Leszavaztak, és most ácsorognak a görögök a bankok előtt, és igen aggódnak. Bizalmatlanok. Alapos okuk van azt gyanítani, hogy nem fogják onnan megkapni a pénzüket, ezért minél előbb ki akarják venni. Betenni senki sem fog mostanában.

Pontosan úgy viselkednek, ahogy azok a nem görögök, akik eddig rakták beléjük a pénzt. Görögország roppantul zokon vette, hogy a befektetők bizalma elfogyott. Meg is szavazta nagy dérrel-dúrral, hogy márpedig nem fizet, viszont ennek ellenére igényt tart a további kölcsönökre.

Igényét megvizsgáltuk, és sajnálattal értesítjük. Ezt fogja mondani ezután mindenki, akitől kölcsönt kérnek. Hiszen épp most jelentették ki hangosan, hogy tőlük pénzt visszakövetelni bunkóság. Hát akkor viszont nem kapnak senkitől. Oxi, legyen így.

A szocializmussal az a baj, hogy előbb-utóbb elfogy a mások pénze – mondta Margaret Thatcher. A Sziriza hűen követi a receptet. A pillanat uralásának szép példája, ahogy szociálisan megszavaztatták, hogy a nyugdíj nem csökkenhet, még akkor se, ha másképp nem lesz nyugdíj egyáltalán. És mindezt kormányról, hogy ne is kenhessék másra a következményeket. A kovboj és a kaktusz meséje.

Brüsszel nem Moszkva

Nosza, Európán kívül is van élet! Menjetek, görög barátaim, vándoroljatok ki, aztán írjátok meg, milyen odakint. Leeshet persze pénz máshonnan is, csak azok a befektetők nem holmi megszorításokat kérnek garanciának, hanem a nevükre írják az országot.

Nem Európának van szüksége Görögországra, hanem fordítva. Minden birodalom mérlegeli, meddig és mennyiért érdemes megtartania egy-egy tartományt. Az Európai Unió azonban olyan jólnevelt szövetség, ahova nem tankok terelték be az országokat, hanem mentek azok maguktól, elfogadva a feltételeket. Görögország ezt az egyezséget felmondta, de nem kell fegyverrel kivívnia a függetlenségét. Nincs harag, békében is el lehet válni.

Strandnak ott van nekünk Horvátország és tulajdonképpen az egész mediterrán partvidék. Fetasajtot gyártanak a lengyelek, a szlovákok és a dánok, ókori romokat találunk Rómában, Szophoklészt meg már letöltöttük, amiatt nem kell odamenni. Vagy aki nagyon akar, mehet ezután is, ahogy Egyiptomba vagy Tunéziába. Azt meg kibírjuk, ha drágább lesz az ouzo, elég undorító ital egyébként is. Görögország pedig megszabadul végre az uniós megszorítások rémétől, és úgy teremti elő a pénzt nyugdíjra meg fizetett szabadságra, ahogy neki tetszik. Meg ahogy a tiszteletreméltó szuverenitásától telik.

Majd beszélünk. Ha mégsem sikerül az élet, lehet próbálkozni újra. Your business.

Nekünk, magyaroknak ez akár jól is elsülhet: végre egy hülyeség, amit nem rajtunk próbálnak ki! Tanulságos lesz, érdemes odafigyelni. Hátradőlhetünk, és élvezhetjük a szemléltető példát, tanulhatunk belőle, és ha netalán megint hasonló döntési helyzetbe kerülünk egy jól irányzott népszavazás alkalmával, akkor okosabban dönthetünk.

Most még ácsorgunk a kórházaink előtt, és igen aggódunk, és nem értjük.