 °C-os vagy annál magasabb globális átlaghőmérséklet-emelkedést eredményez a század második felében az iparosodás előtti időkhöz képest. A Tervezett Energiaforgatókönyv vagy elsődleges referencia eset alapján az energiához kötődő kibocsátások 2030-ra enyhén növekednek, majd 2050-re 33 Gt-ra csökkennek, ami nagyjából megegyezik a mai szinttel. Ez a század második felére várhatóan 2,5 °C-os globális melegedést eredményezne.

Tehát az eddigi és tervezett politikákon alapuló becslések jól mutatják, hogy az éghajlatvédelmi törekvések és a valóság közötti szakadék továbbra is egyre tágul. Az egyre fokozódó globális éghajlatváltozás jelei évről évre egyre nyilvánvalóbbak, elég csak az egyre gyakoribb és intenzívebb éghajlati szélsőségekre (pl. hőhullámok) gondolni, vagy arra, hogy az elmúlt 10 év volt a legforróbb évtized a mérések kezdete óta. Mégis, érdemi cselekvés hiányában az energiával kapcsolatos üvegházgáz kibocsátások folyamatosan növekednek, az elmúlt évtizedben átlagosan évente 1%-kal. A szén-dioxid légköri koncentrációja új rekordot ért el 2020 áprilisában, amihez hasonló szén-dioxid szintet nem tapasztalt a Föld az elmúlt 3-5 millió évben, az emberiség pedig soha.

Az előbbi forgatókönyvekkel ellentétben, az IRENA ambiciózus Átalakulási Energiaforgatókönyve az éves energiához kötődő kibocsátásokat 3,8%-os összetett éves rátával 10 Gt-ra csökkentené a század közepére, ami azt jelenti, hogy 2050-re 70%-kal kevesebb lenne az éves kibocsátás, mint a mai szint, így a globális melegedés mértékét jóval 2°C alatt tartva. Ezen túl a Mély Dekarbonizációs Perspektíva javaslatokat tesz arra is, hogy miként lehetne 2050-re, de legkésőbb 2060-ra az üvegházhatású gázok kibocsátását nullára csökkenteni, így 1,5° C alatt tartva a globális átlaghőmérséklet emelkedését. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint az ember okozta globális melegedés korlátozása 1,5° C-nál elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük számos földi rendszer (pl. jégtakarók, gleccserek) és ökoszisztéma visszafordíthatatlan mértékű pusztulását.

Kulcsterületek: Megújulók, energiahatékonyság, villamosítás

Ahhoz, hogy az Átalakulási Energiaforgatókönyv szerint az energiához kötődő kibocsátásokat képesek legyünk 70%-kal csökkenteni az elkövetkező három évtizedben, az IRENA három kulcsfontosságú beavatkozási pontot jelöl meg: a megújulók arányának növelése, az energiahatékonyság javítása és a villamosítás. Az említett ambiciózus kibocsátás-csökkentés több mint 90%-át a megújulók növelése és energiahatékonysági intézkedésekkel érné el. Habár az elmúlt évtizedben jelentős javulás látszik az energiaintenzitás terén – évente átlagosan 1,8%-kal javult –, 2019-ben ez az érték csak 1,2% volt. Az Átalakulási Energiaforgatókönyv szerint ennek a rátának legalább évi 3,2%-ra kell nőnie, azaz a 2019-es érték közel háromszorosára, míg a közelmúltbeli átlagérték közel kétszeresére. A jelentés hangsúlyozza, hogy a megújuló energia technológiák és energiahatékonysági beavatkozások már létező, kész megoldások, amiket csak fel kell skálázni – minél gyorsabban.

Az energiahatékonyság javításával és a megújuló energiaforrások részarányának növelésével párhuzamosan csökkennie kell a fosszilis energia részesedésének az energiaellátásban. A nem-megújuló energiaforrások, mint a kőszén, kőolaj és földgáz nemcsak a globális üvegházgáz-kibocsátások túlnyomó többségéért felelősek, de jelentős mértékben hozzájárulnak a levegő, a talaj, valamint a vizek szennyezéséhez is. A légszennyezés évente 7-8 millió ember korai halálát okozza világszerte a WHO adatai szerint. Ráadásul mindazok az országok, amelyek ezeknek az energiahordozóknak a behozatalára szorulnak, egyúttal energiafüggésbe is kényszerülnek, ami politikai kiszolgáltatottsághoz vezet. Magyarország energiafüggőségi rátája (63%) a kelet- közép-európai régióban a legmagasabbak közé tartozik.

 Az Átalakulási Energiaforgatókönyv szerint 2050-re a villamosenergia lesz a legfontosabb „energia-szállító”, a végső fogyasztásban 20%-ról majdnem 50%-ra növekszik, és ennek eredményeként a bruttó villamosenergia-fogyasztás több mint kétszeresére nőne. A közlekedési ágazatban az elektromos járművek száma a 2019-es kb. 8 millióról 2050-re több mint 1100 millióra növekedne. A fűtés terén a hőszivattyúk akár kettő-négyszer nagyobb hatékonyságnövelést kínálnak a hagyományos fűtési rendszerekhez képest, és a 2050-ig beépített hőszivattyúk száma tízszeresére növekedne. A villamosítás mellett a jelentés az energiafejlesztések további kulcsterületeit is megjelöli: a villamosenergia-termelési rendszer rugalmasságának növelése, a vízi és biomassza energia kapacitás-növelése, a tiszta energiával előállított hidrogén kapacitások növelése és az innováció támogatása, hogy az olyan területeken – mint pl. repülés, hajózás, nehézipar – is klímasemlegességet lehessen elérni, ami jelenleg még elérhetetlennek tűnik.

 Megéri az alacsony szénkibocsátású gazdasági átalakulásba fektetni

Míg az egészségügyi válság és az olajár bezuhanása jelentősen csökkentheti a kibocsátásokat 2020-ban, egy nem megfelelően átgondolt és levezényelt gazdaságösztönző intézkedéscsomag könnyen visszaállíthatja a kibocsátások hosszútávú növekvő tendenciáját, az olcsó olaj veszélyezteti a zöld átállást. Az Átalakulási Energiaforgatókönyv mentén történő energiaátmenet nemcsak tisztább, egészséges és élhetőbb környezetet, valamint új munkahelyeket teremtene, de a Tervezett Energiaforgatókönyvhöz képest 2050-re 2,4%-kal magasabb GDP-t is hozna. A halmozott nyereség 2050-re elérné a 98 billió USD-t, többszörösen meghaladva az energia-rendszer átalakításához szükséges beruházásokat (az Átalakulási Energiaforgatókönyv 19 billió USD beruházást igényelne, a nettó-zéró eléréséhez szükséges Mély Dekarbonizációs Perspektíva pedig további 16 billió USD-ba kerülne).

A tiszta energiaiparba irányuló beruházások révén 2050-re 42 millió új munkahelyet lehetne teremteni a megújuló energiaiparban világszerte, ami négyszerese a jelenleginek. A globális energiaiparban így összesen 100 millió munkahely lenne, emellett az energiaátmenet további 7 millió munkahelyet eredményezne az egész gazdaságban a jelenleg tervezetthez képest. A gazdaság zöldítését társadalmilag igazságos módon kell végrehajtani, ezért az Európai Unió a leginkább érintett európai régiók számára a 2021–2027 időszakra egy 100 milliárd eurós alapot biztosít az úgynevezett Méltányos Átállási Mechanizmus keretében. Ennek célja, hogy például a szénbányák bezárása miatt keletkező társadalmi feszültséget kezelni lehessen többek között átképzési programokkal, szociális támaszokkal.

A tiszta energiatermelés következtében a tisztább levegő és környezet a Föld minden régiójában javítaná az emberek egészségi állapotát. Az IRENA által alkalmazott globális jóléti mutató 13,5%-kal növekedne 2050-re az Átalakulási Energiaforgatókönyv szerint. Az összetett mutató az emberi jólét többdimenziós természetét tükrözve gazdasági, társadalmi és környezeti elemeket foglal magába. A gazdasági dimenziót a háztartások fogyasztása, valamint a teljes beruházás és foglalkoztatás segítségével méri, a társadalmi dimenzió az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadásokat tükrözi, míg a környezeti dimenzió az üvegházhatású gázok kibocsátását és a nyersanyag-felhasználást foglalja magában. Az Átalakulási Energiaforgatókönyv szerinti jóléti nyereségek nagy része társadalmi és környezeti előnyök formájában jelentkezik, tükrözve a légszennyezés és az üvegházgáz-kibocsátások megfékezésével járó jelentős egészségügyi javulást.

Épp utóbbiból adott nekünk ízelítőt a COVID-19 világjárvány miatti gazdasági kényszerleállás, ami már pár nap után megdöbbentően tiszta levegőt eredményezett a világ nagyvárosaiban és ipari régióiban.

Az IRENA elemzése megmutatta, hogy ambiciózus, átgondolt cselekvési tervek kidolgozásával és gondos megvalósításával lehetséges lenne egy éghajlati szempontból biztonságos, tiszta energiára épülő, fenntarthatóbb és igazságosabb társadalmi-gazdasági rendszert létrehozni. Ez azonban azon múlik, hogy az országok képesek lesznek-e együttműködni, a tudományos ismeretekre támaszkodó megfelelő politikákat kidolgozni, azokat gyorsan és hatékonyan végrehajtani, s mindehhez az erőforrásokat előteremteni.